A békeidők legromantikusabb, legeldugottabb találkahelyei Budapesten

A Városligetbe, a Duna-korzóra, a kávéházakba és az intim szobákba járt a legtöbb szerelmes a századfordulón.Ha ma budapesti randevút szervezünk, akkor elsők között jut az eszünkbe a Városliget, egy elegáns kávézó vagy például a Duna-korzó. Nem volt ez másképpen a századforduló környékén sem, amikor a társadalomban kezdett átalakulni a nők szerepe.

A békeidőkben a gazdasági fejlődés és polgárosodás pozitív eredményeként végre a nők is rendelkezhetek önálló keresettel, amivel azt is elérték, hogy megválogathatták az udvarlójukat. Habár általában elmondható volt, hogy a magát önállóan eltartani tudó nő dönthetett a párjáról, mégis a főúri rétegek és gazdag polgárok leányainak továbbra is kevés esélye volt a szabad randevúzásra.

Az ő erkölcseikre gardedámok vigyáztak, ráadásul többnyire a családfő döntötte el, hogy kihez mehet hozzá a leánya. A századfordulón és azt követő évtizedekben minél szegényebb volt egy család, annál megengedőbbek voltak a szülők abban a tekintetben, hogy kivel randevúzhat a csemetéjük.

Ha egy párocska budapesti találkát tervezett, akkor már a békeidőkben is rengeteg lehetőség közül választhattak, persze annak függvényében, hogy milyen randevúról volt szó.

A főváros kávéházai a nők számára is nyitottak voltak: A századfordulón Budapest élen járt a fejlett kávéházi életbe. Ebben az időben az európai kávéházak még nem nagyon fogadtak női vendégeket, de a magyar főváros ebben is úttörőnek számított.

Az 1800-as évek második felében szinte csak férfiak ülhettek az asztalhoz, ám a századfordulótól kezdve egyre több hölgy foglalhatott helyet a budapesti kávéházakban. Kezdetben polgárok és értelmiségiek feleségei tértek be, de a XX. század első éveitől kezdve egyre több fiatal nő időzött egyedül, a barátnőivel vagy a kísérőivel a kávéházakban.

Aki az irodalomban és történelemben jártas, az jól tudja, hogy a híres magyar írók és költők főleg kávéházakban randevúztak. Nem volt ritka, hogy például Ady Endrét Lédával lehetett látni a Japán vagy egy másik kávéház asztalánál.

Európa egyik legelegánsabb sétaútja, a Duna-korzó: A budapestiek életében mindig is az egyik legnépszerűbb ismerkedési forma volt a korzózás, sőt, egyfajta társadalmi státusszá nőtte ki magát az Andrássy úton, majd később a Duna-korzón való sétálgatás.

Ezt az andalgást arra használták fel a főúri családok hölgytagjai, hogy bemutassák az aktuális divat szerinti ruhakölteményeiket, míg a fiatal lányok és fiúk alaposan megvizsgálhatták a számukra kijelölt házastársat.

A századforduló utáni esztendőkben megnőtt a Dunapart népszerűsége, köszönhetően a víz felől érkező kellemes szellőnek, gyönyörű budai panorámának, éttermeknek, szállodasornak, kávéházaknak és uzsonnázóhelyeknek.

A budapesti polgároknak és családjuknak legalább hetente egyszer kötelező program volt megjelenniük a fényes korzón. Az elegáns területet a szerelmesek is nagyon megszerették.Már akkor is a legromantikusabb hely a Városliget volt: A szegényebb rétegek fiataljai számára már a századfordulón is népszerű találkahely volt a Városliget, nem véletlenül, hiszen a XIX. században itt működött a Vurstli, körhintákkal, büfével, látványosságokkal.

A mutatványosoknak az ezredévi ünnepségre épülő intézmények és tereprendezés miatt költözniük kellett. Az ő helyüket átvette az Ős Budavár komplexum, azon a területen, amit mi Vidámparkként ismerünk, és itt építették meg a török kori budai vár kicsinyített mását.

A falak mögött vendéglők, kocsmák, borkimérések, sörözők, mulatók, lacikonyhák, török kávézók, nagykávéházak, pezsgőspavilonok (a leghíresebb Wabitsch Lujzáé volt) és csarnokszerű vendéglők kaptak helyet.

Az ide ellátogatók szórakozásáról olyan mutatványosok gondoskodtak, mint a fakírok, cirkuszi csepűrágók, de a zenés darabok sem hiányoztak. Sajnos a korabeli Európa legnagyobbnak számító központja 1908-ban csődbe ment.

Később ennek helyén épült az Angol Park, aminek árai már magasak voltak a szegényebbeknek, ám ők sem maradtak szórakozás nélkül, mert nekik ott volt a Gellért-hegy és a Népligetbe költözött Vurstli.

Természetesen egy magára valamit is adó úrilánynak tilos volt betennie a lábát ezekre a helyekre, de a műjégpályán ő is randevúzhatott a kiszemelt férfiúval, ám csakis a gardedámok óvó tekintete előtt.

A műjég mellett található Városligeti Café ma is működik, de a századforduló idején még leginkább a módosabb polgárok és az úri gyerekek kávézhattak, beszélgethettek, ha végeztek az aznapi korcsolyakörökkel. Szintén ide ülhettek be azok a dámák, akik letudták a napi kötelező korzózást az Andrássyn.Intim szobák városszerte a röpke szerelemnek: Nagy naivság lenne azt feltételezni, hogy a békeidőkben mindenki csak szerelmes, romantikus randevúkra járt Budapesten, hiszen köztudott, hogy a lehető legritkább esetben fordult elő, hogy egy gazdag nemes vagy polgár annyira beleszeressen egy nincstelen, ledér nőbe, hogy törvényesítse a kapcsolatukat.

Az eltérő társadalmi rétegekbe tartozó párocskák viszonya általában csak a testiségre korlátozódott, ahol a férfi jellemzően anyagi javakkal halmozta el a hölgyet, aki kedvességgel és szépséggel fizetett érte.

A XIX. és XX. század fordulóján Budapest hírhedt volt arról, hogy közel ugyanannyi mulató működött benne, mint a magyar fővárosnál hétszer nagyobb Párizsban. Ott volt például világhírű Kék Macska és a Somossy Orpheum.

Ezeken a helyeken nem mentek ritkaságszámba a szerelmes légyottok, ezért a Király utca környékén bőven válogathattak a párocskák az szobáztató helyek közül, ahol az egy-két órás találkákat megejthették.

Budapest híres és elegáns bordélyai, „kulturális szalonjai” a Károlyi-kert közelében található utcák környékén voltak, ahol kényelmes szobákban kerülhetett sor a szerelemre és testiségre. A szegényebb rétegeket a Tabán intézményei várták, de a mai belváros bérházai közül is nem egyben akadt alkalmas helyiség a találkákra.

(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)