Buzek László 80 éves
Szerdán lesz nyolcvan éves Buzek László, aki az 1960-as, 1970-es években korszakos jelentőségű újításokat honosított meg az európai röplabdasportban.
Bár 1965-ben már pályára lépett a felnőtt válogatottban, három évvel korábban még a Csepel SC ifjúsági labdarúgócsapatának kapusa volt. Futballistának készült, de az edzője úgy látta, hogy a 196 centis magassága miatt nehezen ér le a lapos lövésekre, másrészt a vékony csontozata miatt féltették a vetődéseknél, pedig - elmondása szerint - ezeket kimondottan kedvelte. A futball végül örök szerelemként maradt meg, és sohasem bánta meg, hogy a röplabdára váltott, hiszen ott még inkább kihasználhatta testmagasságát, amely végül elérte a 203 centimétert. Később hiába csábították kosárlabdázni, több pályamódosításhoz már nem volt kedve.
Korszakos jelentőségű újításai közül az egyik a felugrásos nyitás, amit a válogatott külföldi túráján egy ázsiai játékostól lesett el, majd továbbfejlesztette, és Magyarországon, valamint Európa-szerte is az ő nevéhez fűződik az alkalmazása. Az úgynevezett hátsósoros támadást - amikor a hátsó sorba kötelezett játékos a 3 méteres vonalon túlról felugorva üti meg a labdát - a Csepel edzésein találta ki. Ez olyannyira forradalmi elemnek számított, hogy - a felugrásos szervához hasonlóan - eleinte a magyar és a külföldi játékvezetők is szabálytalannak ítélték.
Szerencséje volt nagyon jó labdaérzéke miatt, és ez nem csak a röplabdában mutatkozott meg, hiszen százat dekázott ülve.
"Eszembe jutnak, miket műveltünk fiatalon. Nem volt rossz ifjúságunk, mondhatom, de a sport mindig vezető helyen volt" - jegyezte meg az MTI-nek adott interjúban.
Kiemelkedő tudását mutatja, hogy már 1964-ben, a tokiói olimpia előtt szóba került a válogatottnál. A sportág akkor szerepelt először az ötkarikás játékok programján, és a magyar férficsapat azóta nem jutott ki az ötkarikás játékokra.
"A szövetségi kapitány egyben a Bp. Honvéd edzője is volt, és olyan játékosokat is kivitt, akik pályára sem kerültek a klubcsapatukban. Már öreg fejjel tudtam meg, hogy csepeli edzőm, Antalpéter Tibor engem is javasolt. Azt mondta: ő a jövő! A kapitány azt válaszolta: majd a következő olimpiára. Na, én azóta is arra várok. Egy kicsit előbb kellett volna születnem..."
- mesélte Buzek.
Válogatottbeli szereplését némileg beárnyékolta, hogy két alkalommal konfliktusba került a szövetség vezetőivel, ezért eltiltották.
A rengeteg mérkőzés és megannyi siker közül két momentumot emelt ki: 1970-ben a Csepellel 3-0-ra megverték a szovjet bajnok Alma-Atát a BEK-elődöntő első meccsén, és az idegenben 3-0-ra elveszített visszavágón csak két ponton múlt a továbbjutásuk. A másik egy kettős mérkőzés, amikor ők és a NIM SE legendás női csapata is BEK-meccset játszott a csepeli csarnokban, ráadásul mindkét magyar együttes győzött. A mai napig jól emlékszik, hogy a lelátón szinte lógtak az emberek, több nézőt már be sem engedtek.
"Ennyire szerették akkoriban a röplabdát... Nagyszerű sportélet volt Csepelen, jól ismerték egymást a különböző sportágak képviselői. Én labdát szedtem a focistáknak, majd miután kiöregedtek, ők jártak ki az én meccseimre."
Pályafutása csúcsán Olaszországba hívták, ő viszont hiába kérdezte, hogy a labdarúgók miért szerződhetnek külföldre, és ő miért nem. Az volt a válasz, hogy Magyarországon a labdarúgás más elbírálás alá esik...
Már 37 éves volt, amikor megkapta az engedélyt és az SC Norderstedt játékosa lett. Végül 43 éves koráig röplabdázott magas szinten a nyugatnémet profiligában. Edzői pályafutását nagy sikerrel kezdte, hiszen a német Moerser SC csapatát 1990-ben CEV Kupa-győzelemig vezette. Jóval később, 2005 és 2007 között az újjáalakult Csepeli RC szakvezetőjeként tevékenykedett.
"Pénzről nem nagyon beszélhettünk, de ingyen nem vállaltam el, mert akkor azt hiszik, hogy csak annyit érek. Fel akartak jutni, nagy célokat tűztek ki maguk elé, de ahhoz pénz is kell" - magyarázta. Az NB II-ből feljutottak, a következő évben pedig bennmaradtak, ennek ellenére véget ért a közös munka.
"A bajnokság vége után, az utolsó edzésen mondtam, hogy találkozunk augusztus első hétfőjén. Lementem azon a bizonyos hétfőn, ott volt hét ember - én voltam a nyolcadik -, úgyhogy fociztunk egyet. Lementem szerdán, akkor megint hét ember volt, de hét másik. És akkor mondtam, hogy ez így nem megy, ezt én így nem csinálom. Felálltam, elköszöntem és befejeztem" - mondta.
Később a férfi juniorválogatott szövetségi edzőjeként három Európa-bajnoki selejtezőn irányított két különböző korosztályt, de "nem értünk el semmit, nagyon messze voltunk azoktól a csapatoktól, akik ott részt vettek".
Mint felidézte: 2012 júniusában még kapott fizetést, és onnan tudta meg, hogy már nem ő az edző, hogy júliusban már nem kapott pénzt. Senki nem szólt neki. Manapság már semmilyen kapcsolata nincs a röplabdával. Sokáig kijárt a válogatott meccsekre és a Magyar Kupa-döntőkre, de egy ideje már erről is leszokott.
"A mellettem ülőnek a szavát sem értem, mert úgy üvölt a zene, ami engem egyszerűen nem szórakoztat. Nézem a meccset, de nem tudom megbeszélni az ismerősömmel vagy a barátommal, amit látok, mert nem lehet beszélgetni" - mondta.
Napjainkban az úszás és a kerékpározás jelenti a testmozgást az életében, és továbbra is dolgozni jár, "amiben az a jó, hogy akkor nem otthon ülök, hanem teszek-veszek".
(Forrás: MTI)
Bár 1965-ben már pályára lépett a felnőtt válogatottban, három évvel korábban még a Csepel SC ifjúsági labdarúgócsapatának kapusa volt. Futballistának készült, de az edzője úgy látta, hogy a 196 centis magassága miatt nehezen ér le a lapos lövésekre, másrészt a vékony csontozata miatt féltették a vetődéseknél, pedig - elmondása szerint - ezeket kimondottan kedvelte. A futball végül örök szerelemként maradt meg, és sohasem bánta meg, hogy a röplabdára váltott, hiszen ott még inkább kihasználhatta testmagasságát, amely végül elérte a 203 centimétert. Később hiába csábították kosárlabdázni, több pályamódosításhoz már nem volt kedve.Korszakos jelentőségű újításai közül az egyik a felugrásos nyitás, amit a válogatott külföldi túráján egy ázsiai játékostól lesett el, majd továbbfejlesztette, és Magyarországon, valamint Európa-szerte is az ő nevéhez fűződik az alkalmazása. Az úgynevezett hátsósoros támadást - amikor a hátsó sorba kötelezett játékos a 3 méteres vonalon túlról felugorva üti meg a labdát - a Csepel edzésein találta ki. Ez olyannyira forradalmi elemnek számított, hogy - a felugrásos szervához hasonlóan - eleinte a magyar és a külföldi játékvezetők is szabálytalannak ítélték.
Szerencséje volt nagyon jó labdaérzéke miatt, és ez nem csak a röplabdában mutatkozott meg, hiszen százat dekázott ülve.
"Eszembe jutnak, miket műveltünk fiatalon.
Kiemelkedő tudását mutatja, hogy már 1964-ben, a tokiói olimpia előtt szóba került a válogatottnál. A sportág akkor szerepelt először az ötkarikás játékok programján, és a magyar férficsapat azóta nem jutott ki az ötkarikás játékokra.
"A szövetségi kapitány egyben a Bp. Honvéd edzője is volt, és olyan játékosokat is kivitt, akik pályára sem kerültek a klubcsapatukban. Már öreg fejjel tudtam meg, hogy csepeli edzőm, Antalpéter Tibor engem is javasolt. Azt mondta: ő a jövő! A kapitány azt válaszolta: majd a következő olimpiára. Na, én azóta is arra várok. Egy kicsit előbb kellett volna születnem..."
- mesélte Buzek.
Válogatottbeli szereplését némileg beárnyékolta, hogy két alkalommal konfliktusba került a szövetség vezetőivel, ezért eltiltották.
A rengeteg mérkőzés és megannyi siker közül két momentumot emelt ki: 1970-ben a Csepellel 3-0-ra megverték a szovjet bajnok Alma-Atát a BEK-elődöntő első meccsén, és az idegenben 3-0-ra elveszített visszavágón csak két ponton múlt a továbbjutásuk. A másik egy kettős mérkőzés, amikor ők és a NIM SE legendás női csapata is BEK-meccset játszott a csepeli csarnokban, ráadásul mindkét magyar együttes győzött. A mai napig jól emlékszik, hogy a lelátón szinte lógtak az emberek, több nézőt már be sem engedtek.
"Ennyire szerették akkoriban a röplabdát... Nagyszerű sportélet volt Csepelen, jól ismerték egymást a különböző sportágak képviselői. Én labdát szedtem a focistáknak, majd miután kiöregedtek, ők jártak ki az én meccseimre."
Pályafutása csúcsán Olaszországba hívták, ő viszont hiába kérdezte, hogy a labdarúgók miért szerződhetnek külföldre, és ő miért nem. Az volt a válasz, hogy Magyarországon a labdarúgás más elbírálás alá esik...
Már 37 éves volt, amikor megkapta az engedélyt és az SC Norderstedt játékosa lett. Végül 43 éves koráig röplabdázott magas szinten a nyugatnémet profiligában. Edzői pályafutását nagy sikerrel kezdte, hiszen a német Moerser SC csapatát 1990-ben CEV Kupa-győzelemig vezette. Jóval később, 2005 és 2007 között az újjáalakult Csepeli RC szakvezetőjeként tevékenykedett.
"Pénzről nem nagyon beszélhettünk, de ingyen nem vállaltam el, mert akkor azt hiszik, hogy csak annyit érek. Fel akartak jutni, nagy célokat tűztek ki maguk elé, de ahhoz pénz is kell" - magyarázta. Az NB II-ből feljutottak, a következő évben pedig bennmaradtak, ennek ellenére véget ért a közös munka.
"A bajnokság vége után, az utolsó edzésen mondtam, hogy találkozunk augusztus első hétfőjén. Lementem azon a bizonyos hétfőn, ott volt hét ember - én voltam a nyolcadik -, úgyhogy fociztunk egyet. Lementem szerdán, akkor megint hét ember volt, de hét másik. És akkor mondtam, hogy ez így nem megy, ezt én így nem csinálom. Felálltam, elköszöntem és befejeztem" - mondta.
Később a férfi juniorválogatott szövetségi edzőjeként három Európa-bajnoki selejtezőn irányított két különböző korosztályt, de "nem értünk el semmit, nagyon messze voltunk azoktól a csapatoktól, akik ott részt vettek".
Mint felidézte: 2012 júniusában még kapott fizetést, és onnan tudta meg, hogy már nem ő az edző, hogy júliusban már nem kapott pénzt. Senki nem szólt neki. Manapság már semmilyen kapcsolata nincs a röplabdával. Sokáig kijárt a válogatott meccsekre és a Magyar Kupa-döntőkre, de egy ideje már erről is leszokott.
"A mellettem ülőnek a szavát sem értem, mert úgy üvölt a zene, ami engem egyszerűen nem szórakoztat. Nézem a meccset, de nem tudom megbeszélni az ismerősömmel vagy a barátommal, amit látok, mert nem lehet beszélgetni" - mondta.
Napjainkban az úszás és a kerékpározás jelenti a testmozgást az életében, és továbbra is dolgozni jár, "amiben az a jó, hogy akkor nem otthon ülök, hanem teszek-veszek".
(Forrás: MTI)
Hozzászólások