Az emberiség történelme: Mi az igazság?

A régészeti feltárások során nem egyedi jelenség, amikor egy adott lelet nem illeszkedik az általánosan elfogadott történelmi képbe.

Ebben az esetben a régészek számára két megoldás létezik: Félreteszik a leletet egy tároló mélyére, vagy felvállalják, hogy tudományos tekintélyek kérdőjelezik meg a felfedezésüket.



Boszniai piramis

A Texasban élő, bosnyák származású Samir Osmanagic a boszniai Viszoko mellett található hegy piramis voltát akarta bebizonyítani. A Viszoko határában található magaslat már első ránézésre is piramisra emlékeztetheti a szemlélődőt. Miután nagy nehezen minden engedély rendelkezésre állt, megkezdték az ásatást. A Több mint tízezer éves fedő földréteg megbontása után mesterségesen faragott kőtömbökre bukkantak, és az azóta is tartó ásatások egyértelművé tették, hogy valóban egy mesterségesen épült piramisra bukkantak.

A „lelet” korát minimum 15 és maximum 40 ezer évre becsülik a szakemberek. Méreteiben hatalmas piramisról van szó, aminek a magassága 220 méter, és az északi oldal csúcsa a sarkcsillagra néz. ( A Keopsz piramis magassága ehhez képest „csak” 147 m). A boszniai piramis alapéle 200 méter, oldalélei pedig 365 méteresek. A tények ellenére még mindig vannak olyan szaktekintélyek, akik kétségbe vonják a „lelet” valóságosságát, mivel úgy gondolják, hogy abban az időben nem létezhetett még olyan fejlett civilizáció, amely képes lett volna ilyet alkotni.

Kristálykoponyák
Jelenleg több mint 200 kvarcból- vagy egyéb kristályból kifaragott, emberi koponyát mintázó kristálykoponya ismert. Ezek közül a legismertebb a Mitchell Hedges féle kristálykoponya. Erre az ősi maja városban Lubaantunban, a mai Belize területén bukkant rá a régész Anna nevű lánya az 1924-ben végzett ásatások során.

Ez az egyetlen olyan kristálykoponya, ami két darabból áll, minden más ilyen koponya esetében a fogak csupán rá vannak vésve a tömör koponyára. A Hedges féle koponya anatómiai pontossága viszont szinte tökéletes. A fogak faragásán azok kopása is megörökítésre került. Tapintása selymes, megmunkálása pedig olyan tökéletes, hogy hibáit mikroszkóppal sem lehet felfedezni. Míg a gyémánt Mohs-féle keménysége 10, addig a kvarckristályé 7. Így az egyetlen elképzelhető anyag, amivel ezt megmunkálhatták, az a gyémánt.

Ezenkívül az is különös, hogy a kvarc kristálytengelyének irányát figyelmen kívül hagyva készült az egész koponya, holott ez a tengely határozza meg, hogy a faragás során milyen eséllyel következik be repedés a kristályon. A kristálykoponyákkal foglalkozó tanulmányok sokaságában közös momentum, hogy mindegyik említést tesz arról, hogy 12 összetartozó koponya tárolja az emberiség régi tudását.

Rejtélyes tudás
A ma is élő afrikai törzs, a dogonok eredetlegendája a csillagokba nyúlik. Eszerint ősapjuk a Szíriuszról származik, amit ők Po Tolónak neveznek. Ősapjuk, akik az Amma istennőtől származik égi hajóval érkezett ide, ahol megnemzette a 8 dogon törzset. A dogonok évszázadok óta tudják, hogy a Szíriusz körül kering egy másik csillag, ami jóval kisebb és nem látható. Ez a bolygó áll összeköttetésben az istenükkel. A láthatatlan csillagnak 50 év a keringési ideje, így a törzs ötvenévente megünnepli.

Marcell Griaule és Germaine Dieterlen néprajztudósok az 1930-as években figyeltek fel a törzsre, és több évtizeden keresztül tanulmányozták kultúrájukat. Tanulmányukról könyvet is adott ki az 1950-es években az Afrikanisztikai Társaság.

A könyv hatására kezdett el érdeklődni a dogonok iránt később Robert K. G. Temple, amerikai tudós, a szanszkrit- és keleti tudományok szakértője. Temple Párizsban felkereste Dieterlent, és kifaggatta a törzsről szerzett tapasztalatairól, majd személyesen Maliba is elment a mítosz végére járni.
Az amerikai tudós kezdetben szkeprikus volt, és lehetetlennek tartotta azt a történetet, ami a dogonokat lengte körbe, de hitetlensége ámulattá változott, a helyszínen végzett néprajzi munka során.

Arról győződhetett meg ugyanis, hogy az egyszerű törzs ősidők óta olyan tudás birtokában van a csillagokról és a naprendszerről, melynek egy részét a képzett csillagászok is csak a 19. században fedezték fel.

Titokzatos múmia
II. Senusret (i.e. 1897- 1878) királyné kis piramisának feltárásakor találtak egy titokzatos múmiát Egyiptomban, amelyről a szakértők megállapították, hogy a mumifikálást több mint 2000 éve hajtották végre. A 150-160 cm magas test hihetetlenül jó állapotban maradt meg. Ezenkívül az s furcsaság, hogy körülötte olyan tárgyakra bukkantak, amelyeknek az anyaga és rendeltetése is ismeretlen a tudósok előtt. A képet az Egyiptomi Régiségek múzeumának egyik munkatársa csempészte ki, aki úgy véli, hogy a lelet azért nem kapott nagyobb nyilvánosságot, mert nem tudták hova besorolni.

A szakértők szerint ez a humanoid nem földi eredetű. Ez a lelet nagy zavart okoz a tudóstársadalomban.

Állítólag Londonban, a British Royal Museum of Natural History-ban is található két gyermekmúmiaként nyilvántartott test, amit Tutankhamon sírjának feltárásakor találtak. Ezeket nem lehet megtekinteni. Vajon miért nem?

Göbekli Tepe
Törökország közepén fedezték fel a szabályos körben elhelyezett monolit kőoszlopokat, amelyeket i.e. 10 000 körülire teszi a carbonos kormeghatározás. Az oszlopok egyenként 15 tonnát nyomnak, így kifaragásuk, egy darabban való odaszállításuk, felállításuk még a mai gépekkel sem könnyű. Hogyan volt ez lehetséges abban az időben, amikor a ma elfogadott nézetek szerint az ősember egy bunkósbotot használt szerszámként?

Forrás: Costadelsolmagazin.com