Két tannyelvű oktatás
Legnépszerűbb idegen nyelv Európa legtöbb országában az angol. A képzések módszertana, formája azonban országról országra eltérőek lehetnek.
Fontos előre meghatározni, mi a két tannyelvű oktatás célja. Miben tér el az anyanyelvű oktatástól, ahol idegennyelv-oktatás folyik, de nem két tannyelvű keretek között.
A nyest.hu finn és magyar megoldásokat hasonlított össze.
Az észak-európai országok angolnyelv tudása már hagyományosan magas színvonalú függetlenül a két tannyelvű képzéstől, amely nem is tartozik a legnépszerűbb finn iskolai típusokhoz.
A lényeg, hogy a diákok szinte észrevétlenül sajátítsák el az idegennyelv - jelen esetben az angol - használatát. A hangsúly a használaton és az alkalmazáson van. Az angolt információszerzésre, szaktárgyi ismeretek elsajátítására használják. A nyelvtan, a helyesírás háttérbe szorul a tantárgyi nyelvhasználat mögött. Írnak, olvasnak, beszélnek és hallgatnak, azaz a négy alapkészséget folyamatosan fejlesztik az órákon és az órákra történő felkészüléskor.
A finnországi felmérések azt bizonyították, hogy a két tannyelvű oktatás keretében tanuló diákok jobban teljesítettek olyan társaiknál, akik a hagyományos nyelvoktatás keretében tanulták az angol nyelvet. A kérdés viszont az, hogy miért teljesítettek jobban, melyek azok a tényezők, amelyek jobb eredményeket hoztak.
Az természetes, hogy kell megfelelő szókinccsel rendelkezniük, a folyékony, gördülőmentes beszéd alapkövetelmény. A különbség az, hogy ezt "szaknyelven", jelen esetben az adott tantárgy nyelvi környezetében, szakszavakat elsajátítva is képesek megtenni.
Különbségek lehetnek a nyelvválasztásnál is. Angolból érhető el legkönnyebben tartalom az internet, a filmek, az újságok, a nyomtatott sajtó és könyvek segítésével.
Több országból érkező, de két tannyelvű iskolában tanuló diákokat, vagy akár tanárokat megfigyelve különbségek tapasztalhatók. Például az osztrák két tannyelvű órák nagyobb mértékben épülnek a tanár személyére, munkájára, mint például a finn. Az ilyen jellegű kutatások, összehasonlítások azonban még nem elég széleskörűek, további megfigyelésekre van szükség átfogó következtetések levonásához.
Az idegen nyelv tudása összefügghet az adott ország általános idegen nyelv tanítási hagyományaival, tapasztalataival, tankönyvhasználatával is. A két tannyelvű oktatáshoz eleve kevesebb tankönyv áll rendelkezésre, a tanárok különböző forrásokból gyűjtik össze a tanítandó anyagot, vagy akár improvizálniuk is kell. A hagyományos, tanárközpontú oktatásban a tankönyvek kapnak kiemelkedő szerepet. Az ilyen kutatások pedig elvisznek a tanulás általános módszertanának problematikájához. A különböző országok szerinti összehasonlításhoz az ebből a kérdéskörből vett kutatási eredmények szolgálhatnak további adatokkal.
Megfigyelték, hogy a két tannyelvű oktatás óráinak légköre demokratikusabb, a tanulók aktívabbak, többet közreműködnek az órán, mint a hagyományos tantervű osztályokban. Különbség lehet továbbá a hagyományos feleltetés is. A két tannyelvű oktatásra a feleltetés kevésbé jellemző. A vizsgajellegű számonkérések, helyzetek is ritkábban a két tannyelvű oktatásban.
Másik különbség a nyelvi hibák javítása. Míg a hagyományos nyelvoktatásban a tanártól elvárt, hogy javítsa a nyelvi hibákat szóban és írásban, addig a két tannyelvűben arra helyeződik a hangsúly, mit TUD a tanuló, és nem arra, hogy mit NEM. Fontosabb, hogy mit csinál és mond, kevésbé az, hogy hogyan. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a két tannyelvű oktatásban nem tanítanának nyelvtant, szabályokat, de azok közvetlen számonkérése ritkább, az alkalmazást értékelik inkább.
Nem egyszerű azon tanárok munkája sem, akik mindkét képzésben oktatnak. Megfigyelések szerint a hagyományos nyelvoktatásban ők is gyakrabban nyúlnak a tankönyvhöz és alkalmazzák a hagyományos módszereket. Szakmai szempontból még ez a terület is feltárásra vár: nyelvtanár vagy szaktanár.
Örök visszatérő kérdés bármilyen idegen nyelv tanítása esetén az anyanyelv használata, annak mértéke. Bár a vélemények megoszlanak, azt nem lehet állítani, hogy tiltani, kerülni kellene az anyanyelvet, de azt sem, hogy az anyanyelv használat problémát okoz.
Szintén a leggyakoribb kérdések között szerepel az ideális heti óraszám száma. A finn példában mindössze heti egy óra zajlik angol nyelven, így joggal merül fel a kérdés, hogy milyen tudást lehet elérni heti egy órával. S itt visszatér az eredeti felvetés: mi a célja az adott nyelvtanulásnak. Az elemzéshez használt finn példában a bátorítás a nyelvhasználatra, a nyelvi tudatosság kiépítése, a görcsök oldása, a nyelvhasználat. Magas szintű idegennyelv-tudás elsajátításához a heti egy óra nyilván nem elegendő.
Finnországban a két tannyelvű oktatás nem az elitképzést szolgálja, sokszor körzet szerint is egyszerűen be lehet kerülni ilyen osztályokba. Viszont érettségizni angolul csak a nemzetközi képzésű iskolákban lehet - ezek a tények eltérnek a hazai gyakorlattól.
További kutatásokat érdemelhet a finn oktatás sikerének, így a PISA-tesztben már évek óta elért jó helyezésének egy a két tannyelvű oktatás kapcsolatának vizsgálata is.
www.nyest.hu
Fontos előre meghatározni, mi a két tannyelvű oktatás célja. Miben tér el az anyanyelvű oktatástól, ahol idegennyelv-oktatás folyik, de nem két tannyelvű keretek között.A nyest.hu finn és magyar megoldásokat hasonlított össze.
Az észak-európai országok angolnyelv tudása már hagyományosan magas színvonalú függetlenül a két tannyelvű képzéstől, amely nem is tartozik a legnépszerűbb finn iskolai típusokhoz.
A lényeg, hogy a diákok szinte észrevétlenül sajátítsák el az idegennyelv - jelen esetben az angol - használatát. A hangsúly a használaton és az alkalmazáson van. Az angolt információszerzésre, szaktárgyi ismeretek elsajátítására használják. A nyelvtan, a helyesírás háttérbe szorul a tantárgyi nyelvhasználat mögött. Írnak, olvasnak, beszélnek és hallgatnak, azaz a négy alapkészséget folyamatosan fejlesztik az órákon és az órákra történő felkészüléskor.
A finnországi felmérések azt bizonyították, hogy a két tannyelvű oktatás keretében tanuló diákok jobban teljesítettek olyan társaiknál, akik a hagyományos nyelvoktatás keretében tanulták az angol nyelvet. A kérdés viszont az, hogy miért teljesítettek jobban, melyek azok a tényezők, amelyek jobb eredményeket hoztak.
Az természetes, hogy kell megfelelő szókinccsel rendelkezniük, a folyékony, gördülőmentes beszéd alapkövetelmény. A különbség az, hogy ezt "szaknyelven", jelen esetben az adott tantárgy nyelvi környezetében, szakszavakat elsajátítva is képesek megtenni.
Különbségek lehetnek a nyelvválasztásnál is. Angolból érhető el legkönnyebben tartalom az internet, a filmek, az újságok, a nyomtatott sajtó és könyvek segítésével.
Több országból érkező, de két tannyelvű iskolában tanuló diákokat, vagy akár tanárokat megfigyelve különbségek tapasztalhatók. Például az osztrák két tannyelvű órák nagyobb mértékben épülnek a tanár személyére, munkájára, mint például a finn. Az ilyen jellegű kutatások, összehasonlítások azonban még nem elég széleskörűek, további megfigyelésekre van szükség átfogó következtetések levonásához.
Az idegen nyelv tudása összefügghet az adott ország általános idegen nyelv tanítási hagyományaival, tapasztalataival, tankönyvhasználatával is. A két tannyelvű oktatáshoz eleve kevesebb tankönyv áll rendelkezésre, a tanárok különböző forrásokból gyűjtik össze a tanítandó anyagot, vagy akár improvizálniuk is kell. A hagyományos, tanárközpontú oktatásban a tankönyvek kapnak kiemelkedő szerepet. Az ilyen kutatások pedig elvisznek a tanulás általános módszertanának problematikájához. A különböző országok szerinti összehasonlításhoz az ebből a kérdéskörből vett kutatási eredmények szolgálhatnak további adatokkal.
Megfigyelték, hogy a két tannyelvű oktatás óráinak légköre demokratikusabb, a tanulók aktívabbak, többet közreműködnek az órán, mint a hagyományos tantervű osztályokban. Különbség lehet továbbá a hagyományos feleltetés is. A két tannyelvű oktatásra a feleltetés kevésbé jellemző. A vizsgajellegű számonkérések, helyzetek is ritkábban a két tannyelvű oktatásban.
Másik különbség a nyelvi hibák javítása. Míg a hagyományos nyelvoktatásban a tanártól elvárt, hogy javítsa a nyelvi hibákat szóban és írásban, addig a két tannyelvűben arra helyeződik a hangsúly, mit TUD a tanuló, és nem arra, hogy mit NEM. Fontosabb, hogy mit csinál és mond, kevésbé az, hogy hogyan. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a két tannyelvű oktatásban nem tanítanának nyelvtant, szabályokat, de azok közvetlen számonkérése ritkább, az alkalmazást értékelik inkább.Nem egyszerű azon tanárok munkája sem, akik mindkét képzésben oktatnak. Megfigyelések szerint a hagyományos nyelvoktatásban ők is gyakrabban nyúlnak a tankönyvhöz és alkalmazzák a hagyományos módszereket. Szakmai szempontból még ez a terület is feltárásra vár: nyelvtanár vagy szaktanár.
Örök visszatérő kérdés bármilyen idegen nyelv tanítása esetén az anyanyelv használata, annak mértéke. Bár a vélemények megoszlanak, azt nem lehet állítani, hogy tiltani, kerülni kellene az anyanyelvet, de azt sem, hogy az anyanyelv használat problémát okoz.
Szintén a leggyakoribb kérdések között szerepel az ideális heti óraszám száma. A finn példában mindössze heti egy óra zajlik angol nyelven, így joggal merül fel a kérdés, hogy milyen tudást lehet elérni heti egy órával. S itt visszatér az eredeti felvetés: mi a célja az adott nyelvtanulásnak. Az elemzéshez használt finn példában a bátorítás a nyelvhasználatra, a nyelvi tudatosság kiépítése, a görcsök oldása, a nyelvhasználat. Magas szintű idegennyelv-tudás elsajátításához a heti egy óra nyilván nem elegendő.
Finnországban a két tannyelvű oktatás nem az elitképzést szolgálja, sokszor körzet szerint is egyszerűen be lehet kerülni ilyen osztályokba. Viszont érettségizni angolul csak a nemzetközi képzésű iskolákban lehet - ezek a tények eltérnek a hazai gyakorlattól.
További kutatásokat érdemelhet a finn oktatás sikerének, így a PISA-tesztben már évek óta elért jó helyezésének egy a két tannyelvű oktatás kapcsolatának vizsgálata is.
www.nyest.hu
Hozzászólások