Vranik Roland szerint Az állampolgár főhősének drámája bárhol játszódhatna Európában
Az állampolgár Wilsonról, az ötvenes éveiben járó afrikai menekültről szól, aki évek óta él és dolgozik Magyarországon, de folyton elhasal az alkotmányos alapismeretek vizsgán, ezért nem kaphatja meg az állampolgárságot.
Egy magyar-történelem szakos tanárnő, Mari segít neki a felkészülésben, és közben egymásba szeretnek. Éppen elindul közös életük, mikor egy perzsa menekült lány keres náluk menedéket, akinek sürgősen férjhez kell mennie egy magyar állampolgárhoz, hogy ne toloncolják vissza hazájába, ellehetetlenítve az életét. "Szabó Ivánnal együtt írtuk a forgatókönyvet.
Az alkotói kíváncsiság miatt foglalkoztatott minket a téma. Nézegettem a sok feketét az Almássy tér környékén és a Blahán és elgondolkodtam, hogy vajon mihez kezdenek Magyarországon" - mondta el Vranik Roland, a Fekete kefe (2005) és az Adás (2009) rendezője az MTI-nek.
A film főszereplői közül a Wilsont alakító, Bissau-Guineából származó Cake-Baly Marcelót és az iráni Arghavan Shekarit hosszú kutatás után, szinte véletlenül találta meg. Amikor az utcán megpillantotta Marcelót, utána sietett. "Minden alkalmat meg kellett ragadnom. Szinte biztos volt, hogy nem futok bele még egyszer egy ötvenöt év körüli afrikai férfiba, aki alkalmas lenne a szerepre, ráadásul magyarul is beszél" - mesélte és hozzátette, hogy az iráni lányt pedig egy menekült fiú mutatta be neki. A tanárnő szerepére Máhr Ágnest választotta, a Miskolci Nemzeti Színház tagját, és mint hangsúlyozta, a színésznő nagyszerű alakítást nyújtott. A filmre egy évig készültek az amatőr szereplőkkel, de eleinte nagyon nehezen mentek a próbák.
"Olyan volt, mint egy óvodai készülődés a karácsonyi ünnepségre. Aztán egyszer csak az előforgatások környékén rájöttek arra, hogy nincs más választásuk, mint önmagukat adni, és onnantól kezdve minden jól haladt." A rendező elmondta: nagyon nehéz elkerülni a sztereotípiákat, és már sok film született kifejezetten arról, hogy egy társadalom mennyire kirekesztő, ezért választotta a szerelmi témát ehhez a menekültfilmhez.
"Megpróbáltam árnyaltabban, valami új, más szemszögből megközelíteni ezt a kérdést, hogy a menekültproblémát lefedje a szerelmi történet"- magyarázta. Vranik szerint az állam, a hatalom sehol nem áll a helyzet magaslatán a menekültekkel kapcsolatban, akik elvesznek a bürokrácia útvesztőiben. "Egyenként az emberek többségének az a természetes reakciója, hogy segítsen. De abban a pillanatban, amikor elér bennünket a tömegpszichózis vagy a félelem, hogy veszélyeztetnek minket a tömegek a kerítés túloldalán, az már egy nagyon más történet.
Én éppen azért forgattam így ezt a filmet, hogy lebontsuk a tömegarcot, a migráns szót, és lássuk, hogy e mögött emberek vannak, akik vágyakkal, tervekkel, sorsokkal menekülnek egy borzalmas helyzetből." A filmre készülve egy évig végzett kutatásokat a témában, járt a Helsinki Bizottságban, a bevándorlási hivatalban, menekülttábori pszichológusoknál, találkozott menekültekkel, bevándorlókkal, hogy személyes tapasztalatai legyenek a valóságról. Ezek nyomán a forgatókönyv is változott, és ez adta meg film végleges formáját - mondta el Vranik Roland.
Borzalmasan nehéz a beilleszkedni vágyó emberek helyzete, és kicsit reménytelennek is tűnik - foglalta össze tapasztalatait. "A beilleszkedés szempontjából egy migránsnak vagy bevándorlónak az a lényeg, hogy a szomszédja jó fej-e, kap-e munkát, rendes-e a főnöke a munkahelyén, ha a gyerekei iskolába járnak, segít-e nekik a tanító néni. Ahogy a mi életünk sem azon múlik, hogy a társadalom hogyan viszonyul hozzánk, hanem hogy milyen a kapcsolatunk a közvetlen környezetünkkel. Erre soha nem gondolunk, mindig a politikára vagy a rendszerre próbáljuk rátenni ezt a dolgot, pedig rajtunk múlik.
" A film elkészítését 247 millió forinttal támogatta a Magyar Nemzeti Filmalap. A forgatás 34 napig tartott, 2015 májusában fejeződött be, majd egy évig folytak az utómunkák, és a forgalmazást végül januárra időzítették. "Nagyszerű, hogy mozikba kerül. Nem várt érdeklődés veszi körül a filmet. Nagyon kíváncsiak vagyunk, hogyan megy majd a mozikban" - mondta a rendező megjegyezve, hogy októberben Stockholmban már bemutatták, és az ottani közönség hasonlóan reagált, mint a magyar.
"Megérinti az embereket, van sírás, nevetés, tapsolás a végén. Nem fontos, hogy hol készült, ami ezzel az emberrel a filmben megtörténik, bárhol megeshet Európában" - hangsúlyozta Vranik Roland.
MTI
Egy magyar-történelem szakos tanárnő, Mari segít neki a felkészülésben, és közben egymásba szeretnek. Éppen elindul közös életük, mikor egy perzsa menekült lány keres náluk menedéket, akinek sürgősen férjhez kell mennie egy magyar állampolgárhoz, hogy ne toloncolják vissza hazájába, ellehetetlenítve az életét. "Szabó Ivánnal együtt írtuk a forgatókönyvet.
Az alkotói kíváncsiság miatt foglalkoztatott minket a téma. Nézegettem a sok feketét az Almássy tér környékén és a Blahán és elgondolkodtam, hogy vajon mihez kezdenek Magyarországon" - mondta el Vranik Roland, a Fekete kefe (2005) és az Adás (2009) rendezője az MTI-nek.
A film főszereplői közül a Wilsont alakító, Bissau-Guineából származó Cake-Baly Marcelót és az iráni Arghavan Shekarit hosszú kutatás után, szinte véletlenül találta meg. Amikor az utcán megpillantotta Marcelót, utána sietett. "Minden alkalmat meg kellett ragadnom. Szinte biztos volt, hogy nem futok bele még egyszer egy ötvenöt év körüli afrikai férfiba, aki alkalmas lenne a szerepre, ráadásul magyarul is beszél" - mesélte és hozzátette, hogy az iráni lányt pedig egy menekült fiú mutatta be neki. A tanárnő szerepére Máhr Ágnest választotta, a Miskolci Nemzeti Színház tagját, és mint hangsúlyozta, a színésznő nagyszerű alakítást nyújtott. A filmre egy évig készültek az amatőr szereplőkkel, de eleinte nagyon nehezen mentek a próbák.
"Olyan volt, mint egy óvodai készülődés a karácsonyi ünnepségre. Aztán egyszer csak az előforgatások környékén rájöttek arra, hogy nincs más választásuk, mint önmagukat adni, és onnantól kezdve minden jól haladt." A rendező elmondta: nagyon nehéz elkerülni a sztereotípiákat, és már sok film született kifejezetten arról, hogy egy társadalom mennyire kirekesztő, ezért választotta a szerelmi témát ehhez a menekültfilmhez.
"Megpróbáltam árnyaltabban, valami új, más szemszögből megközelíteni ezt a kérdést, hogy a menekültproblémát lefedje a szerelmi történet"- magyarázta. Vranik szerint az állam, a hatalom sehol nem áll a helyzet magaslatán a menekültekkel kapcsolatban, akik elvesznek a bürokrácia útvesztőiben. "Egyenként az emberek többségének az a természetes reakciója, hogy segítsen. De abban a pillanatban, amikor elér bennünket a tömegpszichózis vagy a félelem, hogy veszélyeztetnek minket a tömegek a kerítés túloldalán, az már egy nagyon más történet.
Én éppen azért forgattam így ezt a filmet, hogy lebontsuk a tömegarcot, a migráns szót, és lássuk, hogy e mögött emberek vannak, akik vágyakkal, tervekkel, sorsokkal menekülnek egy borzalmas helyzetből." A filmre készülve egy évig végzett kutatásokat a témában, járt a Helsinki Bizottságban, a bevándorlási hivatalban, menekülttábori pszichológusoknál, találkozott menekültekkel, bevándorlókkal, hogy személyes tapasztalatai legyenek a valóságról. Ezek nyomán a forgatókönyv is változott, és ez adta meg film végleges formáját - mondta el Vranik Roland.
Borzalmasan nehéz a beilleszkedni vágyó emberek helyzete, és kicsit reménytelennek is tűnik - foglalta össze tapasztalatait. "A beilleszkedés szempontjából egy migránsnak vagy bevándorlónak az a lényeg, hogy a szomszédja jó fej-e, kap-e munkát, rendes-e a főnöke a munkahelyén, ha a gyerekei iskolába járnak, segít-e nekik a tanító néni. Ahogy a mi életünk sem azon múlik, hogy a társadalom hogyan viszonyul hozzánk, hanem hogy milyen a kapcsolatunk a közvetlen környezetünkkel. Erre soha nem gondolunk, mindig a politikára vagy a rendszerre próbáljuk rátenni ezt a dolgot, pedig rajtunk múlik.
" A film elkészítését 247 millió forinttal támogatta a Magyar Nemzeti Filmalap. A forgatás 34 napig tartott, 2015 májusában fejeződött be, majd egy évig folytak az utómunkák, és a forgalmazást végül januárra időzítették. "Nagyszerű, hogy mozikba kerül. Nem várt érdeklődés veszi körül a filmet. Nagyon kíváncsiak vagyunk, hogyan megy majd a mozikban" - mondta a rendező megjegyezve, hogy októberben Stockholmban már bemutatták, és az ottani közönség hasonlóan reagált, mint a magyar.
"Megérinti az embereket, van sírás, nevetés, tapsolás a végén. Nem fontos, hogy hol készült, ami ezzel az emberrel a filmben megtörténik, bárhol megeshet Európában" - hangsúlyozta Vranik Roland.
MTI
Hozzászólások