Az orkanagymamák segítik az unokáik életben maradását
Az orkanagymamák segítik unokáik életben maradását - állapította meg egy új brit tanulmány.
Az unokák életben maradási aránya még magasabb volt, ha az orkanagymama már átesett a menopauzán - írta a BBC News a tanulmány alapján. A kutatás megállapításai rávilágítanak a menopauza rejtélyeire, köztük arra, hogy egyes fajok nőstényei miért élnek még hosszú ideig az után, hogy elveszették a reprodukciós képességüket. Ilyen fajból mindössze ötöt ismerünk: a kardszárnyú delfin vagy más néven orka, a rövidszárnyú gömbölyű fejű delfin, a beluga vagy fehér delfin, a narvál és az ember.
Az orkáknál hasonló hatást fedeztek fel a tudósok. "Ha egy orkanagymama meghal, a halálát követő években az unokái nagyobb valószínűséggel halnak meg" - emelte ki a tanulmány egyik megállapítását Dan Franks, a brit Yorki Egyetem kutatója, a tanulmány vezető szerzője.
Franks szerint ez a megfigyelés segíthet megérteni, miért fontos, hogy a nőstények a reprodukciós képességük elvesztése után is még hosszú ideig élnek. "Evolúciós szempontból továbbra is átadhatják génjeiket és genetikai örökségüket azzal, hogy unokáiknak segítenek" - magyarázta a kutató. Más szóval, ha nem folytatják a szaporodást, az orkanagymamák valójában többet tesznek annak érdekében, hogy génjeik átöröklődjenek, mint ha szaporodnának.
A kutatók az amerikai tudományos akadémia lapjában (PNAS) publikált tanulmányhoz a Csendes-óceán északi részén, Kanada és Amerika partjainál 36 év alatt az orkapopulációkról készült fotókat elemezték. Minden populáció különböző családcsoportokból épült fel. Franks felidézte, korábbi kutatások már igazolták, hogy az orkapopulációkban a nagymamák fontos vezető szerepet töltenek be. Például gazdag tapasztalataik és tudásuk miatt általában a csoport elején úsznak, ha élelmet keres a család. A tudós szerint mivel már nem képesek a szaporodásra, "jobb helyzetbe kerülnek a csoport vezetéséhez".
A nagymamák szerepe az unokák életében különösen azokban az időkben jelentős, amikor valamiben szükséget szenvednek, például kevés a táplálékul szolgáló lazac. De azt is megfigyelték már, hogy az idősebb nőstény orkák közvetlenül etetik az ivadékaikat és unokáikat. Emellett a kutatók azt is gyanítják, hogy valamiféle bébiszitterszerepet is betöltenek az unokák mellett: ha az anyaállat táplálékot keres, a nagymama marad az unokákkal - állapította meg Franks.
A kutatók az elkövetkező időkben drónfelvételeket készítenek a kardszárnyú delfinekről, hogy jobban megértsék interakcióikat és viselkedésüket.
(Forrás: MTI)
Az unokák életben maradási aránya még magasabb volt, ha az orkanagymama már átesett a menopauzán - írta a BBC News a tanulmány alapján. A kutatás megállapításai rávilágítanak a menopauza rejtélyeire, köztük arra, hogy egyes fajok nőstényei miért élnek még hosszú ideig az után, hogy elveszették a reprodukciós képességüket. Ilyen fajból mindössze ötöt ismerünk: a kardszárnyú delfin vagy más néven orka, a rövidszárnyú gömbölyű fejű delfin, a beluga vagy fehér delfin, a narvál és az ember.
Az embereknél közismert az úgynevezett nagymamaeffektus, vagyis az, hogy a nagymamák segítik a gyerekeik és az unokáik életét.
Franks szerint ez a megfigyelés segíthet megérteni, miért fontos, hogy a nőstények a reprodukciós képességük elvesztése után is még hosszú ideig élnek. "Evolúciós szempontból továbbra is átadhatják génjeiket és genetikai örökségüket azzal, hogy unokáiknak segítenek" - magyarázta a kutató. Más szóval, ha nem folytatják a szaporodást, az orkanagymamák valójában többet tesznek annak érdekében, hogy génjeik átöröklődjenek, mint ha szaporodnának.
A kutatók az amerikai tudományos akadémia lapjában (PNAS) publikált tanulmányhoz a Csendes-óceán északi részén, Kanada és Amerika partjainál 36 év alatt az orkapopulációkról készült fotókat elemezték. Minden populáció különböző családcsoportokból épült fel. Franks felidézte, korábbi kutatások már igazolták, hogy az orkapopulációkban a nagymamák fontos vezető szerepet töltenek be. Például gazdag tapasztalataik és tudásuk miatt általában a csoport elején úsznak, ha élelmet keres a család. A tudós szerint mivel már nem képesek a szaporodásra, "jobb helyzetbe kerülnek a csoport vezetéséhez".
A nagymamák szerepe az unokák életében különösen azokban az időkben jelentős, amikor valamiben szükséget szenvednek, például kevés a táplálékul szolgáló lazac. De azt is megfigyelték már, hogy az idősebb nőstény orkák közvetlenül etetik az ivadékaikat és unokáikat. Emellett a kutatók azt is gyanítják, hogy valamiféle bébiszitterszerepet is betöltenek az unokák mellett: ha az anyaállat táplálékot keres, a nagymama marad az unokákkal - állapította meg Franks.
A kutatók az elkövetkező időkben drónfelvételeket készítenek a kardszárnyú delfinekről, hogy jobban megértsék interakcióikat és viselkedésüket.
(Forrás: MTI)
Hozzászólások