A Föld legelpusztíthatatlanabb élőlényei fogják megvédeni az embereket a röntgensugaraktól
Japán kutatók szerint biztos védelmet nyújthatnak a jövőben az emberiség számára a világ legelpusztíthatatlanabb élőlényei, a medveállatkák.
Kunieda Takekazu, a Kiotói Egyetem tanára az AFP francia hírügynökségnek elmondta, hogy a medveállatkákban (Tardigrada) lévő hatalmas ellenálló képességet biztosító fehérjét más állati szervezetbe is el lehet juttatni.
Ezek az apró lények az ízeltlábúakhoz hasonlatosak és szinte a Föld minden részén megtalálhatók. Karmos lábacskáikkal meglehetősen lassan és esetlenül mozognak. Méretük átlagban alig éri el a fél millimétert.
Alkalmazkodóképességük rendkívüli.
Olyan közegben is életben maradnak, ahol más állatfaj biztosan kipusztulna. Ráadásul élettartamuk is meglepően hosszú.
A mélyhűtőben 20 perces tartózkodás után is képesek a járásra. Ugyanez volt a tapasztalat, amikor forró vízbe dobták őket. Sőt svéd tudósok még az űrbe is kijuttatták őket 2007-ben a Foton-M3 űrszondán tíz napra 270 kilométer magasságba.
Visszajutásukkor semmilyen biológiai változást nem tapasztaltak náluk és ugyanúgy normálisan szaporodtak, mintha a Földön lettek volna. A Milnesium tardigradum medveállatka fajok túlélik a légköri nyomásváltozás 300-szorosát is. Túlélik a legtöbb állatra halálos dózisú ibolyántúli sugarakat is.
Kuneida Takekazu professzor és csapata az állatkák DNS-ében felfedeztek egy olyan fehérjét, amely besugárzás során védi az örökítő anyagot. A fehérje kizárólag a medveállatkák szervezetében található meg. A kutatások alatt kiderült, hogy a fehérje még az emberi szervezetet is megvédi a röntgensugaraktól.
Kutatások igazolták, hogy a fehérje által a DNS fele annyira károsodna.
”Úgy véljük, hogy ez a fehérje egyfajta pajzsot képezhetne az emberi DNS előtt, megvédve a támadásoktól” – nyilatkozott Kuneida Takekazu san.
A kutatók úgy gondolják, hogy a medveállatkának rendkívüli ellenálló képessége a genomjával is magyarázható. Extrém szárazságnál például képes a teljes kiszáradásra. Normális állapotban pedig beéri az elfogyasztott víz csupán egy százalékával.
Ilyenkor a DNS-e több kis darabra esik szét. Az élettelenség közeli állapotába kerül mindaddig, amíg életfunkciói a normálisnak 0,01 százalékára csökkennek.
“Ha a kiszáradással szembeni tűrőképességüket sikerül átültetni, az gyökerestől forgatja majd fel a biológiai anyagok (sejtek, tenyészetek, húsok, halak) tartósítását célzó eljárásainkat.” – emelte ki a japán tudós. Hozzátette, hogy ezt napjainkban lehetetlen kivitelezni, kizárólag a távoli jövőben. Ugyanis jelenleg a génmanipuláció komoly etikai problémákat jelent.
Forrás: erdekesvilag.hu
Hozzászólások