Woodstock öröksége
Fesztiválok korát éljük újra. 2014 nyarán egymást érik a fesztiválok, de már az őszi és a tavaszi időszakra is esik néhány.
45 évvel ezelőtt az évszázad fesztiváljának is nevezett Woodstocki Zene és Művészeti Fesztivál a "béke, a szeretet és a zene" jelszavát tűzte ki célul. A háromnaposra tervezett fesztiválból végül négy nap lett és a tervezett 100.000 látogató helyett ötször annyian vettek részt. (Az idei Sziget Fesztiválra első számítások szerint 400.000n látogattak ki.) 1969 augusztusában egy esős hétvégére Bethel vidéki lakossága New York állam harmadik legnagyobb városává nőtte ki magát.
Woodstock fogalommá vált, egy generációval azonosították és a hatvanas évek legnagyobb zenéivel - ezek az állítások hangzanak el azóta is újra meg újra. De valóban így történt? Valóban ilyen volt? A résztvevő fiatalok a sártengerben egy közösséggé váltak.
Mára a nyári zenei fesztiválok Woodstock példáját követve iparággá nőtték ki magukat mind Észak-Amerikában, mind Európában. Különbözőségük ellenére Woodstock az első számú minta. Ezek amolyan rajongó találkozók is egyben.
Woodstockot a Monterey Nemzetközi Pop Fesztivál előzte meg még 1967-ben, Kaliforniában. Ott vált Otis Redding, Jimi Hendrix, Janis Joplin és a The Who igazi szupersztárrá gyakorlatilag egyik napról a másikra. A fellépő hely mintegy 7000 fő befogadására volt alkalmas, a többiek kint rekedtek, és a zene volt az elsődleges vonzerő. A rajongók viszonylag közelről látták és hallották a zenészeket.
Ezzel szemben Woodstockban a legtöbb fesztiválozó a színpad közelébe sem jutott, szinte alig hallotta vagy látta a fellépőket. A kaotikus hangulat főleg nem javított a helyzeten. A mindkét fesztiválon fellép Marty Balin, a Jefferson Airplane énekese úgy nyilatkozott, hogy a Monterey-i fesztivál sokkal jobban szervezett volt, sokkal inkább a zenéről szólt, míg Woodstock inkább a buliról. Woodstockban az eső és a hatalmas tömeg elnyomta a zenét. A szervezők kerítést emeltek, ezer hordozható WC-t állítottak be, amely kevésnek bizonyult. A környék egy hatalmas közlekedési dugóvá állt össze. Számos rajongó el sem jutott a helyszínig. Mindössze egyetlen hatalmas színpadot állítottak, kivetítő pedig nem volt. (A kivetítők csak évtizedekkel később terjedtek el.) Így a többség csak apró pontokat látott a fellépőkből. Az egész hétvége más problémák leküzdésével telt: időjárás, étel, WC. Mégis, akik ott voltak, nosztalgiával emlékeznek vissza. Abban azonban a legtöbben egyetértenek, hogy nem a zene volt a legkiemelkedőbb a fesztiválon (a tömeg nagyobb része szinte nem is hallott belőle semmit.) Ettől függetlenül az előadók nagy része, Santana, Jimi Hendrix stb. kitett magáért. Viszont, amiben egyedi volt a fesztivál, az a közös érzés, a melegség, a pozitív energia.
A mai fesztiválok technikája lehetővé teszi, hogy sokkal többen lássák és hallják a zenét, de az most sem vonzza az összes fesztiválozó figyelmét. Ennek több oka van, egyik, hogy a fesztiváloknak csak része a zene, annál sokkal több. Egy csomag, turista esemény - és még sok más.
Mára fel is hígultak a fesztiválok. Ritkán tudnak valami egyedit nyújtani. Sok nagynevű zenekar egy nyár alatt több fesztiválon is fellép, akár több országban, sőt több kontinensen is, például a Sziget egyik fellépője, az OutKast.
Mára a fesztiválok életérzéssé váltak, akár még az sem számít igazán, kik lépnek fel. A zene az egyik vonzerő, de nem az egyedüli vonzerő. Ami fontos, az a buli.
www.bbc.com
45 évvel ezelőtt az évszázad fesztiváljának is nevezett Woodstocki Zene és Művészeti Fesztivál a "béke, a szeretet és a zene" jelszavát tűzte ki célul. A háromnaposra tervezett fesztiválból végül négy nap lett és a tervezett 100.000 látogató helyett ötször annyian vettek részt. (Az idei Sziget Fesztiválra első számítások szerint 400.000n látogattak ki.) 1969 augusztusában egy esős hétvégére Bethel vidéki lakossága New York állam harmadik legnagyobb városává nőtte ki magát.Woodstock fogalommá vált, egy generációval azonosították és a hatvanas évek legnagyobb zenéivel - ezek az állítások hangzanak el azóta is újra meg újra. De valóban így történt? Valóban ilyen volt? A résztvevő fiatalok a sártengerben egy közösséggé váltak.
Nem arról van szó, hogy a zene nem számít, de amiért Woodstock öröksége máig fennmaradt, azaz, hogy egy tucatnyi zenekar és énekes csábítja egy kényelmetlen helyszínre fiatalok ezreit. S máig ez a receptje a nyári nagy fesztiváloknak. Már csak a fesztivál mérete is garancia egy koncertalbum kibocsátására.
Mára a nyári zenei fesztiválok Woodstock példáját követve iparággá nőtték ki magukat mind Észak-Amerikában, mind Európában. Különbözőségük ellenére Woodstock az első számú minta. Ezek amolyan rajongó találkozók is egyben.
Woodstockot a Monterey Nemzetközi Pop Fesztivál előzte meg még 1967-ben, Kaliforniában. Ott vált Otis Redding, Jimi Hendrix, Janis Joplin és a The Who igazi szupersztárrá gyakorlatilag egyik napról a másikra. A fellépő hely mintegy 7000 fő befogadására volt alkalmas, a többiek kint rekedtek, és a zene volt az elsődleges vonzerő. A rajongók viszonylag közelről látták és hallották a zenészeket.
Ezzel szemben Woodstockban a legtöbb fesztiválozó a színpad közelébe sem jutott, szinte alig hallotta vagy látta a fellépőket. A kaotikus hangulat főleg nem javított a helyzeten. A mindkét fesztiválon fellép Marty Balin, a Jefferson Airplane énekese úgy nyilatkozott, hogy a Monterey-i fesztivál sokkal jobban szervezett volt, sokkal inkább a zenéről szólt, míg Woodstock inkább a buliról. Woodstockban az eső és a hatalmas tömeg elnyomta a zenét. A szervezők kerítést emeltek, ezer hordozható WC-t állítottak be, amely kevésnek bizonyult. A környék egy hatalmas közlekedési dugóvá állt össze. Számos rajongó el sem jutott a helyszínig. Mindössze egyetlen hatalmas színpadot állítottak, kivetítő pedig nem volt. (A kivetítők csak évtizedekkel később terjedtek el.) Így a többség csak apró pontokat látott a fellépőkből. Az egész hétvége más problémák leküzdésével telt: időjárás, étel, WC. Mégis, akik ott voltak, nosztalgiával emlékeznek vissza. Abban azonban a legtöbben egyetértenek, hogy nem a zene volt a legkiemelkedőbb a fesztiválon (a tömeg nagyobb része szinte nem is hallott belőle semmit.) Ettől függetlenül az előadók nagy része, Santana, Jimi Hendrix stb. kitett magáért. Viszont, amiben egyedi volt a fesztivál, az a közös érzés, a melegség, a pozitív energia.
A mai fesztiválok technikája lehetővé teszi, hogy sokkal többen lássák és hallják a zenét, de az most sem vonzza az összes fesztiválozó figyelmét. Ennek több oka van, egyik, hogy a fesztiváloknak csak része a zene, annál sokkal több. Egy csomag, turista esemény - és még sok más.Mára fel is hígultak a fesztiválok. Ritkán tudnak valami egyedit nyújtani. Sok nagynevű zenekar egy nyár alatt több fesztiválon is fellép, akár több országban, sőt több kontinensen is, például a Sziget egyik fellépője, az OutKast.
Mára a fesztiválok életérzéssé váltak, akár még az sem számít igazán, kik lépnek fel. A zene az egyik vonzerő, de nem az egyedüli vonzerő. Ami fontos, az a buli.
www.bbc.com
Hozzászólások