Perényi Miklós húsz év után újra eljátssza Bach hat csellószvitjét két koncerten
Perényi Miklós húsz év után újra eljátssza Johann Sebastian Bach hat csellószvitjét. A két koncertet a Zeneakadémia nagytermében tartják csütörtökön és szombaton.
A 20. század számára a tizenhárom éves Pablo Casals fedezte fel Johann Sebastian Bach szóló csellóra írott szvitsorozatát, amikor édesapjával sétálgatva rábukkant a mű kottájára egy barcelonai antikváriumban.
Több mint tizenkét évig készült rá, hogy 1901-ben nyilvánosan előadja az elsőt, majd évtizedekkel később lemezen rögzítette a teljes sorozatot.
Perényi Miklós nem először vállalkozik rá, hogy csellóhangjával betöltve a Zeneakadémia nagytermét, a teljes sorozatot eljátssza két koncerten: legutóbb éppen húsz évvel ezelőtt, 1995-ben bűvölte el ezzel hallgatóságát.
"Nem volt ebben a zenélésben semmi retorika, semmi prédikációs jelleg. Úgy hatott, mint a legegyszerűbb emberi beszéd.
Csupa szárnyas szó, de olyan közvetlen közelből érkeztek, hogy szinte tapinthatóakká váltak, simogattak, melengettek, körülvettek. Ezek a művek még Bach viszonylatában is a legmagasabb csúcsok közé tartoznak, és ki tudhatná ezt jobban, mint éppen Perényi Miklós, akit zsenialitása képessé tesz e csúcsok megmászására!" - írt akkor Perényi Bach-játékáról a legendás kritikus, Kroó György.
A sorozatot Bach a hat szólóhegedű-mű folytatásának szánta. Az egyes tételekben a legemberibb hangú vonós hangszer révén, túlnyomórészt egyetlen szólamból épít fel egy teljes szellemi univerzumot.
"Nincs az az emberi érzelem, amely ne jelenne meg ezekben a művekben a passiók végtelen fájdalmától a concertók száguldó öröméig. És aligha van csellista, aki képes elragadóbban játszani ezeket a műveket, mint Perényi Miklós" - méltatja a Zeneakadémia ajánlója a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, kétszeres Kossuth-díjas gordonkaművészt.
MTI
A 20. század számára a tizenhárom éves Pablo Casals fedezte fel Johann Sebastian Bach szóló csellóra írott szvitsorozatát, amikor édesapjával sétálgatva rábukkant a mű kottájára egy barcelonai antikváriumban.
Több mint tizenkét évig készült rá, hogy 1901-ben nyilvánosan előadja az elsőt, majd évtizedekkel később lemezen rögzítette a teljes sorozatot.
Azóta minden csellista számára kötelező penzum ennek a hat, 1720 tájékán keletkezett varázslatos műnek az előadása - olvasható a Zeneakadémia ajánlójában.
Perényi Miklós nem először vállalkozik rá, hogy csellóhangjával betöltve a Zeneakadémia nagytermét, a teljes sorozatot eljátssza két koncerten: legutóbb éppen húsz évvel ezelőtt, 1995-ben bűvölte el ezzel hallgatóságát.
"Nem volt ebben a zenélésben semmi retorika, semmi prédikációs jelleg. Úgy hatott, mint a legegyszerűbb emberi beszéd.
Csupa szárnyas szó, de olyan közvetlen közelből érkeztek, hogy szinte tapinthatóakká váltak, simogattak, melengettek, körülvettek. Ezek a művek még Bach viszonylatában is a legmagasabb csúcsok közé tartoznak, és ki tudhatná ezt jobban, mint éppen Perényi Miklós, akit zsenialitása képessé tesz e csúcsok megmászására!" - írt akkor Perényi Bach-játékáról a legendás kritikus, Kroó György.
A sorozatot Bach a hat szólóhegedű-mű folytatásának szánta. Az egyes tételekben a legemberibb hangú vonós hangszer révén, túlnyomórészt egyetlen szólamból épít fel egy teljes szellemi univerzumot.
"Nincs az az emberi érzelem, amely ne jelenne meg ezekben a művekben a passiók végtelen fájdalmától a concertók száguldó öröméig. És aligha van csellista, aki képes elragadóbban játszani ezeket a műveket, mint Perényi Miklós" - méltatja a Zeneakadémia ajánlója a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, kétszeres Kossuth-díjas gordonkaművészt.
MTI
Hozzászólások