Félnek a szabadság elvesztésétől a minglik

Túlzottan kontrolláló szülő lehet az oka, hogy nem akar valaki összeköltözni a párjával, mert fél, hogy akkor oda a függetlensége.
Szinglik, nyitott kapcsolat, párkapcsolat. Ezeket a fogalmakat már kívülről tudjuk, azonban létezik még egy fajta kapcsolat az érzelmek világában, ez pedig a mingliség.

A minglik azok, akik félnek feladni a függetlenségüket. Ennek az oka lehet az, hogy korábban rossz tapasztalatok érték őket, de sokszor a szülők a hibásak, akik túlkontrollálták a gyereküket, és ezért felnőttként úgy érzik, hogy ha kötődnek valakihez, akkor azzal elvesztik a szabadságukat.

A minglik ezért mindent megtesznek, hogy elkerüljék az intim kapcsolatokat, mert nem hajlandóak lelkileg függeni valakitől, ezért a házasság és összeköltözés szóba se jöhet náluk.

Ez azonban nem szinglisséget jelent! A minglik olyan párkapcsolatban élnek, ahol egyik fél sem szeretne együtt élni, együtt tervezni, mint egy hétköznapi pár.

A fiatal felnőttkorban még természetes, hogy a párok csak annyi időre találkoznak, hogy együtt elmennek szórakozni, kirándulni, majd este mindenki haza megy a szülői házba, de már itt is előfordul az, hogy az egyik fél a másiknál alszik, és kialakul, hogy kinek milyen együttlétre van szüksége.

Akik már kisgyermekkorban is jól elvoltak egyedül, de a szeretteikkel is jól érezték magukat, azok felnőttként nem fogják sürgetni az összeköltözést, mert megfelel nekik, hogy így kényelmesebben élnek, mint hogy saját háztartást vezessenek.

Azért is választhatják a párok a mingliséget, mert, bár egyedül élnek a saját lakásukban, mégis a munkájuk miatt alig vannak otthon, és a karrierépítésükbe egyelőre nem fér bele a közös otthon, családalapítás.

Amennyiben a pár úgy gondolkodik, hogy ez csak ideiglenes, és egyszer össze fognak költözni, hogy igazi családként éljenek, akkor ez egy elég praktikus megoldásnak is tűnhet.

A baj akkor kezdődik, amikor a szerelmesek nem képesek továbblépni ebből a helyzetből, és ezért egy idő után elkezdenek eltávolodni egymástól. A személyiségük ezért nem fog továbbfejlődni az intimitás, a bizalom és a felelősségtudat tekintetében, és csak a szabadság, függetlenség lesz fontos számukra.

Az együttélés azért fontos, mert a párok megtanulják, hogy ne csak magukra gondoljanak, hanem képesek legyenek lemondani önmagukról a másik javára, megtanulják az önzetlenséget, és azt is, hogy már megosztják valakivel a dolgaikat.

Ezenfelül még rengeteg közös élményre is szert fognak tenni. A közös örömök, bánatok fogják megalkotni a közös történelmüket, amire később boldogan emlékeznek vissza.

A mingliség azonban nem csak a fiatalokra jellemző, hanem az olyan idősebbekre is, akik már túl vannak egy, vagy akár több váláson, de képesek egy új kapcsolatba kezdeni, de csak úgy, hogy mind a ketten megtartják a szabadságukat, függetlenségüket, mert nem akarják még egyszer megégetni magukat.

Nem költöznek össze, és az intimitás sem jellemző a kapcsolatukra. Inkább csak közösen töltik el a szabadidejüket, és tudják, hogy egészségben, betegségben is számíthatnak egymásra.

Sok párkapcsolatban élő pár nem érti meg a mingliket, hiszen szerintük a legjobb részektől fosztják meg ezzel egymást a párok, mint az együtt alvás, esti beszélgetések, együtt ébredés.

A minglik ezzel szemben azt vallják, hogy ők csinálják jól, mert így nem töltik életük minden percét együtt a párjukkal, ezért, amikor találkoznak, sokkal jobban egymásra tudnak hangolódni.

Valójában egyik oldalnak sem lehet igazat adni, ugyanis egy párkapcsolat mélysége attól függ, hogy a benne élő felek mennyi szabadságra, függetlenségre vágynak, ezért nem lehet ítéletet mondani.