Riport Dietmar Grieserrel - Ausztria leghíresebb írójával.

Balázs Erzsébet készített egy riportot, aki jelenleg Ausztria egyik legfelkapottabb írója.

Az írónak eddig 37 könyve jelent meg, melyek közül számos bestseller. A jelenlegi könyve vezeti Ausztriában a bestseller listát.

 

Tudja Ön, kedves Olvasó, honnan való és hol található most a pszichoanalízis atyjának, Sigmund Freudnak híres pamlaga, amin emberek sokasága tárta föl a lelkét?

Hogyan került Thonet – Metternich herceg ösztönzésére- Bécsbe, s indította hódító útjára bútorgyárát?

Hol állt Bécsben Tito szükségágya, amit „műszakváltásban” használt másokkal?

Hogyan lett a híres festő, Kokoschka, a leghosszabb ideig hivatalban lévő osztrák kancellár, Bruno Kreisky albérlője?

Kiket tart a zene zsenije, Beethoven „kiállhatatlannak, bestiának”, s kit rúgott „hátsó fertályon”?

Kikről készített előszeretettel karikatúrákat a keringőkirály, Johann Strauss?

src="http://pagead2.googlesyndication.com/pagead/show_ads.js">

Hogyan cselezi ki Casanova Mária Terézia „Erény Bizottságát” bécsi tartózkodása idején? Kivel készült szerelmi légyottra Honoré de Balzac Bécsben? Milyen kapcsolat van Buffalo Bill és a bécsi  „sárga víz” között?

Ilyen és ehhez hasonló rejtélyekre kaphatunk választ Ausztria egyik leghíresebb írójának, Dietmar Griesernek a könyveiben. 37 jelent meg eddig, számos bestseller, így éppen tavaly megjelent utolsó könyve, a „ Der Onkel aus Preßburg” ( Amalthea Kiadó) is vezeti Ausztriában a bestseller listát.

A „múlt nyomozója” nagy ínyenc. Szereti a finom ételeket, szívesen tér be jó éttermekbe, hangulatos kávéházakba. Ezért a minden szegletéből monarchia hangulatot árasztó Café Imperialban találkozunk, ahol szerinte Bécs legízletesebb császármorzsáját készítik.

Herr Grieser, Ön Hannoverben született, ősei tiroli származásúak, és 1957 óta él Ausztriában. Osztráknak vagy németnek tartja magát?

Különösen futballmeccsekkor tudom ezt jól lemérni. Ha Ausztria is játszik, akkor osztráknak érzem magam, itt vagyok itthon, és Ausztriának szurkolok. Ha azonban Németország lép pályára egy harmadik ellen, pl. Magyarország ellen, akkor bizonyára Németországnak drukkolnék.

Választott hazája Ausztria. Otthona Bécsben van. Könyveiből is kiderül, hogy nagyon szereti ezt a várost. Hogyan került ide?

Ausztria tudatosan választott hazám. Természetesen előfordultak az itt eltöltött esztendők során kritikus pillanatok is, de sohasem gondoltam arra, hogy elhagyjam ezt az országot. Tanulmányaimat éppen befejeztem Münsterben, amikor édesapám meghalt és az államtól kapott árvasági támogatásból lehetőségem nyílt még egy szemeszteren át tanulni. Nem tudtam hova menjek, Heidelbergbe vagy Tübingenbe. Akkoriban ezek voltak az „álomhelyek”. Az egyik professzorom tanácsát kértem, aki jól ismert engem is, és Bécset is. Ő megérezte, hogy Bécs lenne számomra az ideális élethely. Állampolgárságot váltottam és itt eresztettem gyökeret.

A háború idején még gyermek volt. Hol és miként élte meg azokat az időket? Igen, gyerekek számára is nehéz időszak volt az, nem szívesen emlékszem vissza életem azon periódusára.

Nem volt vidám a gyerekkorom a háborús évek, az ott átélt katasztrófák miatt. A háború minden borzalmát megéltem. Szüleim tiroli és sziléziai származásúak voltak. Elűztek minket a lakóhelyünkről, sehol sem akartak befogadni. Először Bajorországba kerültünk, majd a Pfalzba. Hárman voltunk testvérek, sok nehézségen mentünk át, éheztünk. Alul táplált voltam. Akkor fordult jobbra a sorom, amikor a nagyanyámhoz kerültem, akinek még volt élelmiszer tartaléka, így később már volt mit ennem.

Már gyermekként is írónak készült?

Nem. Nagyon sokáig arról álmodtam, hogy egyszer mozigépész leszek. Az nem lettem, ám mind a mai napig szenvedélyes mozirajongó vagyok. Áhítattal járom körbe a mozi kamerát, nézegetem a modern technikai megoldásokat, zsinór nélküli berendezéseket.

Mi ösztönözte Önt könyvek írására?

Eleinte irodalmi riportokat készítettem, amik különböző német lapokban jelentek meg, rádió- és tv adásokban mentek le. Később ezekből a riportokból, történetekből születtek meg a könyvek. Mindig nagyon szerettem olvasni, ma is sokat olvasok, egyrészt kedvtelésből, másrészt a munkám miatt. Már gyerekként is szívesen vettem kézbe könyvet, nemcsak olvasáshoz, hanem érdekelt, hogy néz ki a könyv fizikai valójában. Szétszedtem őket, hogy megnézzem, hogy vannak összekötve.

Mit érzett, amikor megjelent az első könyve? Biztos volt a sikerében?

Nem, nem voltam biztos a sikerben. Sokáig tartott a megfelelő kiadó kiválasztása. Azt gondoltam, hogy kezdő íróként jobb, ha egy kisebb kiadóhoz fordulok, ha egyáltalán közlésre méltó az írásom. Ez azonban nem bizonyult helyes döntésnek, sok időt elpazaroltam ezzel, míg egy zürichi kiadó javaslatára elkezdtem megszólítani a nagy kiadókat. Csak az ismert, nagy kiadónak van tőkéje arra, hogy egy még ismeretlen író könyvét megjelentesse, felvállalván ezzel a kudarc kockázatát is. Így a Fischer Kiadónál látott napvilágot az első könyvem, amiben ismert irodalmi művek színhelyeit dolgoztam föl.

Akkoriban terjedtek el a lógóval díszített pólók. Annyira örültem a könyv megjelenésének, sikerének, hogy a Fischer kiadó lógójával, 3 hallal ellátott fehér pólót hordtam minden nap. Este kimostam és másnap megint fölvettem. Az emberek kérdezgették tőlem, hogy miért hordom folyton ugyanazt a pólót. Mert Fischer író vagyok-feleltem. Teljes extázisban voltam.

Grieser Úr, Ön 37 könyvet írt, ezek között számos bestseller is található, melyek közül többet idegen nyelvekre is lefordítottak. Több műsora is volt a rádióban és a tv-ben. Még mindig sok felolvasást tart. Felvették „Ausztria 1000 legismertebb emberének” a listájára. Sok kitüntetést kapott, mint pl. a” Tudomány és Művészet „-éét  a „ Wiener Wirtschaft” díját, a „Donauland” szakkönyvekért járó díját stb. A kiadók sorba állnak új könyveiért. Ön egy nagyon ismert és elismert író.

Mindent elért az életben, amit szeretett volna, vagy hiányzik még valami?

Elégedett vagyok azzal, amit elértem. Minden évben egy új könyvet írtam, ez egy egész tűrhető teljesítmény. Már minden témát feldolgoztam, amit szerettem volna. Továbbra is szeretnék írni, azonban már nem olyan tempóban, mint eddig.

src="http://pagead2.googlesyndication.com/pagead/show_ads.js">

Melyik kitüntetésére a legbüszkébb? Melyik volt a legmeglepőbb?

Különösen kedves nekem az a díj, amit a könyvtárak szövetségének a kezdeményezésére hoztak létre, és amit a „ Schauplätze der Weltliteratur” ( „A világirodalom helyszínei” ) c. könyvemért kaptam, mert e könyvem hatására sokan elkezdtek érdeklődni egyéb műveim iránt is, külön „mozgalom” indult be a könyvtárakban.

Véleménye szerint mi a fontos az életben?

Két dolog: a megfelelő magánélet, szerelem, szeretet és utána következik rögtön a munka. Olyan munka, amelyben kiteljesedik az ember.

Mi teszi Önt boldoggá vagy boldogtalanná?

Boldoggá az tesz, ha a két szféra, a magánélet és a munka között összhang van. Szerencsére a kérdés második felét nem tudom megválaszolni, mert abban nem volt részem.

Az évek folyamán sokat változik az ember és szeretne bizonyos tulajdonságain változtatni. Ha egy kicsit visszagondol korábbi, fiatal kori önmagára, mely jellemvonásain változtatna utólag?

Apámtól örököltem azt a tulajdonságot, hogy félek, megrémülök dolgoktól. Nagyon sokat adnék érte, ha ezt valahogyan le tudnám vetkőzni. Irigylem azokat az embereket, akiknek fantasztikus önértékelésük, határozott megjelenésük van. Ezek- sajnos- nem adattak meg nekem.

Többek között kultúrtörténeti könyveket is ír az irodalmi, zenei és művészeti élet ismert személyiségeiről. Mint a „múlt nyomozója”, kiről írt a legszívesebben és miért?

Nehéz egyet kiemelni a sokból, mert mind a szívemhez nőtt. Izgalmas volt Peruba utazni Thornton Wilder „Szt. Lajos király hídja” c. műve miatt, ahol nagy nehézségek árán meg is találtam azt. Ugyanúgy kedves emlékem marad mind afrikai utazásom, amire Hemingway „Kilimandzsáró hava” c. ösztönzött, mind magyarországi útjaim, amiket Hugo Hartung: „Gyakran gondolok Piroskára” és Molnár Ferenc ”Liliomfi” c. műve miatt tettem meg.

Hogyan választja ki soron következő könyvének a témáját?

Cetlikre írom föl az ötleteimet, beledobom őket egy nagy dobozba, s időnként kiemelek belőle néhányat. Elkezdem őket szétválogatni, párat megtartok, napokig gondolkodom rajtuk, és ha még mindig jónak tartom a témát, elkezdem megírni. De sohasem volt olyan gondom, hogy ne tudtam volna, miről írjak.

Érte meglepetés valamelyik könyvével kapcsolatos nyomozás során?

Meglepett a Hermann Hesse fiával, Heiner Hessével való találkozás. Másmilyennek képzelné őt az ember. Nem képzeltem olyan egyszerűnek és szerénynek, mint amilyen valójában volt.

Könyveiben szívesen tekint az irodalmi művek kulisszái mögé és keresi föl az ismert irodalmi alkotások helyszíneit „nyomkeresés” céljából. Volt érdekes kalandja?

Egyszer börtönbe zártak. Éppen Shakespeare „Otelló”-jának egyik helyszíne miatt Cipruson jártam. Teljesen bele feledkeztem a munkába, túl messzire mentem a határövezetben egy mólón. Kémnek néztek és letartóztattak. Ez a török-görög harcok idején volt. A rendőrségen aztán elmagyaráztam, hogy egy teljesen ártatlan, jámbor irodalomkutató turista vagyok.

Van hobbija?

Mindig kora hajnalban dolgozom, estére már elfáradok, és szívesen sétálgatok Bécs utcáin, különösen a török negyedben, az Erdberg nevű városrészben. Ez teljesen kikapcsol. Nincsenek különös hobbijaim. Nem kertészkedem, nem sportolok.

Volt már Budapesten? Mire emlékszik vissza szívesen?

Igen, voltam már Budapesten. Kedvelem mind a várost, mind a nyelvet. A város hasonlít Prágára, Bécsre, ugyanakkor különbözik is tőle. Szeretem hallgatni a nyelvet, elbájol. Már a vonatban szívesen figyelem, ahogyan az emberek beszélgetnek egymással. Az a sok ’e’ hangzó! Nem is tudom utánozni. Teljesen elvarázsol. Vannak Magyarországon barátaim is. Szeretnék újból ellátogatni Budapestre.

Úgy tudom, hogy egy régi, mechanikus „Olympia” írógépen dolgozik. Miért? Ez az Ön kabalája?

Nekem ez a tökéletes írógép, ennél jobbat nem találtak ki. Több mint 30 éve használom. Az összes könyvemet ezen írtam. Nagyon tisztelem, minden évben nyáron elviszem egy kicsit felújíttatni. Hogy miért ragaszkodom hozzá? Azért, mert egy olyan ideges embernek, mint amilyen én vagyok, az ideális partner, hiszen ha semmi nem jut eszembe, nem tudok mit írni, akkor is nyugodt marad, vár. Türelmes, tekintettel van rám. Az elektromos írógép viszont idegesít. Zavar a zaja, olyan mintha folyton nógatna, „rajta, írjál már, folytasd”. A számítógép sem jöhet nálam szóba.

Sok más íróval osztozom e „szenvedélyen”, így pl. Günter Grassal, aki „Olivettin” dolgozik. Az amerikai Paul Auster is „Olympiát” használ. Sőt, még egy könyvet is szentelt kedvenc írógépének. Szeretnék is az íróval találkozni, hogy eszmét cseréljek vele –többek között- „közös kedvesünkről”, az  „Olympia” írógépről.

A császármorzsa pedig valóban finom volt… Griesmar úr szerint ezt csak az egykori Württemberg hercegek palotájában található Café Imperialban tudják utánozhatatlanul finoman elkészíteni. Akkor tökéletes, ha a tésztája omlós és szilvareszterrel ízesítik. Fontos, hogy nem szilva kompóttal és nem is szilvalekvárral! És az a jó, ha sok van belőle…  De azért a somlói galuska sem megvetendő…

 

A riportott készítette: Balázs Erzsébet