Mit jelent a mosolyszünet?
Egy komoly probléma esetén nem kell rögtön szakítani, hanem érdemesebb szünetet tartani a kapcsolatban, amíg mind a két fél tisztázza magában az érzéseit. 
Minden párkapcsolatban vannak kritikus idők, amikor könnyen kicsúszik az ember száján, hogy szakítani kéne, vagy az, hogy szünetet kellene tartani.
Ilyenkor a többség rögtön arra asszociál, hogy ez a szakítás előszobája, holott a szünet azt jelenti, hogy szeretne valamennyi időt egymagában tölteni az egyik fél, mert át kell gondolnia, hogy mit akar a kapcsolattól, merre tart az, és egyáltalán mennyire érzi magáénak azt.
A külön töltött idő alatt, nem szabad keseregni, hanem át kell gondolni, hogy mit szeretnének, mire vágynak a jövőben. Annak, aki „elszenvedője” a szünetnek arra is rá kell jönnie, hogy vajon a párja, miért döntött úgy, hogy egyedül akar tölteni pár napot? Ha tényleg vele akar maradni, akkor fel kell ismernie, hogy hol követte el a hibát, és a szünet utáni kapcsolatrendező beszélgetésnél tisztázni kell, hogy ki, hol hibázott, és hogy lehet azon változtatni.
Nagyon fontos, hogy a szünet nem azt jelenti, hogy újra szingli mind a két fél, tehát nem szabad nekiállni randevúzni, vagy bosszúból lefeküdni azzal a fiúval vagy lánnyal, aki eddig is tetszett, csak a kapcsolat miatt nem lehetett kikezdeni vele.
Azt sem szabad, hogy összepakolják a felek egymás cuccait, hogy csak el kelljen vinnie a másiknak, ha újra megjelenik, mert fontos, hogy a szünet után megbeszéljék, hogy milyen következtetésre jutottak a kapcsolatot illetően, ami lehet szakítás is, de addig csak mosolyszünet van.
A szünet tehát egy olyan folyamat, ami során muszáj átgondolni, hogy ki, mit szeretne, s igaz, hogy szenvedés lesz a külön töltött idő, de akkor éppen ez lesz az, ami rádöbbenti a párt, hogy együtt akarnak lenni. Ám az is előfordulhat, hogy kiderül, külön már sokkal boldogabbak.
Annak mindig nehezebb a szünet, aki rákényszerült arra, és bármilyen nehéz, akkor sem szabad keresnie a partnerét. Ezt a pár napot, vagy nagyobb baj esetén, pár hetet muszáj kibírni, és nem azon kell sírni, hogy szakítottak, hanem saját magával, a saját érzéseivel kell töltenie.
Ha a szerelmeseknek már sikerült tisztázniuk, hogy mit akarnak a kapcsolattól, akkor fel szabad hívni a másokat, hogy szeretne vele beszélni, mert ő már döntésre jutott. Ha a másik fél még szeretne pár napot, akkor azt meg kell neki adni, és tilos emiatt újabb veszekedésbe bonyolódni.
Amikor eljött a nagy beszélgetés ideje, és a kapcsolat folytatása mellett döntött a pár, akkor az olyan, mintha az egészet újra kezdenék, új alapokra helyezve, a problémákat jól átbeszélve. Ilyenkor nincs olyan, hogy egy kifogásolt dolog nem elég nagy a megemlítéshez, mert ha csak egy apró fel nem fedezett probléma a felekben marad, akkor könnyen elkövethetik újra azokat, ami megint ugyanide vezet, de akkor már valószínűbb, hogy nem szünet, hanem szakítás lesz a veszekedés vége.
(Forrás: Bien)
Minden párkapcsolatban vannak kritikus idők, amikor könnyen kicsúszik az ember száján, hogy szakítani kéne, vagy az, hogy szünetet kellene tartani.
Ilyenkor a többség rögtön arra asszociál, hogy ez a szakítás előszobája, holott a szünet azt jelenti, hogy szeretne valamennyi időt egymagában tölteni az egyik fél, mert át kell gondolnia, hogy mit akar a kapcsolattól, merre tart az, és egyáltalán mennyire érzi magáénak azt.
A külön töltött idő alatt, nem szabad keseregni, hanem át kell gondolni, hogy mit szeretnének, mire vágynak a jövőben. Annak, aki „elszenvedője” a szünetnek arra is rá kell jönnie, hogy vajon a párja, miért döntött úgy, hogy egyedül akar tölteni pár napot? Ha tényleg vele akar maradni, akkor fel kell ismernie, hogy hol követte el a hibát, és a szünet utáni kapcsolatrendező beszélgetésnél tisztázni kell, hogy ki, hol hibázott, és hogy lehet azon változtatni.
Nagyon fontos, hogy a szünet nem azt jelenti, hogy újra szingli mind a két fél, tehát nem szabad nekiállni randevúzni, vagy bosszúból lefeküdni azzal a fiúval vagy lánnyal, aki eddig is tetszett, csak a kapcsolat miatt nem lehetett kikezdeni vele.
Azt sem szabad, hogy összepakolják a felek egymás cuccait, hogy csak el kelljen vinnie a másiknak, ha újra megjelenik, mert fontos, hogy a szünet után megbeszéljék, hogy milyen következtetésre jutottak a kapcsolatot illetően, ami lehet szakítás is, de addig csak mosolyszünet van.
A szünet tehát egy olyan folyamat, ami során muszáj átgondolni, hogy ki, mit szeretne, s igaz, hogy szenvedés lesz a külön töltött idő, de akkor éppen ez lesz az, ami rádöbbenti a párt, hogy együtt akarnak lenni. Ám az is előfordulhat, hogy kiderül, külön már sokkal boldogabbak.Annak mindig nehezebb a szünet, aki rákényszerült arra, és bármilyen nehéz, akkor sem szabad keresnie a partnerét. Ezt a pár napot, vagy nagyobb baj esetén, pár hetet muszáj kibírni, és nem azon kell sírni, hogy szakítottak, hanem saját magával, a saját érzéseivel kell töltenie.
Ha a szerelmeseknek már sikerült tisztázniuk, hogy mit akarnak a kapcsolattól, akkor fel szabad hívni a másokat, hogy szeretne vele beszélni, mert ő már döntésre jutott. Ha a másik fél még szeretne pár napot, akkor azt meg kell neki adni, és tilos emiatt újabb veszekedésbe bonyolódni.
Amikor eljött a nagy beszélgetés ideje, és a kapcsolat folytatása mellett döntött a pár, akkor az olyan, mintha az egészet újra kezdenék, új alapokra helyezve, a problémákat jól átbeszélve. Ilyenkor nincs olyan, hogy egy kifogásolt dolog nem elég nagy a megemlítéshez, mert ha csak egy apró fel nem fedezett probléma a felekben marad, akkor könnyen elkövethetik újra azokat, ami megint ugyanide vezet, de akkor már valószínűbb, hogy nem szünet, hanem szakítás lesz a veszekedés vége.
(Forrás: Bien)
Hozzászólások