A fájdalmas szakítás túlélésének tíz szabálya
Egy fiatal nő tanácsai, amelyek segítenek túlélni a szerelmi bánatot.
A szakítás életünk egyik legfájdalmasabb eseménye, hiszen ritka az olyan elválás, amikor mind a két fél jobbnak látja, ha külön folytatják az útjukat. A szerelmi bánat igazi kín lehet, ám nem mindegy, hogy hogyan dolgozzuk fel a fájdalmat.
Ahogy minden veszteség esetén, úgy a szakításnál is egészségtelen megoldás, ha magunkba temetjük a negatív érzelmeket, tehát fel kell ismernünk, hogy jobb, ha kiadjuk magunkból a dühünket.
Fontos, hogy megértsük, hogy mi miért történt, valamint fel kell dolgoznunk a történteket, majd időt kell adnunk magunknak a gyászra. Vannak hibák, amiket ilyenkor el kell követnünk, ám nem mindegy, hogy milyen messzire megyünk el.
Ha a fájdalmas szakíts után betartunk néhány szabályt, akkor elkerülhetjük a végzetes baklövések elkövetését, végül pedig el fog múlni a fájdalom, és újra használhatjuk a józan eszünket.
Kerüljük el a kapkodást, ne siessünk, de ne is ragadjunk le: Gondoljunk át mindent, de ne egyszer, hanem többször. Engedjük, hogy kitisztuljon a fejünk, majd módosítsunk a döntéseinken, ha úgy érezzük, hogy erre van szükségünk.
Nem baj, ha leülünk, és megbeszéljük a volt párunkkal a zavaró részleteket. Az sem baj, ha úgy határozunk, hogy teljes magányra van szükségünk néhány napig. Fontos, hogy a saját stílusunkban haladjunk, de közbe ne távolodjunk el túl messzire a való világtól. Ne felejtsük el, hogy egyszer túl kell jutnunk ezen a fájdalmas időszakon, majd ki kell lépnünk a valóságba.
Ne rendezzünk jelenetet: A szakítás elején még higgadtan próbálunk értelmes gondolatokat találni, de hamarosan összezavarodunk, és győzz a sokk. Ilyenkor könnyen előfordulhat, hogy hagyjuk, hogy a sértettségünk beszéljen helyettünk, és nagyon bántó dolgokat vághatunk a másik fejéhez.
Ebben az esetben a hangerő és a szavak kontroll nélkül ömlenek ki a szánkon, ezzel pedig nem csak az exünket, hanem önmagunkat is megalázzuk. A sírás, üvöltés, könyörgés, szitkozódás nem vezet sehova, a helyzeten pedig továbbront, ha nyilvános helyen rendezünk jelenetet.
Ne essünk pánikba, ha nem sikerül azonnal: Ha a szakítás után úgy döntünk, hogy elmegyünk szórakozni, akkor előfordulhat, hogy hiába próbálunk ismerkedni, az nem sikerül, mert folyton eszünkbe jut a volt párunk.
Ez nem baj, hiszen logikus, hogy nem megy egyik pillanatról a másikra az ismerkedés. A fájdalmas szakítás után érdemes csak kis lépésekben haladni. Először a sarki boltig jutunk, majd hamarosan egy új ismerős lakásán találjuk magunkat.
Ne zárkózzunk be hetekre: Semmi értelme szobafogságra ítélni magunkat, ugyanis a szakítás után társaságra és programokra van szükségünk. Ha egy-két napig még a plüssállatunkat szorongatva sírnánk tele a párnánkat, akkor az rendben van, de utána szedjük össze magunkat!
Ha szerencsénk van, akkor a család, barátok leimádkozzák rólunk a pizsamát, elzavarnak fürdeni, majd minden tiltakozásunk ellenére elvisznek szórakozni, mert tudják, hogy a társaság segít a továbblépésben.
Ne hibáztassuk magunkat mindenért: A szakítás után, amikor magányosan gondolkodunk a történteken, akkor eljuthatunk arra a pontra, ahol mindenért magunkat kezdjük el hibáztatni. Ha jelenetet rendeztünk, akkor azt bánjuk meg. Amennyiben korábban mi kezdeményeztünk vitát, akkor az szégyelljük.
Végül oda jutunk, hogy a legapróbb botlásunkat is óriási bűnnek fogjuk látni, és meggyőzzük magunkat, hogy megérdemeltük, ha a párunk megcsalt, hazudott nekünk, hiszen lehettünk volna megértőbbek. Ezt a folyamatot mindenképpen akadályozzuk meg!
Ne hagyjuk el a napi megszokott teendőket: Azonnal felejtsük el azt a hozzáállást, hogy kit érdekel, ha nem vesszük be a gyógyszerünket, nem fizetjük be a csekket. Attól, hogy véget ért a párkapcsolatunk, még az élet megy tovább, tehát a napi teendőket igenis el kell végeznünk. A sírás, jégkrém és csokoládé falás majd az után jöhet, ha a fontos dolgainkat elintéztük.
Ne féljünk minden szabályt megszegni: Senki sem hozhat helyettünk jó döntéseket, és azt sem tudhatja más, hogy mi a legjobb számunkra. A szakítás után ne hallgassunk a barátok, család tanácsaira, hiszen csak mi tudhatjuk, hogy mi kell ahhoz, hogy újra egésznek érezzük magunkat.
Ne írjunk neki, ha nincs miért: A szakítás pillanatában örökre búcsút inthetünk a volt párunknak, akivel közöljük, hogy fogja a cuccát, és többé ne merjen keresni. A pillanat hevében még így gondoljuk, ám másnap eszünkbe juthat, hogy még ezt, vagy azt szeretnénk elmondani neki.
Ezt meg kell állnunk! Ne vegyük fel a kapcsolatot a volt párunkkal, és ne írjuk neki, hogy hiányzik, mert akkor csak elölről kezdődik a szenvedés, ami sokkal rosszabb lesz, mint eredetileg lett volna.
Ne féljünk újra bízni: Nagyot koppantunk, ez tény, de az élet már csak ilyen. A kudarcokból le kell vonni a megfelelő tanulságot, majd túl kell lépni a múlton. Ha hazudott, megcsalt a volt párunk, akkor logikus, hogy a következő kapcsolatunknál óvatosabbak leszünk, de ne essünk abba a hibába, hogy kijelentjük, hogy minden ember hazug, és nem érdemlik meg a bizalmunkat, mert ez igazságtalanság lenne tőlünk, ráadásul a saját boldogságunkat is szabotálnánk.
Ne vetítsük ki másokra a dühünket: A volt párunk vert át, nem a barátaink, családunk. Ők azok, akik megpróbálnak átsegíteni ezen a hálátlan időszakon, amihez hozzátartózik, hogy emlékeztetnek a már messze járó exünk hibáira.
Ebből arra következtethetünk, hogy semmit sem értettek meg a történtekből, abból a nagy szerelemből, ami köztünk volt. Lehet, hogy tényleg nem értenek meg, de nem is kell, a lényeg, hogy mellettünk állnak, ezért nem érdemlik meg, hogy rajtuk vezessük le a dühünket.
(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)
A szakítás életünk egyik legfájdalmasabb eseménye, hiszen ritka az olyan elválás, amikor mind a két fél jobbnak látja, ha külön folytatják az útjukat. A szerelmi bánat igazi kín lehet, ám nem mindegy, hogy hogyan dolgozzuk fel a fájdalmat.Ahogy minden veszteség esetén, úgy a szakításnál is egészségtelen megoldás, ha magunkba temetjük a negatív érzelmeket, tehát fel kell ismernünk, hogy jobb, ha kiadjuk magunkból a dühünket.
Fontos, hogy megértsük, hogy mi miért történt, valamint fel kell dolgoznunk a történteket, majd időt kell adnunk magunknak a gyászra. Vannak hibák, amiket ilyenkor el kell követnünk, ám nem mindegy, hogy milyen messzire megyünk el.
Ha a fájdalmas szakíts után betartunk néhány szabályt, akkor elkerülhetjük a végzetes baklövések elkövetését, végül pedig el fog múlni a fájdalom, és újra használhatjuk a józan eszünket.
Kerüljük el a kapkodást, ne siessünk, de ne is ragadjunk le: Gondoljunk át mindent, de ne egyszer, hanem többször. Engedjük, hogy kitisztuljon a fejünk, majd módosítsunk a döntéseinken, ha úgy érezzük, hogy erre van szükségünk.
Nem baj, ha leülünk, és megbeszéljük a volt párunkkal a zavaró részleteket. Az sem baj, ha úgy határozunk, hogy teljes magányra van szükségünk néhány napig. Fontos, hogy a saját stílusunkban haladjunk, de közbe ne távolodjunk el túl messzire a való világtól. Ne felejtsük el, hogy egyszer túl kell jutnunk ezen a fájdalmas időszakon, majd ki kell lépnünk a valóságba.
Ne rendezzünk jelenetet: A szakítás elején még higgadtan próbálunk értelmes gondolatokat találni, de hamarosan összezavarodunk, és győzz a sokk. Ilyenkor könnyen előfordulhat, hogy hagyjuk, hogy a sértettségünk beszéljen helyettünk, és nagyon bántó dolgokat vághatunk a másik fejéhez.Ebben az esetben a hangerő és a szavak kontroll nélkül ömlenek ki a szánkon, ezzel pedig nem csak az exünket, hanem önmagunkat is megalázzuk. A sírás, üvöltés, könyörgés, szitkozódás nem vezet sehova, a helyzeten pedig továbbront, ha nyilvános helyen rendezünk jelenetet.
Ne essünk pánikba, ha nem sikerül azonnal: Ha a szakítás után úgy döntünk, hogy elmegyünk szórakozni, akkor előfordulhat, hogy hiába próbálunk ismerkedni, az nem sikerül, mert folyton eszünkbe jut a volt párunk.
Ez nem baj, hiszen logikus, hogy nem megy egyik pillanatról a másikra az ismerkedés. A fájdalmas szakítás után érdemes csak kis lépésekben haladni. Először a sarki boltig jutunk, majd hamarosan egy új ismerős lakásán találjuk magunkat.
Ne zárkózzunk be hetekre: Semmi értelme szobafogságra ítélni magunkat, ugyanis a szakítás után társaságra és programokra van szükségünk. Ha egy-két napig még a plüssállatunkat szorongatva sírnánk tele a párnánkat, akkor az rendben van, de utána szedjük össze magunkat!
Ha szerencsénk van, akkor a család, barátok leimádkozzák rólunk a pizsamát, elzavarnak fürdeni, majd minden tiltakozásunk ellenére elvisznek szórakozni, mert tudják, hogy a társaság segít a továbblépésben.
Ne hibáztassuk magunkat mindenért: A szakítás után, amikor magányosan gondolkodunk a történteken, akkor eljuthatunk arra a pontra, ahol mindenért magunkat kezdjük el hibáztatni. Ha jelenetet rendeztünk, akkor azt bánjuk meg. Amennyiben korábban mi kezdeményeztünk vitát, akkor az szégyelljük.
Végül oda jutunk, hogy a legapróbb botlásunkat is óriási bűnnek fogjuk látni, és meggyőzzük magunkat, hogy megérdemeltük, ha a párunk megcsalt, hazudott nekünk, hiszen lehettünk volna megértőbbek. Ezt a folyamatot mindenképpen akadályozzuk meg!
Ne hagyjuk el a napi megszokott teendőket: Azonnal felejtsük el azt a hozzáállást, hogy kit érdekel, ha nem vesszük be a gyógyszerünket, nem fizetjük be a csekket. Attól, hogy véget ért a párkapcsolatunk, még az élet megy tovább, tehát a napi teendőket igenis el kell végeznünk. A sírás, jégkrém és csokoládé falás majd az után jöhet, ha a fontos dolgainkat elintéztük.Ne féljünk minden szabályt megszegni: Senki sem hozhat helyettünk jó döntéseket, és azt sem tudhatja más, hogy mi a legjobb számunkra. A szakítás után ne hallgassunk a barátok, család tanácsaira, hiszen csak mi tudhatjuk, hogy mi kell ahhoz, hogy újra egésznek érezzük magunkat.
Ne írjunk neki, ha nincs miért: A szakítás pillanatában örökre búcsút inthetünk a volt párunknak, akivel közöljük, hogy fogja a cuccát, és többé ne merjen keresni. A pillanat hevében még így gondoljuk, ám másnap eszünkbe juthat, hogy még ezt, vagy azt szeretnénk elmondani neki.
Ezt meg kell állnunk! Ne vegyük fel a kapcsolatot a volt párunkkal, és ne írjuk neki, hogy hiányzik, mert akkor csak elölről kezdődik a szenvedés, ami sokkal rosszabb lesz, mint eredetileg lett volna.
Ne féljünk újra bízni: Nagyot koppantunk, ez tény, de az élet már csak ilyen. A kudarcokból le kell vonni a megfelelő tanulságot, majd túl kell lépni a múlton. Ha hazudott, megcsalt a volt párunk, akkor logikus, hogy a következő kapcsolatunknál óvatosabbak leszünk, de ne essünk abba a hibába, hogy kijelentjük, hogy minden ember hazug, és nem érdemlik meg a bizalmunkat, mert ez igazságtalanság lenne tőlünk, ráadásul a saját boldogságunkat is szabotálnánk.
Ne vetítsük ki másokra a dühünket: A volt párunk vert át, nem a barátaink, családunk. Ők azok, akik megpróbálnak átsegíteni ezen a hálátlan időszakon, amihez hozzátartózik, hogy emlékeztetnek a már messze járó exünk hibáira.
Ebből arra következtethetünk, hogy semmit sem értettek meg a történtekből, abból a nagy szerelemből, ami köztünk volt. Lehet, hogy tényleg nem értenek meg, de nem is kell, a lényeg, hogy mellettünk állnak, ezért nem érdemlik meg, hogy rajtuk vezessük le a dühünket.
(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)
Hozzászólások