Zsigeri szeretethiányok/ Frankensterv-terv az Átrium Film-Színházban
Zsigeri szeretethiányok / Frankensterv-terv az Átrium Film-Színházban
Kinek a bűne, ha odakozmál egy élet? Mikor kezdődik és hol ér véget egy apa-fiú viszony? Hova vezet a gyilkos szeretetlenség, avagy elkerülhető-e a végzet?
Egyebek mellett, ezekkel a kérdésekkel szembesít Mundruczó Kornél és Bíró Yvette színdarabja. A számos szakmai és közönségdíjjal jutalmazott előadás, külföldi turnésorozata után ismét hazatalált. Legközelebb március 2-án és 3-án láthatják a nézők a Frankenstein-tervet - az Átrium Film-Színházban. A darab író-rendezője - Mundruczó Kornél. Őt kérdeztük a régi-új előadásról.
Nagy utat járt be térben és időben is ez a darab az elmúlt öt év során. S bár nyilván rakódtak rá pluszok, a kiindulópont, az alaptörténet változatlan. Miben lesz mégis más ez a mostani Frankenstein-terv, mint a korábbi előadások?
Mindenképpen egy új előadás lesz. Amennyiben egy új térbe helyezzük a darabot, természetes, hogy megváltozik. Miután most az Átrium előcsarnokában fogjuk játszani, ezúttal is átalakuláson megy majd át az előadás. Egyébként úgy tekintek erre a darabra, mint egy kiállítási tárgyra, egy installációra, ami minden egyes „múzeumnak” a speciális terében, másként működik, mást jelent. A színészeknek pedig erre nyitottnak kell lenniük, és ehhez kell a saját valóságukat, no meg az ahhoz való viszonyukat alakítaniuk. Magyarán, Rába Roland nyilván 2013 márciusában reagál majd - adott esetben - azokra a kérdésekre, amelyek a nézők részéről felmerülnek. Ő ugye egy filmrendezőt alakít ebben a történetben, és nem tud ugyanazokról a problémákról beszélni, amikről öt évvel ezelőtt esett szó. Már csak azért sem, mert a Frankenstein-terv, a valóságot, pontosabban szólva, a valóság látszatát nagyon komolyan vevő előadás. Tehát mindenképpen egy új előadásra számíthatnak a nézők.
Biztosan lesznek olyanok, akik már látták korábban a darabot, de megnézik az Átriumban is. Ugyanakkor számíthattok új nézőkre is, akiknek nem árt elmondani, hogy itt és most, mit fognak látni, hallani, érzékelni…
Természetesen ez továbbra is egy Frankenstein-parafrázis, ugyanabból indul ki, tehát a tartalma nem fog változni. Az előadás legmélye az, hogy szembe kell néznünk saját szörnyeinkkel, amelyeket mi magunk hoztunk létre. Amíg ez nem történik meg, addig tragédia, meg nem értés, félre kommunikálás lesz. Amennyiben ez a szembenézés bekövetkezik, akkor megtettük az első lépést a megoldás útján. Erről szól ez a darab. Mindez egy családtörténetbe van belerejtve, amiben egy csomó elhallgatott, ki nem mondott, múltbéli dolog tér vissza, elég sok humorral, és abszurddal elmesélve, s nagyon különös, furcsa kortárs figurák megjelenítésével.
Hozzászólások