Satchmo
Louis Armstrong 1901. augusztus 4-én született a dzsessz szülőhazájában, New Orleansban. A legismertebb dzsesszzenész, a műfaj atyja, trombitás, énekes, zenekarvezető, szórakoztató művész. Művészetével sokat tett a színes bőrű művészek elfogadtatásáért.
New Orleans szegénynegyedében, a Battlefielden nőtt fel, hagyományos értelemben vett iskolába nem sokat járt, az utca nevelte.
1917-től játszott zenekarokban, New Orleansen kívül Chicagoban, a Mississsippi folyón közlekedő gőzhajón. 1923-ban készült első lemezfelvétele.
Első felesége Lillian Hardin zongorista lett, akivel New Yorkba költöztek. Megalakította saját zenekarát, s olyan blues énekesnőket kísértek, mint például Bessie Smith.
Egyre népszerűbb lett, sok városban játszott, de szülővárosába, New Orleansba nem tért vissza. A harmincas években hangszert is cserélt: a kornettet trombitára.
A swing korszakban zenéje már nem bizonyult elég divatosnak, de menedzsere kiváló koncertlehetőséget szerzett neki és a zenekarnak New Yorkba, amely sikerét európai, sőt világkörüli turné követte.
Az idő múlásával izmai lazultak, így a korábbi hangszeres bravúrokat nem tudta már produkálni. Így inkább az éneklés felé fordult. Leghíresebb, ma is gyakran játszott dala a "What a Wonderful World" 1968-ban a brit slágerlisták élére ugrott. Öt évtizeden át szerepelt a világ különböző slágerlistáin. Dalait ma is szívesen választják filmzenékhez, egyéb kísérőzenékhez. Új "énekes" módot vezetett be, a scattelést, azaz értelem nélküli szótagokat énekelt egymás után.
Két önéletírást írt, tíz cikket különböző magazinokba, több száz oldalas visszaemlékezéseket és levelek ezreit. Több mint harminc filmben szerepelt, ebből húsz egész estés nagyfilm volt. Veleszületett tehetsége volt a komédiához, nevettetéshez.
Az általa szerzett dalok tucatja a dzsessz alapjához tartozik. Évente átlagosan 300 koncertet adott. 1965-ben ő volt az első világhírű dzsessz zenész, aki ellátogatott Magyarországra. All Stars nevű együttesével a zsúfolásig megtelt Népstadionban adott koncertet, azaz több mint 90.000 ember élvezhette zenéjét. A budapesti közönség is élőben hallhatta a nagy slágereket, a "Basin Street Bluest”, a „Struttin’ with Some Barbecue”-t, a „Royal Garden Blues”-t, a „Blueberry Hill”-t és a Koldusopera dalát, a Bicska Maxit (Mack the Knife), és nem utolsósorban a "Hello Dollyt”. A margitszigeti Nagyszállóban szállt meg, majd másnap "Ambassador Satch" (nagykövet) tovarepült.
Ő lett az egyik első XX. századi "celeb", de hiába szórakoztatott uralkodókat, államfőket, megmaradt egyszerű embernek.
1971-ben New Yorkban, álmában érte a halál. Még 70 éves sem volt.
Szinte minden dzsessz zenész, énekes valamilyen szinten az ő nyomdokaiban lép, őt tekinti példaképnek.
New Orleans szegénynegyedében, a Battlefielden nőtt fel, hagyományos értelemben vett iskolába nem sokat járt, az utca nevelte.1917-től játszott zenekarokban, New Orleansen kívül Chicagoban, a Mississsippi folyón közlekedő gőzhajón. 1923-ban készült első lemezfelvétele.
Első felesége Lillian Hardin zongorista lett, akivel New Yorkba költöztek.
Egyre népszerűbb lett, sok városban játszott, de szülővárosába, New Orleansba nem tért vissza. A harmincas években hangszert is cserélt: a kornettet trombitára.
A swing korszakban zenéje már nem bizonyult elég divatosnak, de menedzsere kiváló koncertlehetőséget szerzett neki és a zenekarnak New Yorkba, amely sikerét európai, sőt világkörüli turné követte.
Az idő múlásával izmai lazultak, így a korábbi hangszeres bravúrokat nem tudta már produkálni. Így inkább az éneklés felé fordult. Leghíresebb, ma is gyakran játszott dala a "What a Wonderful World" 1968-ban a brit slágerlisták élére ugrott. Öt évtizeden át szerepelt a világ különböző slágerlistáin. Dalait ma is szívesen választják filmzenékhez, egyéb kísérőzenékhez. Új "énekes" módot vezetett be, a scattelést, azaz értelem nélküli szótagokat énekelt egymás után.
Két önéletírást írt, tíz cikket különböző magazinokba, több száz oldalas visszaemlékezéseket és levelek ezreit. Több mint harminc filmben szerepelt, ebből húsz egész estés nagyfilm volt. Veleszületett tehetsége volt a komédiához, nevettetéshez.
Az általa szerzett dalok tucatja a dzsessz alapjához tartozik. Évente átlagosan 300 koncertet adott. 1965-ben ő volt az első világhírű dzsessz zenész, aki ellátogatott Magyarországra. All Stars nevű együttesével a zsúfolásig megtelt Népstadionban adott koncertet, azaz több mint 90.000 ember élvezhette zenéjét. A budapesti közönség is élőben hallhatta a nagy slágereket, a "Basin Street Bluest”, a „Struttin’ with Some Barbecue”-t, a „Royal Garden Blues”-t, a „Blueberry Hill”-t és a Koldusopera dalát, a Bicska Maxit (Mack the Knife), és nem utolsósorban a "Hello Dollyt”. A margitszigeti Nagyszállóban szállt meg, majd másnap "Ambassador Satch" (nagykövet) tovarepült.
Ő lett az egyik első XX. századi "celeb", de hiába szórakoztatott uralkodókat, államfőket, megmaradt egyszerű embernek.
1971-ben New Yorkban, álmában érte a halál. Még 70 éves sem volt.
Szinte minden dzsessz zenész, énekes valamilyen szinten az ő nyomdokaiban lép, őt tekinti példaképnek.
Hozzászólások