Raoul Wallenberg évforduló
1912. augusztus 4-én Stockholmban született svéd diplomata, embermentő születésének napja immár hagyományosan a "Humánum napja". Ez alkalomból megemlékezéseket tartottak, kitüntetéseket adtak át.
Tavaly, születésének centenáriumán több figyelem fordul az ő és hozzá hasonló kimagasló egyéniségek második világháborúban tanúsított bátor helytállására.
2012-ben emlékkiállítás járt tiszteletére szerte Európában, megemlékezéseket és kulturális programokat rendeztek tiszteletére. 2003-ban posztumusz díszpolgári elismerést kapott Budapesttől, egy szakiskola pedig nevét vette fel. Svédországban és Magyarországon, de Jeruzsálemben és Tel-Avivban is számos emlékhely őrzi emlékét.
Wallenberg-emlékmű Budán
Svédország egyik leggazdagabb, legbefolyásosabb családjából származik.
Németországból menekült zsidókkal először a palesztíniai Haifában találkozik, ahol egy bankban dolgozott, mint gyakornok.
1941-ben egy kis élelmiszerekkel kereskedő cégben helyezkedett el, amelyet a magyar zsidó, Lauer Kálmán - aki a svéd állampolgárságot sem szerezte meg - vezetett. Főleg magyar-svéd kereskedelemmel foglalkoztak. Többször járt hivatalból Magyarországon, először 1942-ben, majd 1943-ban.
Az amerikai War Refugee Board (Háborús menekült Bizottság) Raoul Wallenberget választotta budapesti feladatra, amit a stockholmi amerikai követ, majd javaslatára a svéd külügyminisztérium is jóváhagyott.
A 32 éves, előkelő származású, tapasztalatlan svéd fiatalember megválasztása meglepetést okozott. Magyarul nem beszélt. Valószínűleg Lauer érdekei is közrejátszottak, aki családját akarta menekíteni Magyarországról.
Végül Wallenberget követségi titkárrá nevezték ki, diplomáciai megbízatást kapott, így már utazhatott Magyarországra. Ekkor még nem szándékozott hosszabb időt hazánkban tölteni, és átfogó embermentő akció tervei sem szerepeltek tervei között.
A zsidómentő munka már folyt Budapesten, a svéd és a svájci nagykövetségen, valamint a nunciatúrán, amikor Wallenberg megérkezett. 1944 augusztusában 4500 védőútlevelet adtak ki. Formájukat a svéd követségen dolgozó zsidók dolgozták ki.
Bár Wallenberg a svéd külügyminisztérium égisze alatt dolgozott, az utasításokat az amerikai WRB-től kapta. A WRB utasításai szerint Wallenberg feladata az volt, hogy bizonyos személyekkel lépjen kapcsolatba, támogassa őket egy - most már - széles zsidómentő hálózat kiépítésében, menekülési útvonalakat kellet szervezni Magyarországról Románia és Jugoszlávia felé. Nincs nyoma annak, hogy az összehangoló munkálatokban részt vett volna. Szerepe egyre nőtt, különösen október után. november végétől azonban a nyilas kormány megszüntette a védőútlevelek munkaszolgálat alóli mentességét.
Wallenberg 1944. december végén már fenyegetve érezte magát. 1945 januárjában a szovjetek elfoglalták a Nemzetközi Vöröskereszt irodáját, s Wallenberget is magukkal vitték. Állítólag önként követte a szovjeteket, megbízott bennük. A szovjetek viszont parancsba adták, hogy Wallenbergnek meg kell szüntetni minden kapcsolatot a külvilággal. Ettől kezdve gyakorlatilag fogoly. Egy korai levelében azt írta, hogy nem tudja eldönteni, hogy a szovjetek vendége vagy foglya.
1945. március 8-án szovjet nyomásra a Magyar Rádió bemondta, hogy Wallenberget a Debrecenbe vezető úton a nyilasok vagy a Gestapo ügynökei meggyilkolták. Halálának helye és ideje azonban máig nem ismert. Vélhetően 1947-ben halt meg Lubjankában, de az sem kizárt, hogy valamely szovjet börtönben hunyt el.
1953-ban Budapesten koncepciós pert terveztek, mely szerint Wallenberg gyilkosai a Zsidó tanácsban voltak, s nem a Szovjetunióban. A Gestapo ügynöke volt. A pert Sztálin halála, majd Berija kivégzése után állították csak le. Az eredeti dokumentumok csak a 90-es években kerülhettek napvilágra.
Tavaly, születésének centenáriumán több figyelem fordul az ő és hozzá hasonló kimagasló egyéniségek második világháborúban tanúsított bátor helytállására.
2012-ben emlékkiállítás járt tiszteletére szerte Európában, megemlékezéseket és kulturális programokat rendeztek tiszteletére. 2003-ban posztumusz díszpolgári elismerést kapott Budapesttől, egy szakiskola pedig nevét vette fel. Svédországban és Magyarországon, de Jeruzsálemben és Tel-Avivban is számos emlékhely őrzi emlékét.
Wallenberg-emlékmű BudánSvédország egyik leggazdagabb, legbefolyásosabb családjából származik.
Kereskedelmi és diplomata tanulmányokat folytat, sokat utazik, több nyelvet megtanul. Építész szeretett volna lenni.
Németországból menekült zsidókkal először a palesztíniai Haifában találkozik, ahol egy bankban dolgozott, mint gyakornok.
1941-ben egy kis élelmiszerekkel kereskedő cégben helyezkedett el, amelyet a magyar zsidó, Lauer Kálmán - aki a svéd állampolgárságot sem szerezte meg - vezetett. Főleg magyar-svéd kereskedelemmel foglalkoztak. Többször járt hivatalból Magyarországon, először 1942-ben, majd 1943-ban.
Az amerikai War Refugee Board (Háborús menekült Bizottság) Raoul Wallenberget választotta budapesti feladatra, amit a stockholmi amerikai követ, majd javaslatára a svéd külügyminisztérium is jóváhagyott.
A 32 éves, előkelő származású, tapasztalatlan svéd fiatalember megválasztása meglepetést okozott. Magyarul nem beszélt. Valószínűleg Lauer érdekei is közrejátszottak, aki családját akarta menekíteni Magyarországról.
Végül Wallenberget követségi titkárrá nevezték ki, diplomáciai megbízatást kapott, így már utazhatott Magyarországra. Ekkor még nem szándékozott hosszabb időt hazánkban tölteni, és átfogó embermentő akció tervei sem szerepeltek tervei között.
A zsidómentő munka már folyt Budapesten, a svéd és a svájci nagykövetségen, valamint a nunciatúrán, amikor Wallenberg megérkezett. 1944 augusztusában 4500 védőútlevelet adtak ki. Formájukat a svéd követségen dolgozó zsidók dolgozták ki.
Bár Wallenberg a svéd külügyminisztérium égisze alatt dolgozott, az utasításokat az amerikai WRB-től kapta. A WRB utasításai szerint Wallenberg feladata az volt, hogy bizonyos személyekkel lépjen kapcsolatba, támogassa őket egy - most már - széles zsidómentő hálózat kiépítésében, menekülési útvonalakat kellet szervezni Magyarországról Románia és Jugoszlávia felé. Nincs nyoma annak, hogy az összehangoló munkálatokban részt vett volna. Szerepe egyre nőtt, különösen október után. november végétől azonban a nyilas kormány megszüntette a védőútlevelek munkaszolgálat alóli mentességét.
Wallenberg 1944. december végén már fenyegetve érezte magát. 1945 januárjában a szovjetek elfoglalták a Nemzetközi Vöröskereszt irodáját, s Wallenberget is magukkal vitték. Állítólag önként követte a szovjeteket, megbízott bennük. A szovjetek viszont parancsba adták, hogy Wallenbergnek meg kell szüntetni minden kapcsolatot a külvilággal. Ettől kezdve gyakorlatilag fogoly. Egy korai levelében azt írta, hogy nem tudja eldönteni, hogy a szovjetek vendége vagy foglya.
1945. március 8-án szovjet nyomásra a Magyar Rádió bemondta, hogy Wallenberget a Debrecenbe vezető úton a nyilasok vagy a Gestapo ügynökei meggyilkolták. Halálának helye és ideje azonban máig nem ismert. Vélhetően 1947-ben halt meg Lubjankában, de az sem kizárt, hogy valamely szovjet börtönben hunyt el.
1953-ban Budapesten koncepciós pert terveztek, mely szerint Wallenberg gyilkosai a Zsidó tanácsban voltak, s nem a Szovjetunióban. A Gestapo ügynöke volt. A pert Sztálin halála, majd Berija kivégzése után állították csak le. Az eredeti dokumentumok csak a 90-es években kerülhettek napvilágra.
Hozzászólások