Bereményi Géza kapta a Hévíz irodalmi folyóirat díját
Szálinger Balázs főszerkesztő laudációjában úgy fogalmazott: az Egy nyári élményem című novellájában Bereményi az 1963-ban a Balatonnál pápai gimnazistaként töltött napjairól ír.
Nehéz azonban eldönteni, hogy miről is szól az elbeszélés, "a rendszer lassan enyhülő szorításáról vagy a balatoni nyárról", ugyanis kimondatlanul is ott van a mondatok mögött a néhány évvel korábbi forradalom megtorlása utáni lazítás érezhető politikája. Hozzátette, hogy Bereményi - aki versekkel, novellákkal is jelentkezett már a lapban - díjazott novellája "minden idők legvastagabb" Hévíz számában, tavaly nyáron jelent meg, és a folyóirat eddigi történetében a leghosszabb elbeszélés is volt, "egy egész ifjúsági regénynek való történet". Arról Cserna-Szabó András, a lap szerkesztője beszélt, hogy a Szálinger Balázzsal hatodik éve szerkesztett folyóirat történetében a mostani az ötödik díjátadó.
Fehér Béla, Háy János, Szántó T. Gábor és Kemény István után kapta Bereményi Géza a Hévíz Irodalmi Díjat, a hagyományoknak megfelelően mindig az előző év lapszámaiban megjelent írások szerzői közül válogatva. Felidézte, hogy arra szerződtek, országos lapot csinálnak a periodikából, "és büdös az öndicséret, de a Hévíz irodalmi folyóirat az élmezőnyben van", nagyon előkelő helyen, amit a kritikák, vélemények és az antológiák is alátámasztanak. A díj pedig a díjazottaktól kapja a rangját - jegyezte meg. Az irodalmi díjat Papp Gábor polgármester adta át a Kossuth-, József Attila- és Balázs Béla-díjas írónak, filmrendezőnek, megjegyezve, hogy a folyóirat "határon innen és túl is" benne van a top háromban, s ehhez olyan szerzőkre van szükség, mint Bereményi Géza.
A díjazott némi iróniával fűzte hozzá: nincs elég felület a folyóiratban ahhoz, hogy többet publikáljon benne, de meglátása szerint nincs is még egy olyan lap, amelyik annyi új szerzőt fedezne fel, mint a Hévíz. Szólt arról is, hogy díjazott elbeszélése valójában egy még publikálatlan, kamaszkorát megelevenítő önéletrajzi regényének egyik fejezete.
Nevek említése nélkül pedig felidézte azt is, hogy az íráshoz egy elsőéves egyetemistaként megismert "langaléta, pimaszarcú" barát, illetve kettejükhöz hasonlóképpen írással foglalkozó egyetemista csoport tagjaitól - köztük a később "Párizsba emigrált" mesterétől - kapott pozitív indíttatást.
MTI
Nehéz azonban eldönteni, hogy miről is szól az elbeszélés, "a rendszer lassan enyhülő szorításáról vagy a balatoni nyárról", ugyanis kimondatlanul is ott van a mondatok mögött a néhány évvel korábbi forradalom megtorlása utáni lazítás érezhető politikája. Hozzátette, hogy Bereményi - aki versekkel, novellákkal is jelentkezett már a lapban - díjazott novellája "minden idők legvastagabb" Hévíz számában, tavaly nyáron jelent meg, és a folyóirat eddigi történetében a leghosszabb elbeszélés is volt, "egy egész ifjúsági regénynek való történet". Arról Cserna-Szabó András, a lap szerkesztője beszélt, hogy a Szálinger Balázzsal hatodik éve szerkesztett folyóirat történetében a mostani az ötödik díjátadó.
Fehér Béla, Háy János, Szántó T. Gábor és Kemény István után kapta Bereményi Géza a Hévíz Irodalmi Díjat, a hagyományoknak megfelelően mindig az előző év lapszámaiban megjelent írások szerzői közül válogatva. Felidézte, hogy arra szerződtek, országos lapot csinálnak a periodikából, "és büdös az öndicséret, de a Hévíz irodalmi folyóirat az élmezőnyben van", nagyon előkelő helyen, amit a kritikák, vélemények és az antológiák is alátámasztanak. A díj pedig a díjazottaktól kapja a rangját - jegyezte meg. Az irodalmi díjat Papp Gábor polgármester adta át a Kossuth-, József Attila- és Balázs Béla-díjas írónak, filmrendezőnek, megjegyezve, hogy a folyóirat "határon innen és túl is" benne van a top háromban, s ehhez olyan szerzőkre van szükség, mint Bereményi Géza.
A díjazott némi iróniával fűzte hozzá: nincs elég felület a folyóiratban ahhoz, hogy többet publikáljon benne, de meglátása szerint nincs is még egy olyan lap, amelyik annyi új szerzőt fedezne fel, mint a Hévíz. Szólt arról is, hogy díjazott elbeszélése valójában egy még publikálatlan, kamaszkorát megelevenítő önéletrajzi regényének egyik fejezete.
Nevek említése nélkül pedig felidézte azt is, hogy az íráshoz egy elsőéves egyetemistaként megismert "langaléta, pimaszarcú" barát, illetve kettejükhöz hasonlóképpen írással foglalkozó egyetemista csoport tagjaitól - köztük a később "Párizsba emigrált" mesterétől - kapott pozitív indíttatást.
MTI
Hozzászólások