Az emberi agy rejtett képességei

Eric Haseltine idegtudós összegyűjtötte azokat a különleges dolgokat, amikre egyes emberek agyműködése képes.Az emberi agy az egyik legösszetettebb ismert szerkezet a világon a maga kétmillió mérföldnyi idegsejtnyúlványával, tele titkokkal, rejtett képességekkel, amelyek a mai napig meg tudják lepni a tudósokat.

Eric Haseltine idegtudós most listába szedte azokat az elképesztő történéseket, amikre egyes emberek agyműködése képes.

Csukott szemmel látja, amit az ikertestvére néz: A felmérések szerint egymillió szülésből nagyjából kétszer fordul elő, hogy sziámi ikrek jön a világra, az pedig még ennél is ritkább, hogy az összenőtt babák agya között neurológiai összeköltözés alakul ki.

Krista és Tatiana Hogan azonban beleesik ebbe a szűk körbe, ugyanis a köztiagyuk egy része között olyan kapcsolat jött létre, amit a tudomány talamikus hídnak nevez. A talamusz egy szürkeállomány-tömeg, ami a szaglópályát leszámítva, a fő érző pályákat, többek között a szemből, a fülből, a bőrből érkező idegimpulzusokat fogadja, és küldi tovább az agykéregben található magasabb szintű központok felé.

A Hogan testvérpár esetében az idegrendszerbeli kapcsolat hihetetlen dolgot produkál, ugyanis amikor Krista néz valamit, akkor Tatiana látja azt, még akkor is, ha a szeme csukva van. A tapintás esetében ugyancsak érzik azt, amit a másik.

Tökéletesen emlékszik élete minden egyes napjára: Az emberi memória elképesztően extrém teljesítményeket produkálhat. Ilyen hihetetlen tény, hogy például Kim Peek 7600 könyvet tudott visszamondani, Daniel Tammet a Pí számsorának 22 514 jegyét jegyezte meg, Stephen Wiltshire egy 45 perces helikopterút során memorizálta Róma látképét, Leslie Lemke pedig egyetlen hallás után el tudta játszani Csajkovszkij b-moll zongoraversenyét.

A savant-szindróma híres eseteiben az a közös, hogy az általános képességek korlátozottsága mellett egy-egy területen hihetetlen dolgokra képes az adott személy. Ezzel rokon állapot a hipermnézia jelenség, ami leginkább úgy írható le, mintha az ember agyában egy kamera lenne, ami kitörölhetetlenül felveszi minden egyes nap eseményeit.

Ezek a történések olyan erősen belevésődnek memóriába, hogy az ember bármikor fel tudja idézni, hogy az élete egyik adott napja milyen események történtek, de azt is vissza tudja mondani, hogy milyen volt az időjárás.

Jill Price memóriája is ilyen. Vele dr. James McGaugh tanulás- és emlékezetkutató végzett vizsgálatokat, a Twentieth Century Day by Day című kiadványt használva referenciaként. A könyvben napokra lebontva szerepeltek az USA XX. századi történetének legfontosabb eseményei.

A könyv tartalma és Price beszámolói között elképesztő egyezést fedezett fel a professzor. Ugyanakkor egy ilyen képesség nem irigylésre méltó, hiszen az emlékek tömeges jelenléte akadályozza a mindennapi életvezetést, ráadásul a negatív élmények sem tűnnek el a feledés homályába.

A saját bőrén érzi, amikor mást megérintenek: Egyes becslések szerint száz emberből kettőnél figyelhető meg a tükörérintéses szinesztézia, ami egy olyan neurológiai állapot, amely során az adott személy fizikailag érzi a mások által megtapasztalt tapintási érzeteket.

Mivel sok szinesztéziás személy számára nehézséget jelent elviselni az ingerekkel való elárasztást, ezért kerülni kezdik az emberek társaságát. Joel Salina azonban nem tartozik közéjük, ugyanis ő orvosként kifejezetten hasznosnak találja a nem mindennapi képességét, hiszen ez nagy segítséget jelent neki akkor, amikor a betegei tüneteit vizsgálja, majd diagnózist állít fel.

Egy interjúban Salina őszintén elmondta, hogy szenvedésként élte meg az egyetem elvégzését, amikor pedig a kórházi gyakorlaton valakin újraélesztést végzett, akkor a saját mellkasán érezte a kompressziókat, mintha az ő teste lett volna. Amikor az illető meghalt, akkor Salina úgy érezte, mintha kicsúszott volna belőle valami, átjárta az üresség, majd a fürdőszobába szaladt öklendezni.

A szakemberek még napjainkban sem nagyon értik a tükörérintéses szinesztéziát, ám gyanítják, hogy azokhoz a tükörneuronokhoz lehet köze, amelyek az agykéregben találhatóak, egyes emberek esetében pedig a neuronok rendkívül érzékenyen és aktívak.Japán turisták illúzióvesztése Párizsban: A Franciaországban dolgozó japán pszichiáter, Ota Hiroaki írta le a Párizs-szindrómát 1986-ban. Ez a jelenség arról szól, hogy az óriási elvárásokkal érkező ázsiai turisták furcsa tüneteket, szédülést, hányingert, heves szívdobogást, hallucinációt és paranoiát produkálnak a fővárosban.

Habár a Szajna partjára érkező évi 6 millió japán turistának csak kis részét érinti a kórkép, mégis minden évben nagyjából 20 új esetet diagnosztizálnak, ráadásul általában olyan emberekről van szó, akik korábban nem tapasztaltak mentális nehézségeket.

A szakemberek azon az állásponton vannak, hogy a Párizs-szindróma oka az, hogy a japán turistáknak az előzetes elképzelései és a valóság között fájó különbségek vannak. Az utazás előtt az emberek a szerelmes, izgalmas, romantikus, csodás, divatos Párizsba élik bele magukat.

Megérkezve azonban kulturális sokk éri őket a zsúfolt, nyüzsgő Párizs látványa. Mivel a japán turisták agya egyébként is küzd az időeltolódás miatti fáradtsággal, ezért az szélsőségesen reagál a csalódásra, vagyis tulajdonképen belebetegszenek az illúziórombolásba.

Képes érzékelni a Föld mágnesességét: A tudósok évtizedek óta ismerik azt a jelenséget, amely szerint bizonyos állatfajok (például madarak, rókák, denevérek, teknősök) rendelkeznek azzal a képességgel, amellyel érzékelik a bolygónk mágneses mezejét, amit tájékozódásra használnak, így a vándorlásaik során is képesek eligazodni az égtájak között.

A legfrissebb kutatások azt derítették ki, hogy az agyidegrostban, valamint a retinában olyan molekulák vannak, amelyek képesek megváltoztatni az élőlények érzékszervi észlelését attól függően, hogy merre helyezkednek el a mágneses térhez viszonyítva.

Egyes madarak esetében a háromosztatú idegben fedezték fel azokat a vegyületeket, amelyek képesek taktilis, hő- és fájdalomingereket közvetíteni az arc és az agy között. Némi túlzással kijelenthető, hogy bizonyos madarak az arcukon érzik a Föld mágneses irányait úgy, ahogy az emberek az arcukon érzik a szélirányt.


A retinában lévő kriptokróm fehérjékben pedig olyan folyamatok játszódnak le a mágneses mező hatása miatt, amelyek némileg megváltoztathatják a világosságészlelést. Ugyanakkor ez a fehérje az emberben is megtalálható, ahogy ecetmuslicákon tesztelve ugyancsak kimutatható a mágneses érzékenység.

Dr. Joseph Kirschvink kutatásaiból az derült ki, hogy a mágneses mező laboratóriumi megváltoztatásával módosultak a vizsgált alanyok EEG-vel mért agyi válaszai. Ugyanakkor még nagyon sok a megválaszolatlan kérdés ezen a területen, ám az egyre biztosabb, hogy az evolúciós örökségünk része az, hogy rendelkezünk azzal a hatodik érzékkel, amellyel képesek vagyunk érzékelni a Föld mágneses mezőit.Nem lát semmit, mégis elkapja a labdát a levegőben: Rengeteg okból, például tumor, stroke, vagy valamilyen baleset miatt szenvedhet sérülést a nyakszirti lebenyben elhelyezkedő elsődleges látókéreg.

A kérgi vakság esetében az ember semmit sem lát, nem tudatosulnak benne vizuális információk, ám a látásban szintén szerepet játszó, alacsonyabban található agytörzsi területek, például a vizuális orientációért felelős superior colliculus működése továbbra is hibátlan, tehát az adott személy rendelkezhet bizonyos látási képességekkel.

Az idegtudósok álláspontja az, hogy ez a látás egy olyan egyszerűbb formája, amivel az állatfajok is probléma nélkül elboldogulhatnak a világban. Ez a különleges állapot a vaklátás, ami esetében az illető úgy oldja meg a látást igénylő helyzeteket, hogy nincs a tudata számára megjelenő vizuális észlelése.

Amikor a skót Milinia Cunning a húszas éveiben járt, akkor elveszítette a látását, majd más egészségügyi probléma miatt mesterséges kómába kellett töltenie két hónapot. Az ébredés után, Cunning orvosa székeket rakott ki a folyosóra, majd arra kérte a nőt, hogy az átlagosnál gyorsabban haladjon végig a korridor másik végéig. A feladat hibátlan teljesítését követően Cunning is meglepődött, hogy egyetlen széknek sem ment neki.

Abban az esetben, ha egy pingponglabdát dobnának a nő feje felé, akkor a kezével félre tudná ütni azt. Az otthonában is gond nélkül végig tud haladni, ki tudja azt takarítani, sőt, azonnal rászól a családtagjaira, ha a szoba közepén hagynak valamit, mert még ennek a „látására” is képes.

(Forrás: divany.hu)