„Csoda, hogy a fiam él”
Philippe Bianchi kétségbeejtőnek nevezte Jules Bianchi állapotát.
Kilenc nappal ezelőtt szenvedett súlyos balesetet Jules Bianchi a Japán Nagydíjon, amikor kicsúszott a pályáról és egy munkagéppel ütközött. A 25 éves Forma-1-es versenyző diffúz axonális sérülést szenvedett, és a Marussia legfrissebb közleménye szerint, még mindig kritikus, de stabil állapotban fekszik a Mie egyetemi kórház intenzív osztályán.
A pilótára még kemény küzdelem vár, de talán az erőt ad neki, hogy mellette van a családja, és a Forma-1 egész közössége egységesen bízik a felépülésében. Jules családja nagyon hálás azért a rengeteg jókívánságért és imáért, amit a szurkolóktól és a motorsportközösségtől kapnak, és külön köszönik azt a sok-sok üzenetet és szeretet, amit az Orosz Nagydíj ideje alatt kaptak.
Ezekről, a nehéz időkről, Jules édesapja, Philippe Bianchi beszélt, és elmondta, hogy a helyzet kétségbeejtő. Ahányszor megszólal a telefon, mindig tudják, hogy akár a kórház is lehet, hogy elmondják, Jules meghalt.
Az orvosok eleinte azt mondták a családnak, hogy az első huszonnégy óra lesz meghatározó, ám később már hetvenkét órára módosították ezt, ám a harc nem ért véget három nap alatt, hisz Jules még mindig harcol.
Az édesapa bízik benne, hogy a fia sikerrel fogja teljesíteni élete legfontosabb kvalifikációs körét, és nem fogja feladni. Philippe azt is elárulta, hogy az orvosok azt mondták nekik, hogy már eleve az csoda, hogy Jules életben van, mert még senki sem élt túl egy ilyen balesetet.
Philippe arról is beszélt, hogy a család élete egyetlen hét alatt tönkrement, és most egy igazi rémálom szereplői, távol az otthonuktól. Amennyiben Jules jobban lesz, akkor át akarják szállítani Tokióba, de egyelőre senki sem tudja, hogy ez mikor történhet meg, ha egyáltalán meg fog történni.
Az apa azt is elárulta, hogy múlt év végén, amikor Schumacher szenvedett hasonlóan súlyos fejsérülést, akkor nem értették, hogy a család miért nem mond semmit, ám sajnos, most már megértik, hiszen most tőlük kérdezgeti mindenki, hogy hogy van Jules, de ők nem tudnak mit válaszolni, mert egyik nap úgy tűnik, hogy jobban van, de a következő nap már rosszabbul.
A család számára iránymutatást ad az, ami Schumacherrel történt, hiszen neki is hónapokba telt, mire felébredt a kómából, és csak mostanában tűnik úgy, hogy az egykori világbajnok még élhet normális életet. Philippe reméli, hogy egy nap ők is ezt mondhatják a Marussia pilótájáról.
Philippe a múlt heti Orosz Nagydíjról is beszélt, amivel kapcsolatban elmondta, hogy megindította a Forma-1 közösségtől kapott támogatás, mert még sosem látott ilyesmit. A támogató körállás, nyilatkozatok, üzenetek mellett Alonso, Vergne, és Massa külön írt egy-egy szép üzenetet a családnak, Hamilton pedig felajánlotta, hogy csak szóljanak neki, ha tehet valamit. A Forma-1 mezőnyén kívül, Valentino Rossi és Marc Marquez a MotoGP-ből szintén üzentek a családnak.
Philippe azzal zárta a nyilatkozatát, hogy biztosak benne, hogy Jules is érzi ezt a hatalmas szeretet, és energiát, amit kap.
Brutális erő hatott a fiatal pilótára
Ahogy Jules édesapja elárulta, az orvosok csodának nevezték, hogy a versenyző egyáltalán túlélte a balesetét. Az Auto Motor und Sport értesülései szerint ez nem véletlen, ugyanis 92 G erőhatás érte a pilótát.
Habár a kicsúszás és a becsapódás pontos sebességét még nem árulták el, mégis Charlie Whiting a Szocsiban tartott sajtótájékoztatón elmondta, hogy akkor is komoly balesetet láttunk volna, ha nincs a darus kocsi, mert a baleset hasonló volt, mint Heikki Kovalainen 2008-as barcelonai kicsúszása. A finn akkor 130 km/órás sebességgel csapódott a gumifalba.
A szaklap azonban kiemelte, hogy Jules esetét nem lehet összehasonlítani azzal a balesettel, hiszen itt egy kilenctonnás gép került a pilóta útjába, melyet a becsapódás pillanatában másfél méter magasra emelt fel a Marussia, ami öt méterrel később állt meg.
A versenyautó totálkárosra tört, a versenyző fejét védő bukócső pedig letört, mivel az erőhatás bőven afölött volt, mint amit egy Forma–1-es autó bukócsövének ki kell bírnia. A Marussia utascellája viszont sértetlen maradt, ami azt bizonyítja, hogy nem volt időpocsékolás az FIA által az elmúlt évtizedekben végzett kutatómunka és szigorú tesztelés.
Mindez azonban nem segít sokat a sérült pilótán, mert a Jules fejét ért erőhatást ez sem tudta csillapítani. Mint tudjuk, az idei szezontól kezdve a versenyzőknek el kell elhelyezniük a fülhallgatójukban egy G-erőket mérő szenzort, ami nem egyezik meg az autókba épített szenzorokkal, mert a fejre más erők hatnak.
Jules esetében a fülhallgatóba tett mérő 92 G-t mutatott, ami máris megmagyarázza, hogy miért csoda, hogy a pilóta él. Hogy legyen összehasonlítási alapunk, lássunk néhány adatot: Az idei kanadai balesetük során Felipe Massára 27, Sergio Pérezre 32 G-erő hatott, Kimi Räikkönenre pedig Silverstone-ban 47 G, tehát jóval kevesebb, mint a franciára.
Az elmúlt években a legnagyobb erőhatást Luciano Burti 2001-es spái bukása során mérték. Az 86 G volt. A brazil akkor 155 km/órás sebességgel csapódott a gumifalba, és súlyos agyrázkódást szenvedett, aminek következtében három napig mesterséges kómában volt. Habár Burti felépült, a balesete következményeit csak évekkel később tudta kiheverni.
(Forrás: telesport.hu, marussiaf1team.com, Auto Motor und Sport)
Kilenc nappal ezelőtt szenvedett súlyos balesetet Jules Bianchi a Japán Nagydíjon, amikor kicsúszott a pályáról és egy munkagéppel ütközött. A 25 éves Forma-1-es versenyző diffúz axonális sérülést szenvedett, és a Marussia legfrissebb közleménye szerint, még mindig kritikus, de stabil állapotban fekszik a Mie egyetemi kórház intenzív osztályán.A pilótára még kemény küzdelem vár, de talán az erőt ad neki, hogy mellette van a családja, és a Forma-1 egész közössége egységesen bízik a felépülésében. Jules családja nagyon hálás azért a rengeteg jókívánságért és imáért, amit a szurkolóktól és a motorsportközösségtől kapnak, és külön köszönik azt a sok-sok üzenetet és szeretet, amit az Orosz Nagydíj ideje alatt kaptak.
Ezekről, a nehéz időkről, Jules édesapja, Philippe Bianchi beszélt, és elmondta, hogy a helyzet kétségbeejtő. Ahányszor megszólal a telefon, mindig tudják, hogy akár a kórház is lehet, hogy elmondják, Jules meghalt.
Az orvosok eleinte azt mondták a családnak, hogy az első huszonnégy óra lesz meghatározó, ám később már hetvenkét órára módosították ezt, ám a harc nem ért véget három nap alatt, hisz Jules még mindig harcol.
Az édesapa bízik benne, hogy a fia sikerrel fogja teljesíteni élete legfontosabb kvalifikációs körét, és nem fogja feladni. Philippe azt is elárulta, hogy az orvosok azt mondták nekik, hogy már eleve az csoda, hogy Jules életben van, mert még senki sem élt túl egy ilyen balesetet.
Philippe arról is beszélt, hogy a család élete egyetlen hét alatt tönkrement, és most egy igazi rémálom szereplői, távol az otthonuktól. Amennyiben Jules jobban lesz, akkor át akarják szállítani Tokióba, de egyelőre senki sem tudja, hogy ez mikor történhet meg, ha egyáltalán meg fog történni.
Az apa azt is elárulta, hogy múlt év végén, amikor Schumacher szenvedett hasonlóan súlyos fejsérülést, akkor nem értették, hogy a család miért nem mond semmit, ám sajnos, most már megértik, hiszen most tőlük kérdezgeti mindenki, hogy hogy van Jules, de ők nem tudnak mit válaszolni, mert egyik nap úgy tűnik, hogy jobban van, de a következő nap már rosszabbul.A család számára iránymutatást ad az, ami Schumacherrel történt, hiszen neki is hónapokba telt, mire felébredt a kómából, és csak mostanában tűnik úgy, hogy az egykori világbajnok még élhet normális életet. Philippe reméli, hogy egy nap ők is ezt mondhatják a Marussia pilótájáról.
Philippe a múlt heti Orosz Nagydíjról is beszélt, amivel kapcsolatban elmondta, hogy megindította a Forma-1 közösségtől kapott támogatás, mert még sosem látott ilyesmit. A támogató körállás, nyilatkozatok, üzenetek mellett Alonso, Vergne, és Massa külön írt egy-egy szép üzenetet a családnak, Hamilton pedig felajánlotta, hogy csak szóljanak neki, ha tehet valamit. A Forma-1 mezőnyén kívül, Valentino Rossi és Marc Marquez a MotoGP-ből szintén üzentek a családnak.
Philippe azzal zárta a nyilatkozatát, hogy biztosak benne, hogy Jules is érzi ezt a hatalmas szeretet, és energiát, amit kap.
Brutális erő hatott a fiatal pilótára
Ahogy Jules édesapja elárulta, az orvosok csodának nevezték, hogy a versenyző egyáltalán túlélte a balesetét. Az Auto Motor und Sport értesülései szerint ez nem véletlen, ugyanis 92 G erőhatás érte a pilótát.
Habár a kicsúszás és a becsapódás pontos sebességét még nem árulták el, mégis Charlie Whiting a Szocsiban tartott sajtótájékoztatón elmondta, hogy akkor is komoly balesetet láttunk volna, ha nincs a darus kocsi, mert a baleset hasonló volt, mint Heikki Kovalainen 2008-as barcelonai kicsúszása. A finn akkor 130 km/órás sebességgel csapódott a gumifalba.A szaklap azonban kiemelte, hogy Jules esetét nem lehet összehasonlítani azzal a balesettel, hiszen itt egy kilenctonnás gép került a pilóta útjába, melyet a becsapódás pillanatában másfél méter magasra emelt fel a Marussia, ami öt méterrel később állt meg.
A versenyautó totálkárosra tört, a versenyző fejét védő bukócső pedig letört, mivel az erőhatás bőven afölött volt, mint amit egy Forma–1-es autó bukócsövének ki kell bírnia. A Marussia utascellája viszont sértetlen maradt, ami azt bizonyítja, hogy nem volt időpocsékolás az FIA által az elmúlt évtizedekben végzett kutatómunka és szigorú tesztelés.
Mindez azonban nem segít sokat a sérült pilótán, mert a Jules fejét ért erőhatást ez sem tudta csillapítani. Mint tudjuk, az idei szezontól kezdve a versenyzőknek el kell elhelyezniük a fülhallgatójukban egy G-erőket mérő szenzort, ami nem egyezik meg az autókba épített szenzorokkal, mert a fejre más erők hatnak.Jules esetében a fülhallgatóba tett mérő 92 G-t mutatott, ami máris megmagyarázza, hogy miért csoda, hogy a pilóta él. Hogy legyen összehasonlítási alapunk, lássunk néhány adatot: Az idei kanadai balesetük során Felipe Massára 27, Sergio Pérezre 32 G-erő hatott, Kimi Räikkönenre pedig Silverstone-ban 47 G, tehát jóval kevesebb, mint a franciára.
Az elmúlt években a legnagyobb erőhatást Luciano Burti 2001-es spái bukása során mérték. Az 86 G volt. A brazil akkor 155 km/órás sebességgel csapódott a gumifalba, és súlyos agyrázkódást szenvedett, aminek következtében három napig mesterséges kómában volt. Habár Burti felépült, a balesete következményeit csak évekkel később tudta kiheverni.
(Forrás: telesport.hu, marussiaf1team.com, Auto Motor und Sport)
Hozzászólások