Még mindig a televízió vezet a szabadidős tevékenységekben
A Központi Statisztikai Hivatal nemrégiben felmérte a 15-74 év közöttiek szabadidős szokásait, amelyre átlagosan – a fiziológiai szükségletekre valamint a társadalmi tevékenységekre fordított idő mellett – mindössze 4,4 óra jut naponta. Érdekes azt megvizsgálni, hogy hogyan alakul ennek a 266 percnek a megoszlása a mai magyar társadalom körében.
Az emberek életkora, élethelyzete és még a neme is meghatározza azt, hogy mennyi időt tölthetünk szabadidős tevékenységekre: általában az aktív korú férfiak több időt töltenek a munkahelyükön, ugyanakkor a nőknek ott a háztartás és a gyerekek, akiket munka után el kell látniuk. Összességében elmondható, hogy a nőknek általában kevesebb a szabadidejük, mint a férfiaknak. Ugyanakkor az idősebb korosztálynak nagyon sok a szabadideje, és az adatokból az is jól kiolvasható, hogy a szegényebb réteg kevesebb időt tölt szabadidős tevékenységekre, mint jobb módban élő társaik.
Fontos azt is megvizsgálni, hogy a szabadidős tevékenység mennyire pihenés, és ez a pihenés mennyire tartalmaz értelmes elfoglaltságokat, úgymint egészségmegőrzést vagy a kulturális igények kielégítését. A főbb szabadidős tevékenységek közé sorolják a televíziózást (mely magában foglalja a videózást és az internetezést is), a társas szabadidő eltöltését, az olvasást, a séta, kirándulás, sport testedzés együttesét, a hobbikat, a rádiózást, mozit, vallásgyakorlást és az egyéb kulturális intézmények látogatását. A felmérés adataiból kiderül, hogy az emberek legnagyobb arányban televízióznak, hiszen erre naponta 152 percet fordítunk átlagosan. A fiatalabb korosztálynál a televíziózás helyett inkább az internetezés az elterjedtebb, míg az idősebbeknél a távirányító kapcsolgatása a jellemzőbb. A társas kapcsolatokra 48 perc jut, olvasásra mindössze 20 perc, mozgásos tevékenységekre 15 perc, hobbikra 10 perc, míg a rádiózásra, mozira, vallásgyakorlásra, és egyéb kulturális intézmények látogatására csupán átlagosan 1-2 perc.
Jól kirajzolódik tehát a fenti adatokból, hogy a kultúrára szánt idő 80%-át teszi ki a televíziózás, ami azért is aggasztó, mert egy fotelben ülve, távirányítót nyomkodva megy el sokak mellett az élet, arról nem is beszélve, hogy a televíziózás miatt fokozódik a mozgásszegény életmód. Ami – valljuk be – később könnyen megbosszulhatja magát. Ugyanakkor a tv-műsorok tartalma és színvonala is nemegyszer hagy kívánnivalót maga után, komoly társadalmi vitákat váltva ki a televízió-párti és ellenző emberek között. Szülőként mi is sokat tehetünk: ne szoktassuk rá gyermekeinket a tévézésre, ne használjuk azt villanypásztorként, helyette mutassunk gyermekeinknek értelmesebb szabadidő eltöltési módokat. Ha mégis engedjük néha-néha tévézni őket, azt mindig ellenőrzötten tegyék, vigyázzunk azokkal a műsorokkal, amit ők még nem érthetnek meg, és élénk fantáziájukkal félelmet keltővé is válhatnak számukra.
Az adatokból látható, hogy az olvasás mértéke csökkenő tendenciát mutat, és ehhez hozzátesszük, hogy olvasási szokásaink átalakulóban is vannak: egyre többet olvasunk interneten, e-könyvön és egyre felületesebben. Itt is látszik, hogy míg a tanultabb geberációk preferálják az olvasást a TV-vel szemben, addig szüleik sokszor éveken át nem vesznek könyvet a kezükbe.
Az ideális az lenne, ha csökkenne a tévézéssel, internetezéssel töltött idő, ami pedig ott felszabadul azt mozgásos tevékenységekre fordítanánk, így a magyarok egészségi állapota is felívelő pályát írhatna le előbb-utóbb.
Az emberek életkora, élethelyzete és még a neme is meghatározza azt, hogy mennyi időt tölthetünk szabadidős tevékenységekre: általában az aktív korú férfiak több időt töltenek a munkahelyükön, ugyanakkor a nőknek ott a háztartás és a gyerekek, akiket munka után el kell látniuk. Összességében elmondható, hogy a nőknek általában kevesebb a szabadidejük, mint a férfiaknak. Ugyanakkor az idősebb korosztálynak nagyon sok a szabadideje, és az adatokból az is jól kiolvasható, hogy a szegényebb réteg kevesebb időt tölt szabadidős tevékenységekre, mint jobb módban élő társaik.
Fontos azt is megvizsgálni, hogy a szabadidős tevékenység mennyire pihenés, és ez a pihenés mennyire tartalmaz értelmes elfoglaltságokat, úgymint egészségmegőrzést vagy a kulturális igények kielégítését. A főbb szabadidős tevékenységek közé sorolják a televíziózást (mely magában foglalja a videózást és az internetezést is), a társas szabadidő eltöltését, az olvasást, a séta, kirándulás, sport testedzés együttesét, a hobbikat, a rádiózást, mozit, vallásgyakorlást és az egyéb kulturális intézmények látogatását. A felmérés adataiból kiderül, hogy az emberek legnagyobb arányban televízióznak, hiszen erre naponta 152 percet fordítunk átlagosan. A fiatalabb korosztálynál a televíziózás helyett inkább az internetezés az elterjedtebb, míg az idősebbeknél a távirányító kapcsolgatása a jellemzőbb. A társas kapcsolatokra 48 perc jut, olvasásra mindössze 20 perc, mozgásos tevékenységekre 15 perc, hobbikra 10 perc, míg a rádiózásra, mozira, vallásgyakorlásra, és egyéb kulturális intézmények látogatására csupán átlagosan 1-2 perc.
Jól kirajzolódik tehát a fenti adatokból, hogy a kultúrára szánt idő 80%-át teszi ki a televíziózás, ami azért is aggasztó, mert egy fotelben ülve, távirányítót nyomkodva megy el sokak mellett az élet, arról nem is beszélve, hogy a televíziózás miatt fokozódik a mozgásszegény életmód. Ami – valljuk be – később könnyen megbosszulhatja magát. Ugyanakkor a tv-műsorok tartalma és színvonala is nemegyszer hagy kívánnivalót maga után, komoly társadalmi vitákat váltva ki a televízió-párti és ellenző emberek között. Szülőként mi is sokat tehetünk: ne szoktassuk rá gyermekeinket a tévézésre, ne használjuk azt villanypásztorként, helyette mutassunk gyermekeinknek értelmesebb szabadidő eltöltési módokat. Ha mégis engedjük néha-néha tévézni őket, azt mindig ellenőrzötten tegyék, vigyázzunk azokkal a műsorokkal, amit ők még nem érthetnek meg, és élénk fantáziájukkal félelmet keltővé is válhatnak számukra.
Az adatokból látható, hogy az olvasás mértéke csökkenő tendenciát mutat, és ehhez hozzátesszük, hogy olvasási szokásaink átalakulóban is vannak: egyre többet olvasunk interneten, e-könyvön és egyre felületesebben. Itt is látszik, hogy míg a tanultabb geberációk preferálják az olvasást a TV-vel szemben, addig szüleik sokszor éveken át nem vesznek könyvet a kezükbe.
Az ideális az lenne, ha csökkenne a tévézéssel, internetezéssel töltött idő, ami pedig ott felszabadul azt mozgásos tevékenységekre fordítanánk, így a magyarok egészségi állapota is felívelő pályát írhatna le előbb-utóbb.
Hozzászólások