A csonka olimpia Los Angelesben
1984. július 28-án kezdődtek a XXIII. nyári olimpiai játékok, s tartottak augusztus 12-éig.
A két politikai nagyhatalom, a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok csatározása, a hidegháború a hetvenes évek végére és a nyolcvanas évek elejére a sportba, azon belül is az olimpiai mozgalomba is beférkőzött. s a sportdiplomácia ezúttal csődöt mondott.
Válaszul az 1980-as moszkvai olimpia bojkottjára, az USA-ban megrendezett játékokon a Szovjetunió, s felszólítására a szocialista országok - ide értve Magyarországot -, valamint a velük szoros gazdasági kapcsolatban lévő országok távol maradtak a nemzetközi sporteseménytől - kivéve Romániát.
A hivatalos indoklásban az szerepelt, hogy az amerikaiak nem tudják garantálni a szovjet és a szocialista országok versenyzőinek biztonságát.
Így 140, köztük 17 új az olimpián első ízben szereplő - nem európai - ország közel 7000 versenyzője mérte össze tudását a 221 olimpiai bajnoki címért.
A legnagyobb sportsikert az amerikai Carl Lewis érte el, aki aranyérmet szerzett 100, 200 méteres futásban, 4 x 100 méteres váltófutásban valamint távolugrásban. Ezzel megismételte Jesse Owens 1936-os berlini olimpián elért bravúrját.
Nadia Comaneci
Az éremtáblázatot a szovjetunió távollétében az Amerikai Egyesült Államok vezette, második Románia lett első sorban a tornász Nadia Comaneci teljesítményének köszönhetően. Harmadik az NSZK lett, a negyedik helyen Kína, majd Olaszország és Kanada következett. Jugoszlávia is részt vett az olimpián, s az éremtáblázat 9. helyén zárt. Így az éremtáblázat első tíz helyén három szocialista ország is szerepelt.
A magyar televízió és rádió is csak korlátozottan adhatott híreket az eredményekről. A tudósítóknak a tiltások ellenére számos emlékezetes pillanatot sikerült archiválniuk.
A sportolókat sokként érte az olimpiai távolmaradás, a politikai döntés híre. Sokan ekkor befejezték sportolói pályafutásukat. Bár sokan folytatták, de sokuk számára egy újabb négyéves ciklus végig edzése már nem volt reális cél. A távol maradó "szocialista" sportolóknak vigaszul megrendezték a "Barátság Játékokat".
Hivatalosan a Magyar Olimpiai Bizottság szavazta meg a ki nem utazást - egyetlen ellenszavazattal. Jacsó István, a kézilabda szövetség fegyelmi bizottságának elnöke volt ilyen bátor. Magyarország az utolsók között jelentette be távolmaradási szándékát.
A magyar indoklásban nem az amerikai biztonság hiánya, hanem sokkal inkább a szolidaritás a Szovjetunióval, illetve a román vezetéssel való ellentét szerepelt - bár ez utóbbi nem hivatalosan.
A két politikai nagyhatalom, a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok csatározása, a hidegháború a hetvenes évek végére és a nyolcvanas évek elejére a sportba, azon belül is az olimpiai mozgalomba is beférkőzött. s a sportdiplomácia ezúttal csődöt mondott.Válaszul az 1980-as moszkvai olimpia bojkottjára, az USA-ban megrendezett játékokon a Szovjetunió, s felszólítására a szocialista országok - ide értve Magyarországot -, valamint a velük szoros gazdasági kapcsolatban lévő országok távol maradtak a nemzetközi sporteseménytől - kivéve Romániát.
A hivatalos indoklásban az szerepelt, hogy az amerikaiak nem tudják garantálni a szovjet és a szocialista országok versenyzőinek biztonságát.
Így 140, köztük 17 új az olimpián első ízben szereplő - nem európai - ország közel 7000 versenyzője mérte össze tudását a 221 olimpiai bajnoki címért.
A legnagyobb sportsikert az amerikai Carl Lewis érte el, aki aranyérmet szerzett 100, 200 méteres futásban, 4 x 100 méteres váltófutásban valamint távolugrásban. Ezzel megismételte Jesse Owens 1936-os berlini olimpián elért bravúrját.
Nadia ComaneciAz éremtáblázatot a szovjetunió távollétében az Amerikai Egyesült Államok vezette, második Románia lett első sorban a tornász Nadia Comaneci teljesítményének köszönhetően. Harmadik az NSZK lett, a negyedik helyen Kína, majd Olaszország és Kanada következett. Jugoszlávia is részt vett az olimpián, s az éremtáblázat 9. helyén zárt. Így az éremtáblázat első tíz helyén három szocialista ország is szerepelt.
A magyar televízió és rádió is csak korlátozottan adhatott híreket az eredményekről. A tudósítóknak a tiltások ellenére számos emlékezetes pillanatot sikerült archiválniuk.
A sportolókat sokként érte az olimpiai távolmaradás, a politikai döntés híre. Sokan ekkor befejezték sportolói pályafutásukat. Bár sokan folytatták, de sokuk számára egy újabb négyéves ciklus végig edzése már nem volt reális cél. A távol maradó "szocialista" sportolóknak vigaszul megrendezték a "Barátság Játékokat".
Hivatalosan a Magyar Olimpiai Bizottság szavazta meg a ki nem utazást - egyetlen ellenszavazattal. Jacsó István, a kézilabda szövetség fegyelmi bizottságának elnöke volt ilyen bátor. Magyarország az utolsók között jelentette be távolmaradási szándékát.
A magyar indoklásban nem az amerikai biztonság hiánya, hanem sokkal inkább a szolidaritás a Szovjetunióval, illetve a román vezetéssel való ellentét szerepelt - bár ez utóbbi nem hivatalosan.
Hozzászólások