A szélsőséges poligámia korai halálba kergetheti a hím elefántfókákat
Egy új kutatás szerint a szélsőséges poligámia korai halálba kergetheti a hím déli elefántfókákat - írta a The Guardian című brit napilap online kiadása szerdán.
A kutatók 14 ezer déli elefántfókát (Mirounga leonina) tanulmányoztak a Csendes-óceán délnyugati részén található Macquarie-szigeten. Megállapították, hogy míg a hímek és nőstények túlélési aránya a fiatal egyedek esetében nagyjából hasonló, a hímek túlélési esélye nyolcéves koruk után rohamosan csökken, és körülbelül ötven százalékra esik, míg a nőstények túlélési aránya nyolcvan százalék marad.
A déli elefántfókák méretükben jelentősen különböznek egymástól: a kifejlett hímek súlya közel ötszöröse lehet a kifejlett nőstényekének.
A méretbeli különbségek az állatok ivarérése során, jellemzően három és hat éves kor között kezdenek megmutatkozni. Sophia Volzke, a Tasmániai Egyetem doktorandusza és a Royal Society Open Science című folyóiratban megjelent tanulmány vezető szerzője szerint a legnagyobb és legkövérebb hím fókák reprodukciós előnyt élveznek.
"Csak az óceánból tudnak táplálékhoz jutni" - magyarázta. "Amikor szaporodás céljából a szárazföldre jönnek, más hímekkel versenyeznek a nőstényekért. Szükségük van elraktározott zsírkészletekre a harchoz, és hogy képesek legyenek hetekig vagy hónapokig életben maradni a szárazföldön anélkül, hogy bármit is ennének" - tette hozzá.
A fajra a szélsőséges többnejűség jellemző. Ez azt jelenti, hogy a legnagyobb és legdominánsabb hímek - az úgynevezett strandmesterek - szűk kasztja vezeti az ivarérett nőstények háremeit. "Egyetlen jól megtermett strandmester akár száz nőstényből álló háremmel is rendelkezhet" - mondta Volzke. "Ha a háremek ekkorára nőnek, előfordulhat, hogy egy fiatalabb hímnek engedélyezik, hogy a strandmester segédje legyen" - jegyezte meg.
Volzke szerint a hímek mindössze négy százaléka válik strandmesterré. Ezeknek a fókáknak a bőgése messze hangzik, és legtöbbször elijeszti a többi hímet a partra szállástól. A kutatók úgy vélik: az ivarérett hímekre nehezedő versenykényszer arra készteti őket, hogy minél gyorsabban hízzanak. Ehhez azonban olyan tengeri területeken kell vadászniuk, ahol több ragadozó él - csökkentve saját túlélési esélyeiket.
A tanulmány szerzői rámutattak: a kifejlett fókahímek a sekélyebb vizekre összpontosítják táplálékszerzési erőfeszítéseiket, azokban ezeket a táplálékban rendkívül gazdag helyeket más tengeri ragadozók, például kardszárnyú delfinek és cápák is látogatják. Bár a hím fókák körülbelül hatéves koruktól ivarérettek, csak kilenc-tizenkét éves korukra válnak szociálisan elég versenyképessé a sikeres szaporodáshoz - húzta alá Volzke.
A déli elefántfókák az év nagy részét a tengeren töltik. A hímek minden augusztusban partra szállnak a Macquarie-szigeten, hogy megpróbálják megalapozni dominanciájukat a part menti területek felett. A nőstények szeptemberben érkeznek, és csoportokba tömörülnek. A hímek aztán megpróbálják megvédeni ezeket a csoportokat - magyarázta a kutató.
(Forrás: MTI)
Hozzászólások