Görög mitológia ihlette videójátékok

Az Olümposz istenei és hősei nagy szabadságot adnak a játékmenet fejlesztőinek.Ahogy a filmesek, könyvírók, úgy a videójátékipar is szívesen nyúl az ókori görög mitológiához, aminek istenei, hősei, hatalmas és reálisnak nem nevezhető mítoszai már megannyi fejlesztőnek adtak szabad kezet a játékmenet alakításában. Ennek eredményeként született néhány igazán kiváló videojáték, ami által elmerülhetünk az ókori görög világban.

God of War (2005): Ha őszinték akarunk lenni, akkor azt kell mondanunk, hogy az halandók szemében mindig szeszélyesnek, kicsinyesnek és kegyetlennek tűnhettek az ókori görög istenek. A God of War az ellenük táplált ellenszenv megtestesülése, ugyanis a tulajdonképpen pszichopata Kratos valahol érthető dühvel aprítja az Olümposz isteneit, ami akár a világvégét is elhozhatja.

Kid Icarus (1986): A 80-as években ihlette meg a Nintendo fejlesztőit az ókori görög mitológia, aminek eredményeként született a Kid Icarus, ami igaz, nem a jól ismert isteneket és hősöket vonultatja fel.

A játékos feladata egy Pit nevű angyal irányítása, annak érdekében, hogy kiszabadítsa az égi világ uralkodóját, Palutenát a gonosz isten, Medusa fogságából. A franchise első, NES-re megjelent darabja oldalnézetes akció-platformer volt, aminek folytatása 1991-ben jelent meg Kid Icarus: Of Myths and Monsters címmel.

A sorozat legkedveltebb része, a Kid Icarus: Uprising a 2012-ben jelent meg. A Super Smash Bros. rendezője által készített játékot a Nintendo 3DS-re szánták. Az immár háromdimenziós akciójáték a korábbinál gazdagabb történettel rendelkezik, és például Hadésszal is meg kell küzdeni benne. Bár Pit játszható a Super Smash-ben, mégis az Uprising óta nem készült folyatás a franchise-hoz.

Smite (2014): A Smite egy közepes népszerűségnek örvendő MOBA, de mégis különleges, ugyanis egyfelől nem felül-, hanem hátulnézetes, ráadásul minden játszható karaktere görög mitológiai isten és legendás hős.

Napjainkra már rendkívül sok, 100-nál is több játszható istenséget tartalmaz, és itt is az Olümposz lakói képviselik az egyik legnagyobb panteont. A Smite-ban a legszórakoztatóbb, hogy a fejlesztők beleépítették a játékmenetbe az istenek jellegzetességeit, így például Arész egy vérszomjas harcos, aki felgyújtja és leláncolja az ellenségeit, míg Aphrodité varázslóként segíti és védi a kiszemelt „lelki társát”. Nem találni még egy olyan videojátékot, amiben ennyiféle görög isten bőrébe lehetne bújni.Rise of the Argonauts (2008): A PC-re, PS3-ra és Xbox 360-ra is megjelent, ókori Görögországban játszódó akció-RPG az első Mass Effecthez hasonló dialógusokat vonultat fel. A koncepció mégsem volt elég ahhoz, hogy legendás játékká váljon, a korabeli kritikák szerint azért, mert egyik eleme sem sikerült igazán jól.

Ezért leginkább azért kár, mert a történet egész izgalmasnak hangzik, ugyanis a főhős, Iaszón (angolul: Jason), az argonauták vezetője az esküvője napján veszti el a menyasszonyát, akit megölnek. A hős ezután meg akarja szerezni az aranygyapjút, ami a legenda szerint meg nem történtté teheti a tragédiát, ám a megszerzése olyan nehéz küldetés, ami során még a Tartaroszt is meg kell látogatnia.

Disney’s Hercules (1997): Az egyik leghíresebb görög hős történetét dolgozta fel a Disney 1997-bemutatott animációs filmje, a Hercules, aminek itthon legismertebb videojátékos adaptációja a Disney’s Hercules. Az oldalnézetes, itt-ott 3D-s akciójátékra emlékeztető program PC-re, PlayStationre és Game Boy-ra is megjelent.

A játék sok mindent átvett az animációs filmből, így például konkrét jeleneteket használtak átvezetőként, zeneként pedig a Hercules dallamainak videojátékosan leegyszerűsített változatát alkalmazták.

Természetesen maga a történet sem változott, ami az, hogy Herkules hőstetteken keresztül próbál az istenekhez hasonlóvá válni, miközben a paródiának beillően gonosz Hadész az Olümposz leigázásán mesterkedik.

Hades (2020): A Supergiant Games negyedik játéka egy roguelite, ami távolról sem nevezhető szokványosnak. A független amerikai stúdióra jellemző a szokatlan művészeti stílus és történetmesélési módszerek, és a Hades-nak pont ez lett az egyik legnagyobb erőssége.

A játék főszereplője Zagreusz, a görög alvilág hercege, aki próbál feljutni a felszínre, de útközben „meghal”, így visszakerül az apja, Hadész házába, ahol elölről kezdheti a szökést. Amikor a játékos lebukik, akkor a cselekmény nem pörög vissza, hanem onnan folytatódik, a karakter pedig aszerint reagálnak, hogy korábban az alvilág melyik szintjéig sikerült feljutni.

Ebből egy olyan valódi görög dráma bontakozik ki, amiben a halhatatlan és makacs istenek próbálják elrendezni a hatalmas családi viszályt.

Assassin’s Creed Odyssey (2018): Az Odyssey cselekménye inkább az ókori Hellász történelméből merített ihletet, és nem az ókori görög mitológiából, de az Ubisoft így sem tudta megállni, hogy ne építsen néhány istent a játékmenetbe.

Ezt főleg a sorozat már korábban bemutatott ősi civilizációja, az Isu tevékenységének köszönhető, ugyanis a játékos ennek hála harcolhat különféle mitikus lényekkel (küklopsz, medúza, bikaember) és a második DLC-ben már a túlvilágra is ellátogathat.Age of Mythology (2002): Sokan szerették a különleges stratégiai játékot, amit az Ensemble Studio ugyanazon munkatársai készítettek, mint a legendás Age of Empires első két részét, ezért az Age of Mythology szinte ugyanazt a korszaklépkedős, nyersanyagtermelős és egységkiképzős játékmenetet kapta.

Lényeges különbség azonban, hogy ebben a játékban a játékos nem civilizációkat, hanem kultúrákat (görög, egyiptomi, északi) irányít, amihez segítséget kérhet az istenektől. A korlépésnél ki kell választani azokat a halhatatlanokat, akiket a játékos imádni szeretne, és akik aztán különféle bónuszok mellett mitikus egységeket bocsátanak a játékos rendelkezésére, például titánokat, kentaurokat és küklopszokat.

Bár az Age of Mythology három panteont is felvonultat, mégis a történet középpontjában egy görög hős áll, aki meg akarja akadályozni Kronosz kiszabadulását.

Titan Quest (2006): A Diablo II után nagy volt az igény egy hasonlóan addiktív akció-szerepjátékra, de a Blizzardnak több, mint 10 évre volt szüksége, hogy előálljon a folytatással. Ebben az időszakban jelent meg néhány játék, ami próbálta kitölteni az űrt. Ezek közül az egyik legsikeresebb próbálkozás a Titan Quest volt.

A felülnézetes RPG története arról szól, hogy miután az Olümposz istenei bebörtönözték a titánokat, beköszöntött a béke kora az emberiség számára, ám egy idő után szörnyek támadnak a népre. A játékos névtelen hősének dolga az, hogy megakadályozza a titánok visszatérését, ami közben Görögország mellett megfordul Egyiptomban és a Kína felé vezető Selyemúton is.

A THQ Nordic 2018-ban megjelentette a Titan Quest felújított változatát, amihez még tavaly is adtak ki kiegészítőt Atlantis címmel.

Immortals Fenyx Rising (2020): A még megjelenés előtt álló Immortals Fenyx Rising a Ubisoft Quebec munkája, akinek előző játéka az Assassin’s Creed Odyssey volt, tehát a csapat igencsak kedvelheti a görög mitológiát, ám azt most egy másik irányból közelítik meg.

Bár ez a játék is egy open world kalandnak ígérkezik, mégis a játékmenete a Breath of the Wildot fogja idézni. A cselekmény hangsúlya azonban eltolódik, mert az istenek segítségére siető Fenyx története teljesen átadja magát a természetfelettinek, nem úgy, mint az Odyssey esetében. A főhősnek a halhatatlanok földjén kell megküzdenie Tüphón titánnal, aki zokon vette, hogy Zeusz és a társai az alvilágba zárták.

(Forrás: hu.ign.com)