Tükröt tart elénk a párunk
Használjuk fel a párkapcsolatunkat az önismeretben, mert nála jobban senki sem mutatja meg, hogy mitől félünk és milyen berögzült szokásaink vannak! 
Az emberekkel akkor kezdünk el kapcsolatot létesíteni, ha van közös érdeklődési körünk, és, ha van, akkor egyet is értünk a különböző kérdésekben. Amennyiben nagy köztünk az összhang, akkor mélyebb lesz a viszonyunk az illetővel.
Ez a szerelemben sincs másképpen. Ha nincs közös pont az életünkben, akkor sose működne megfelelően a kapcsolatunk.
Ebből a megállapításból, egyenesen következik az, hogy tulajdonképpen önmagunkat keressük a másikban. Sokan ez ellen mereven tiltakoznak, de attól még igaz a tézis.
Gondoljunk csak bele, hogy előfordul-e olyan helyzet, hogy már sokadszorra zördülünk össze egy esemény, viselkedés, gondolat miatt? Ha erre egy határozott „igen” a válasz, akkor már nagy lépést tettünk az önismeret felé.
Vizsgáljuk meg a párkapcsolatunk érzelmi oldalát, kitérve arra, hogy milyen érzések kapcsolnak a párunkhoz, illetve a hétköznapi dolgokat is vegyük figyelembe!
Amikor azt érezzük, hogy csak szenvedünk a partnerünk miatt, mert ő a hibás a dolgok alakulásáért, akkor higgadtan tegyük félre a túlságosan kézenfekvő magyarázatokat, és nézzük meg, hogy tisztán látjuk-e a helyzetet?
Ahelyett, hogy a másiktól várjuk, hogy megváltozzon, inkább képzeljük magunkat az ő helyzetébe, hogy ő hogyan lát minket. Meg fogunk lepődni, ugyanis ki fog derülni, hogy egyikünk sem hibás, hanem befolyásolnak minket az otthonról hozott szokások.
A párkapcsolat nagyon jó tanítóeszköz arra, hogy megismerjük a minket irányító, öntudatlan szokásainkat, meggyőződéseinket, elvárásainkat, az ezekhez köthető érzelmeinket, amelyek alakítják az emberi kapcsolatainkat.
Sose könnyű az, amikor szembesülünk saját magunkkal, de, ha ez a társunkon keresztül történik, akkor nagyon hasznos, és építőjellegű. Mélyebben megláthatjuk a viselkedésünket, a szülőktől és a társadalomtól kapott szokásainkat, reakcióinkat, és még a félelmeinket is.
A párunknál jobb embert nem is találhatnánk arra, hogy megmutassa, hogy mi az, amin muszáj változtatnunk önmagunkban. Ha egy-egy vita során nem arra koncentrálunk, hogy milyen keményen vágjunk vissza, hanem inkább megfigyeljük, hogy milyen érzések törnek felszínre bennünk, amelyek még a múltban alakultak ki.
Ezek a minták rendszeresen visszatérnek, ha ugyanabban a vitában találjuk magunkat, ezért kell ezeket kiismerni, hogy megtanuljuk azt, hogy hogyan viselkedjünk másképpen.
Amennyiben valamit nem fogadunk el a párunkban, azt valójában önmagunkban hordozzuk, és minden vágyunk az, hogy megszabaduljunk attól a szokástól, fájdalomtól, vagy félelemtől.
Ha már sikerült kiismernünk magunkat, akkor ki tudjuk fejezni a társunk felé azt, hogy mit keresünk, mit hiányolunk. Amikor a párunktól kérjük, hogy valamiben változzon meg, akkor azt azért tesszük, hogy jobban érezzük magunkat, hiszen a társunk az ellenállásainkat, szorongásainkat indítja be a viselkedésével.
Ezek az érzések felelősek azért, hogy nem érezzük jól magunkat az életünkben, hiszen a párunk olyan, valódi, érzéseket hoz a felszínre, ami a benső világunkat tükrözi, amivel segít abban, hogy más oldalról tekinthessünk magunkra.
Tudatosan tekintsünk úgy a társunkra, és magunkra is, hogy nem hiányzik már belőlünk semmi, mert minden megvan bennünk, ami a boldog és kiegyensúlyozz élethez kell!
(Forrás: HarmoNet)
Az emberekkel akkor kezdünk el kapcsolatot létesíteni, ha van közös érdeklődési körünk, és, ha van, akkor egyet is értünk a különböző kérdésekben. Amennyiben nagy köztünk az összhang, akkor mélyebb lesz a viszonyunk az illetővel.
Ez a szerelemben sincs másképpen. Ha nincs közös pont az életünkben, akkor sose működne megfelelően a kapcsolatunk.
Ebből a megállapításból, egyenesen következik az, hogy tulajdonképpen önmagunkat keressük a másikban. Sokan ez ellen mereven tiltakoznak, de attól még igaz a tézis.
Gondoljunk csak bele, hogy előfordul-e olyan helyzet, hogy már sokadszorra zördülünk össze egy esemény, viselkedés, gondolat miatt? Ha erre egy határozott „igen” a válasz, akkor már nagy lépést tettünk az önismeret felé.
Vizsgáljuk meg a párkapcsolatunk érzelmi oldalát, kitérve arra, hogy milyen érzések kapcsolnak a párunkhoz, illetve a hétköznapi dolgokat is vegyük figyelembe!
Amikor azt érezzük, hogy csak szenvedünk a partnerünk miatt, mert ő a hibás a dolgok alakulásáért, akkor higgadtan tegyük félre a túlságosan kézenfekvő magyarázatokat, és nézzük meg, hogy tisztán látjuk-e a helyzetet?
Ahelyett, hogy a másiktól várjuk, hogy megváltozzon, inkább képzeljük magunkat az ő helyzetébe, hogy ő hogyan lát minket. Meg fogunk lepődni, ugyanis ki fog derülni, hogy egyikünk sem hibás, hanem befolyásolnak minket az otthonról hozott szokások.A párkapcsolat nagyon jó tanítóeszköz arra, hogy megismerjük a minket irányító, öntudatlan szokásainkat, meggyőződéseinket, elvárásainkat, az ezekhez köthető érzelmeinket, amelyek alakítják az emberi kapcsolatainkat.
Sose könnyű az, amikor szembesülünk saját magunkkal, de, ha ez a társunkon keresztül történik, akkor nagyon hasznos, és építőjellegű. Mélyebben megláthatjuk a viselkedésünket, a szülőktől és a társadalomtól kapott szokásainkat, reakcióinkat, és még a félelmeinket is.
A párunknál jobb embert nem is találhatnánk arra, hogy megmutassa, hogy mi az, amin muszáj változtatnunk önmagunkban. Ha egy-egy vita során nem arra koncentrálunk, hogy milyen keményen vágjunk vissza, hanem inkább megfigyeljük, hogy milyen érzések törnek felszínre bennünk, amelyek még a múltban alakultak ki.
Ezek a minták rendszeresen visszatérnek, ha ugyanabban a vitában találjuk magunkat, ezért kell ezeket kiismerni, hogy megtanuljuk azt, hogy hogyan viselkedjünk másképpen.Amennyiben valamit nem fogadunk el a párunkban, azt valójában önmagunkban hordozzuk, és minden vágyunk az, hogy megszabaduljunk attól a szokástól, fájdalomtól, vagy félelemtől.
Ha már sikerült kiismernünk magunkat, akkor ki tudjuk fejezni a társunk felé azt, hogy mit keresünk, mit hiányolunk. Amikor a párunktól kérjük, hogy valamiben változzon meg, akkor azt azért tesszük, hogy jobban érezzük magunkat, hiszen a társunk az ellenállásainkat, szorongásainkat indítja be a viselkedésével.
Ezek az érzések felelősek azért, hogy nem érezzük jól magunkat az életünkben, hiszen a párunk olyan, valódi, érzéseket hoz a felszínre, ami a benső világunkat tükrözi, amivel segít abban, hogy más oldalról tekinthessünk magunkra.
Tudatosan tekintsünk úgy a társunkra, és magunkra is, hogy nem hiányzik már belőlünk semmi, mert minden megvan bennünk, ami a boldog és kiegyensúlyozz élethez kell!
(Forrás: HarmoNet)
Hozzászólások