Oktatás, diploma, állam(osítás)
Miközben elvárás, hogy az oktatásnak jobban kell igazodnia a munkaerőpiac igényeihez, a diplomásokra költött pénz - függetlenül attól, hogy azt ki fizeti meg - hosszú távon többszörösen megtérül.
Rég kavart ennyi vitát és indulatot a hazai oktatási rendszer, azon belül is a felsőoktatás. Az elmúlt hónapok demonstrációi, publikációi híradásai még azokat is véleménynyilvánításra
késztetett, akik személyesen vagy családtagjuk révén jelenleg nem is érintettek a diplomás képzésben. Legutóbb a Fiatal Közgazdászok Országos Találkozóján merült fel ismét a téma. A vita lényege az volt, hogy a munkaerőpiac igényeihez igazítsák-e a felsőoktatásban résztvevők számát, illetve, a másik oldal szerint minél több diplomást kellene képezni, mivel a magas számú diplomások társadalmi haszna több hasznot ígér a jelenlegi álláspiaci helyzet kielégítésénél. Mindkét álláspont számos érvet tud felsorakoztatni, de a döntés egyre inkább az állam kezében van.
A mennyiségi kérdések mellett a minőségiek is vizsgálatra szorulnak. Az oktatás színvonala sokak szerint elmarad a kívánatostól. Az iskolából kikerült fiatalok tudása nem alkalmazható a munkahelyeket. A nemzetközi tanulmányi versenyeken a magyar diákok a lexikális tudást igénylő feladatokon, teszteken érnek el kimagasló eredményeket, de amikor az ismeretek a gyakorlati életben hasznosítani kell, akkor jó, ha a középmezőnyben végeznek. Míg a memorizálás szerepe a különböző oktatási modellekben csökken. A magyar gyerekek épp a szó szerinti szövegek tanulásában mutatnak jó eredményeket. Hasonló a helyzet az absztrakciós készségeket igénylő feladatoknál is. A gond az, hogy éppen ezekkel a feladatokkal sok gyerek kedvét elveszik a tanulástól, például a matematika tanulásától.
A korábbi években a hazai tanár-diák arány jobb volt a mostaninál. A felsőoktatásban ez most 23-25 diákot jelent, s a szakemberek szerint így nem lehet jelentős színvonal emelkedést elérni. Az USA legrangosabb egyetemein 8-11 diák jut egy hallgatóra, hozzátéve, hogy a Stanford, a Harvard vagy a Massachussetts Institute of Technology (MIT) a világ legszínvonalasabb egyetemei. Hazai viszonylatban megfigyelhető tendencia, hogy az egyes iskolák közötti különbség nő.
Az elmúlt két- két és fél évben nőtt a diplomás munkanélküliek száma. Nagyobb figyelem fordul az egyes szakok felé. Általánosságban megállapítható, hogy a természettudományos szakok népszerűsége alacsony, gondot jelent, hogy kémiából, fizikából vagy biológiából kevés, esetenként nulla a tanárjelöltek száma. A kormányzati szándék ezeknek a szakoknak a megerősítésén fáradozik, míg más, jelenleg a munkaerőpiacon túlképzést mutató képzéseket visszaszorítani vagy akár megszüntetni kívánja.
Bár bizonyított tény, hogy az oktatásba fektetni hosszú távon megéri - itt Japán példáját szokták felhozni - , a jelenlegi számok eldöntésénél, legyenek azok keretszámok, vagy a képzési díj, hozzájárulás összegének megállapítása, nehéz a jövőbeni társadalmi hasznossággal számolni. Pénzben nehéz kimutatni az életminőségbeli hasznot, vagy azt hogy a diplomások jellemzően elégedettebbek az életükkel, mint a diplomát nem szerzettek; kevésbé fenyegeti őket az időskori elbutulás (dementia), vagy a hosszabb élettartamot. Fejlettebb a szókincsük, jobb a gondolkodó képességük, és jobban tudják nevelni, oktatni a következő generációt - s ez utóbbi gondolattal visszajutottunk a kiinduló kérdés dilemmájához.
www.index.hu
Rég kavart ennyi vitát és indulatot a hazai oktatási rendszer, azon belül is a felsőoktatás. Az elmúlt hónapok demonstrációi, publikációi híradásai még azokat is véleménynyilvánításrakésztetett, akik személyesen vagy családtagjuk révén jelenleg nem is érintettek a diplomás képzésben. Legutóbb a Fiatal Közgazdászok Országos Találkozóján merült fel ismét a téma. A vita lényege az volt, hogy a munkaerőpiac igényeihez igazítsák-e a felsőoktatásban résztvevők számát, illetve, a másik oldal szerint minél több diplomást kellene képezni, mivel a magas számú diplomások társadalmi haszna több hasznot ígér a jelenlegi álláspiaci helyzet kielégítésénél. Mindkét álláspont számos érvet tud felsorakoztatni, de a döntés egyre inkább az állam kezében van.
A mennyiségi kérdések mellett a minőségiek is vizsgálatra szorulnak. Az oktatás színvonala sokak szerint elmarad a kívánatostól. Az iskolából kikerült fiatalok tudása nem alkalmazható a munkahelyeket. A nemzetközi tanulmányi versenyeken a magyar diákok a lexikális tudást igénylő feladatokon, teszteken érnek el kimagasló eredményeket, de amikor az ismeretek a gyakorlati életben hasznosítani kell, akkor jó, ha a középmezőnyben végeznek. Míg a memorizálás szerepe a különböző oktatási modellekben csökken. A magyar gyerekek épp a szó szerinti szövegek tanulásában mutatnak jó eredményeket. Hasonló a helyzet az absztrakciós készségeket igénylő feladatoknál is. A gond az, hogy éppen ezekkel a feladatokkal sok gyerek kedvét elveszik a tanulástól, például a matematika tanulásától.
A korábbi években a hazai tanár-diák arány jobb volt a mostaninál. A felsőoktatásban ez most 23-25 diákot jelent, s a szakemberek szerint így nem lehet jelentős színvonal emelkedést elérni. Az USA legrangosabb egyetemein 8-11 diák jut egy hallgatóra, hozzátéve, hogy a Stanford, a Harvard vagy a Massachussetts Institute of Technology (MIT) a világ legszínvonalasabb egyetemei. Hazai viszonylatban megfigyelhető tendencia, hogy az egyes iskolák közötti különbség nő.
Az elmúlt két- két és fél évben nőtt a diplomás munkanélküliek száma. Nagyobb figyelem fordul az egyes szakok felé. Általánosságban megállapítható, hogy a természettudományos szakok népszerűsége alacsony, gondot jelent, hogy kémiából, fizikából vagy biológiából kevés, esetenként nulla a tanárjelöltek száma. A kormányzati szándék ezeknek a szakoknak a megerősítésén fáradozik, míg más, jelenleg a munkaerőpiacon túlképzést mutató képzéseket visszaszorítani vagy akár megszüntetni kívánja.
Bár bizonyított tény, hogy az oktatásba fektetni hosszú távon megéri - itt Japán példáját szokták felhozni - , a jelenlegi számok eldöntésénél, legyenek azok keretszámok, vagy a képzési díj, hozzájárulás összegének megállapítása, nehéz a jövőbeni társadalmi hasznossággal számolni. Pénzben nehéz kimutatni az életminőségbeli hasznot, vagy azt hogy a diplomások jellemzően elégedettebbek az életükkel, mint a diplomát nem szerzettek; kevésbé fenyegeti őket az időskori elbutulás (dementia), vagy a hosszabb élettartamot. Fejlettebb a szókincsük, jobb a gondolkodó képességük, és jobban tudják nevelni, oktatni a következő generációt - s ez utóbbi gondolattal visszajutottunk a kiinduló kérdés dilemmájához.
www.index.hu
Hozzászólások