Feliz cumpleanos Alonso!
Kicsi, piros és tegnap a Hungaroringen ötödikként ért célba. Alonso 32 éve született Oviedoban. Ő az egyetlen spanyol, aki a száguldó cirkuszban világbajnok tudott lenni. Ráadásul azonnal ráduplázott. Honnan jött és hová tart F. A. Díaz?
A vita állandó arról, hogy mennyit számít a Forma 1-ben a pilóták tehetsége és mennyit a kocsik erőssége. Örök dilemma és ez valószínűleg így is marad. Egy 2010-es Gazzetta dello Sport-nak adott interjúban a spanyol így válaszolt a „Nagyon sok jó pilóta van az F1-ben, de a végén mi jelenti a különbséget?” kérdésre:
Nos, ezek szerint ő eddig kétszer nyújtott 99 százalékot 2005-ben és 2006-ban. Pardon, kicsit előre szaladtam…
[video width="600" ][/video]
Alonso édesapja amatőr gokart versenyző volt, aki nagyon szerette volna áttestálni hobbiját porontyaira. Ezért az akkor nyolc éves Lorenának (Fernando nővére) épített egy Formula–1-es autót formázó gokartot. A kiscsajt azonban nem nagyon hozta lázba a kis zümmögő négykerekű. A három éves öcsköst annál inkább. A Sors ekkor csettintett és nyomott egy entert.
Apja nagy hévvel vetette magát a kis Fernando pályafutásának egyengetésébe. Spanyol gokartversenyek követték egymást. A vége az lett, hogy Alonso három spanyol gokart bajnokságot (1994, 1996, 1997), és 1996-ban Junior Gokart Világbajnokságot nyert. (A Gokart Európa-bajnokságon második lett.)
„Normálméretű” autókban 1999-től kezdett versenyezni a Formula Nissan Open sorozatban. Ezt is megnyerte a bitang. Nissanos körökben ismerkedett össze Adrián Camposszal, volt F1-es versenyzővel, aki hamarosan a menedzserévé avanzsált.
A következő szezont már a Forma–3000-ben kezdhette, ahol a negyedik helyet csípte meg. Kiváló teljesítményére felfigyelt a sasszem Flavio Briatore, aki a Minardi főnöke (is) volt abban az időben. Segítségével Alonso 19 évesen, 2001-ben debütálhatott a Forma 1-ben. A Minardi ugyan bűn gyenge volt, de Fernando teljesítményével elégedettek lehettek a „cégnél”, mert szinte kivétel nélkül elporolta csapattársát, sőt, az időmérőkön erősebb autókat is sikerült legyűrnie. Tapasztalatszerzésnek mindenesetre megtette ez a Minardis év.
Briatore látott a fiúban fantáziát, de mélyvízbe még nem merte hajítani, ezért a következő évben a Renault tesztpilótájaként alkalmazta. Flavio úgy vélte, hogy mielőtt állást kapna egy komolyabb istállónál, hasznos lehet a fiatal versenyző számára, ha ismerkedik a Minardinál fényévekkel jobb csapattal és autóval. Alonso nem volt elragadtatva attól a forgatókönyvtől, amiben ő egy egész évig nem versenyezik, de végül elfogadta a döntést.
Így utólag kijelenthető, hogy megérte várnia, hiszen 2003-ban már igazi versenyen tekergethette a Renault kormányát, Jarno Trulli csapattársaként. A maláj nagydíjon rögtön meg is szerezte az első rajtkockát, s így ő lett az F1 addigi legifjabb pole pozíciósa. (Rubens Barrichello rekordját görgette le a Tajgetoszról). A magyar nagydíjon aztán pályafutása első futamgyőzelmét is kipipálta, ami a legfiatalabb futamgyőztes címet is jelentette (ezen a téren előtte Bruce McLaren volt a Jani). A gyakori motorhibák ellenére Alonso végül 55 pontot gyűjtögetett össze a világbajnoki pontgyűjtő kártyájára, amiért ugyan Fila táska nem járt, de egy Briatore hátveregetés igen. A következő szezonban az autó technikailag fejlődőképesnek mutatkozott, a spanyol 59 ponttal végzett, Trullit pedig kipenderítették.
2005-nek Alonso már Giancarlo Fisichellával az oldalán vágott neki. Összesen hét futamot nyert és Brazíliában bebiztosította első világbajnoki címét Kimi „Finlandia” Raikönnen előtt. A spanyol 24 évesen és 59 naposan az F1 eddigi történetének legfiatalabb világbajnoka lett. Hazájában és főleg szülőföldjén tetőfokra hágott az „Alonsomania”, 2005-ben megkapta az „Asztúria Hercege-díjat”, jelentsen ez bármit is.
A következő évben szintén hét futamot nyerve ismét világbajnok lett a visszavonuló Michael Schumacher előtt. Erről írhatnék többet, de nem teszem, mert a boldogság leírhatatlan.
A 2007-es év Alonsot a brit McLaren-Mercedes csapatánál találta. A szezon során kétszer indult pole pozícióból és négy verseny nyert. Ebben az évben rengeteg konfliktusa volt a csapattal és újonc csapattársával, Lewis Hamiltonnal. (Személyes vélemény: kicsit talán idegesítette a kis Lewis szemmel alig követhető tehetsége.) Alonso végül 109 pontot szerzett, pontosan ugyanannyit, mint az ifjú brit. Ami azt jelentette, hogy Hamiltoné lett a vb 2. hely, mert ő többször végzett a második helyen. Alonso elméje bronzba borult. Kapcsolatuk enyhén szólva sem volt felhőtlen, a spanyol sokat morcizott.
[video width="600" ][/video]
Addig-addig, míg nem a következő szezont ismét a jó öreg Renaultnál kezdhette.
Ez a Renault azonban már nem az a Renault volt, amivel Asztúria Hercege pár éve vitézkedett. Elég sokat panaszkodott az autóra a spanyol. Ebben az évben volt az a bizonyos Szingapúri Nagydíj, ahol az a nagyon érdekes Nelsinho Pique baleset történt…
Alonso csak a 15. helyről vághatott neki a versenynek. A 14. körben előzékeny csapattársa, Nelsinho Piquet falhoz csapta az autóját, így a már korábban első tankolását abszolváló Fernando óriási előnybe került az előtte autózókkal szemben. Hamarosan az élen találta magát, és győzött is.
Egy évvel később derült ki, hogy Piquet csapatutasításra pöccintette a falnak a Renault, így segítve F.A.-t győzelemhez. Az FIA felfüggesztett kizárással büntette a csapatot. A ludas mérnököt öt évre, míg Flavio Briatorét örökre kitiltották mindennemű FIA-rendezvényről. Piquet-vel vádalkut kötöttek, Alonsot pedig tisztázták. (Később Briatore büntetését később egyébként polgári bírósági eljárás során törölték.)
Hogy e miatt vagy sem, Alonso a váltás mellett döntött. Az évek óta fel-felzümmögő pletykák 2010-ben hivatalos hírré transzformálódtak: Fernando a tűzpiros Ferrarihoz igazolt, ahol Felipe Massa csapattársa lett. Tűzpiros szerződését öt évre szignózták.
A spanyol nagy tervekkel érkezett az olasz istállóhoz. Persze, mindenki ezt mondja, ha új csapathoz igazol. Ő azonban tett is e grandiózus tervek megvalósításának érdekében: 2010 és 2012-ben is csak néhány ponttal maradt le a világbajnoki címről. Mindkét esetben az német ifjonc, Vettel lett a brümm-brümm király. Utóbbi esetben sokak véleménye szerint csak a sokkal jobb kocsi miatt nyert Sebastian, az év pilótája igazából Alonso volt.
Arra a kérdésre, hogy mit nyújt számára a Ferrari, amit más csapatok nem, Alonso egy interjúban azt válaszolta: ”Tradíció, összetartás, szenvedély. Az első Maranelloban töltött naptól kezdve láttam az embereket, akik a hátsó tükrökért felelősek, és akik ugyanolyan lelkesedéssel voltak az autó iránt, mintha az övék lenne. Ez szívből jövő érzés.”
Ez gyönyörű, mi több szívbemarkoló, de a Red Bull egyeduralma eléggé frusztráló lehetett számára (is). A Ferraris korszaka az elmaradt vb-győzelmek nélkül összességében sikertelen fényben tündököl. Ő ugyanis mindig nyerni szeretne, és a Ferrari a Red Bullhoz képest nem tudott igazán versenyképes autót tenni a feneke alá. Az utóbbi napokban már arról is lehet hallani, Alonso emiatt valóban váltani szeretne és akár még a Red Bull is szóba jöhetne...
[video width="600" ][/video]
Az mindenképpen szimpatikus, hogy Alonso nagyon óvja magánéletét. Olyannyira, hogy annak idején még arról is ellentmondásos hírek keringtek a bulvár „szaksajtóban”, hogy nős-e vagy sem. Mint utólag kiderült, felesége Raquel del Rosario Macías volt, aki az El sueno de morfeo nevű zenekar énekesnője. 2012-ben elváltak, de a kapcsolatuk azóta is jónak mondható. Sőt, Fernando állítása szerint a válás óta többet beszélgetnek, mint mikor még házasok voltak. A spanyol pilóta barátnője jelenleg egy orosz modell hölgy. Sok boldogságot és boldog születésnapot, Fernando!
Forrás: Wikipedia, Guardian, Gazzetta dello Sport
A vita állandó arról, hogy mennyit számít a Forma 1-ben a pilóták tehetsége és mennyit a kocsik erőssége. Örök dilemma és ez valószínűleg így is marad. Egy 2010-es Gazzetta dello Sport-nak adott interjúban a spanyol így válaszolt a „Nagyon sok jó pilóta van az F1-ben, de a végén mi jelenti a különbséget?” kérdésre:
”A fej. A tíz legjobb pilóta nagyon közel van egymáshoz, ha nem számítjuk az autót, a gumikat és a csapatot. Aki 100 százalékot nyújt, győz. Vannak pilóták, akik a tehetségük 93 százalékát használják, mások 97-et: ha valaki meghaladja a 99 százalékot 19 versenyen, ő lesz a világbajnok.”
Nos, ezek szerint ő eddig kétszer nyújtott 99 százalékot 2005-ben és 2006-ban. Pardon, kicsit előre szaladtam…
[video width="600" ][/video]
Alonso édesapja amatőr gokart versenyző volt, aki nagyon szerette volna áttestálni hobbiját porontyaira. Ezért az akkor nyolc éves Lorenának (Fernando nővére) épített egy Formula–1-es autót formázó gokartot. A kiscsajt azonban nem nagyon hozta lázba a kis zümmögő négykerekű. A három éves öcsköst annál inkább. A Sors ekkor csettintett és nyomott egy entert.
Apja nagy hévvel vetette magát a kis Fernando pályafutásának egyengetésébe. Spanyol gokartversenyek követték egymást. A vége az lett, hogy Alonso három spanyol gokart bajnokságot (1994, 1996, 1997), és 1996-ban Junior Gokart Világbajnokságot nyert. (A Gokart Európa-bajnokságon második lett.)
„Normálméretű” autókban 1999-től kezdett versenyezni a Formula Nissan Open sorozatban. Ezt is megnyerte a bitang. Nissanos körökben ismerkedett össze Adrián Camposszal, volt F1-es versenyzővel, aki hamarosan a menedzserévé avanzsált.
A következő szezont már a Forma–3000-ben kezdhette, ahol a negyedik helyet csípte meg. Kiváló teljesítményére felfigyelt a sasszem Flavio Briatore, aki a Minardi főnöke (is) volt abban az időben. Segítségével Alonso 19 évesen, 2001-ben debütálhatott a Forma 1-ben. A Minardi ugyan bűn gyenge volt, de Fernando teljesítményével elégedettek lehettek a „cégnél”, mert szinte kivétel nélkül elporolta csapattársát, sőt, az időmérőkön erősebb autókat is sikerült legyűrnie. Tapasztalatszerzésnek mindenesetre megtette ez a Minardis év.
Briatore látott a fiúban fantáziát, de mélyvízbe még nem merte hajítani, ezért a következő évben a Renault tesztpilótájaként alkalmazta. Flavio úgy vélte, hogy mielőtt állást kapna egy komolyabb istállónál, hasznos lehet a fiatal versenyző számára, ha ismerkedik a Minardinál fényévekkel jobb csapattal és autóval. Alonso nem volt elragadtatva attól a forgatókönyvtől, amiben ő egy egész évig nem versenyezik, de végül elfogadta a döntést.
Így utólag kijelenthető, hogy megérte várnia, hiszen 2003-ban már igazi versenyen tekergethette a Renault kormányát, Jarno Trulli csapattársaként. A maláj nagydíjon rögtön meg is szerezte az első rajtkockát, s így ő lett az F1 addigi legifjabb pole pozíciósa. (Rubens Barrichello rekordját görgette le a Tajgetoszról). A magyar nagydíjon aztán pályafutása első futamgyőzelmét is kipipálta, ami a legfiatalabb futamgyőztes címet is jelentette (ezen a téren előtte Bruce McLaren volt a Jani). A gyakori motorhibák ellenére Alonso végül 55 pontot gyűjtögetett össze a világbajnoki pontgyűjtő kártyájára, amiért ugyan Fila táska nem járt, de egy Briatore hátveregetés igen. A következő szezonban az autó technikailag fejlődőképesnek mutatkozott, a spanyol 59 ponttal végzett, Trullit pedig kipenderítették.
2005-nek Alonso már Giancarlo Fisichellával az oldalán vágott neki. Összesen hét futamot nyert és Brazíliában bebiztosította első világbajnoki címét Kimi „Finlandia” Raikönnen előtt. A spanyol 24 évesen és 59 naposan az F1 eddigi történetének legfiatalabb világbajnoka lett. Hazájában és főleg szülőföldjén tetőfokra hágott az „Alonsomania”, 2005-ben megkapta az „Asztúria Hercege-díjat”, jelentsen ez bármit is.
A következő évben szintén hét futamot nyerve ismét világbajnok lett a visszavonuló Michael Schumacher előtt. Erről írhatnék többet, de nem teszem, mert a boldogság leírhatatlan.
A 2007-es év Alonsot a brit McLaren-Mercedes csapatánál találta. A szezon során kétszer indult pole pozícióból és négy verseny nyert. Ebben az évben rengeteg konfliktusa volt a csapattal és újonc csapattársával, Lewis Hamiltonnal. (Személyes vélemény: kicsit talán idegesítette a kis Lewis szemmel alig követhető tehetsége.) Alonso végül 109 pontot szerzett, pontosan ugyanannyit, mint az ifjú brit. Ami azt jelentette, hogy Hamiltoné lett a vb 2. hely, mert ő többször végzett a második helyen. Alonso elméje bronzba borult. Kapcsolatuk enyhén szólva sem volt felhőtlen, a spanyol sokat morcizott.
[video width="600" ][/video]
Addig-addig, míg nem a következő szezont ismét a jó öreg Renaultnál kezdhette.
Ez a Renault azonban már nem az a Renault volt, amivel Asztúria Hercege pár éve vitézkedett. Elég sokat panaszkodott az autóra a spanyol. Ebben az évben volt az a bizonyos Szingapúri Nagydíj, ahol az a nagyon érdekes Nelsinho Pique baleset történt…
Alonso csak a 15. helyről vághatott neki a versenynek. A 14. körben előzékeny csapattársa, Nelsinho Piquet falhoz csapta az autóját, így a már korábban első tankolását abszolváló Fernando óriási előnybe került az előtte autózókkal szemben. Hamarosan az élen találta magát, és győzött is.
Egy évvel később derült ki, hogy Piquet csapatutasításra pöccintette a falnak a Renault, így segítve F.A.-t győzelemhez. Az FIA felfüggesztett kizárással büntette a csapatot. A ludas mérnököt öt évre, míg Flavio Briatorét örökre kitiltották mindennemű FIA-rendezvényről. Piquet-vel vádalkut kötöttek, Alonsot pedig tisztázták. (Később Briatore büntetését később egyébként polgári bírósági eljárás során törölték.)
Hogy e miatt vagy sem, Alonso a váltás mellett döntött. Az évek óta fel-felzümmögő pletykák 2010-ben hivatalos hírré transzformálódtak: Fernando a tűzpiros Ferrarihoz igazolt, ahol Felipe Massa csapattársa lett. Tűzpiros szerződését öt évre szignózták.
A spanyol nagy tervekkel érkezett az olasz istállóhoz. Persze, mindenki ezt mondja, ha új csapathoz igazol. Ő azonban tett is e grandiózus tervek megvalósításának érdekében: 2010 és 2012-ben is csak néhány ponttal maradt le a világbajnoki címről. Mindkét esetben az német ifjonc, Vettel lett a brümm-brümm király. Utóbbi esetben sokak véleménye szerint csak a sokkal jobb kocsi miatt nyert Sebastian, az év pilótája igazából Alonso volt.
Arra a kérdésre, hogy mit nyújt számára a Ferrari, amit más csapatok nem, Alonso egy interjúban azt válaszolta: ”Tradíció, összetartás, szenvedély. Az első Maranelloban töltött naptól kezdve láttam az embereket, akik a hátsó tükrökért felelősek, és akik ugyanolyan lelkesedéssel voltak az autó iránt, mintha az övék lenne. Ez szívből jövő érzés.”
Ez gyönyörű, mi több szívbemarkoló, de a Red Bull egyeduralma eléggé frusztráló lehetett számára (is). A Ferraris korszaka az elmaradt vb-győzelmek nélkül összességében sikertelen fényben tündököl. Ő ugyanis mindig nyerni szeretne, és a Ferrari a Red Bullhoz képest nem tudott igazán versenyképes autót tenni a feneke alá. Az utóbbi napokban már arról is lehet hallani, Alonso emiatt valóban váltani szeretne és akár még a Red Bull is szóba jöhetne...
[video width="600" ][/video]
Az mindenképpen szimpatikus, hogy Alonso nagyon óvja magánéletét. Olyannyira, hogy annak idején még arról is ellentmondásos hírek keringtek a bulvár „szaksajtóban”, hogy nős-e vagy sem. Mint utólag kiderült, felesége Raquel del Rosario Macías volt, aki az El sueno de morfeo nevű zenekar énekesnője. 2012-ben elváltak, de a kapcsolatuk azóta is jónak mondható. Sőt, Fernando állítása szerint a válás óta többet beszélgetnek, mint mikor még házasok voltak. A spanyol pilóta barátnője jelenleg egy orosz modell hölgy. Sok boldogságot és boldog születésnapot, Fernando!
Forrás: Wikipedia, Guardian, Gazzetta dello Sport
Hozzászólások