Fleming, a penicillin feltalálója
Sir Alexander Fleming, skót orvos és kutató, a penicillin felfedezője 1881. augusztus 6-án született Skóciában.
Egy farmer fiaként szerény anyagi körülmények között nőtt fel. Először Skóciában, majd a Londoni Politechnikai Intézetben folytatta tanulmányait, közben egy kézbesítőirodánál dolgozott. Orvosi iskolába akkor iratkozott be, amikor némi örökséghez jutott.
Diplomaszerzése után a St. Mary Kórházban a bakteriológus, vakcina-kutató Almroth Wright asszisztenseként dolgozott. Harctéri orvosként szolgált és szerzett kitüntetést Franciaországban, az első világháborúban.
A fronton fedezte fel, hogy az orvosok fertőtlenítő eljárása gyakran vezet a sebesültek halálához, mivel a fertőtlenítő szerek a felületi baktériumokat ölik meg, de közben a gyulladások, a szövődményekért felelős kórokozók elszaporodnak. Ez az immunrendszert pusztítja.
Kísérletét a háború után folytatta, s az eredmény a lizozim antiszeptikus hatásának felismerése, ami a szervezet védekezőképességét növelő anyag, majd a penicillin, az antibiotikum felfedezésére jutott.
Rájött, hogy a kórokozót egy bizonyos fajta gomba pusztítja el. Az 1928-as felfedezés olyan betegségek gyógyítását tette lehetővé, mint a tüdőgyulladás vagy a szifilisz. Kevés penicillin már ellenállóvá teszi a baktériumokat. Viszont nem tudta izolálni a penicillin hatóanyagát. Ez csak a második világháború alatt Ernest Chain, Edward P. Abraham és Norman Florey kutatásai nyomán sikerült.
A penicillin felfedezése olyan átütő erejű volt mind a katonai, mind a civilek gyógyítása terén, hogy szinte minden betegséget ezzel próbáltak gyógyítani. Először 1941-ben próbálták ki embereken. 1944-ben Fleminget lovaggá ütötték, 1945-ben pedig Chainnel és Floreyval megosztva orvosi Nobel-díjjal jutalmazták felfedezését.
Fleming élete végéig szerény körülmények között élt. Kutatott a St. Mary Kórházban és Londonban professzori állása volt. A baktériumkutatáson kívül szakterületei közé tartozott az immunológia és a kemoterápia. Egyike volt az első orvosoknak, akik tífusz elleni védőoltást adott.
1955. március 11-én, Londonban hunyt el. Síremléke a Szent Pál-katedrálisban látható.
www.rubicon.hu
Egy farmer fiaként szerény anyagi körülmények között nőtt fel. Először Skóciában, majd a Londoni Politechnikai Intézetben folytatta tanulmányait, közben egy kézbesítőirodánál dolgozott. Orvosi iskolába akkor iratkozott be, amikor némi örökséghez jutott.
Diplomaszerzése után a St. Mary Kórházban a bakteriológus, vakcina-kutató Almroth Wright asszisztenseként dolgozott. Harctéri orvosként szolgált és szerzett kitüntetést Franciaországban, az első világháborúban.A fronton fedezte fel, hogy az orvosok fertőtlenítő eljárása gyakran vezet a sebesültek halálához, mivel a fertőtlenítő szerek a felületi baktériumokat ölik meg, de közben a gyulladások, a szövődményekért felelős kórokozók elszaporodnak. Ez az immunrendszert pusztítja.
Kísérletét a háború után folytatta, s az eredmény a lizozim antiszeptikus hatásának felismerése, ami a szervezet védekezőképességét növelő anyag, majd a penicillin, az antibiotikum felfedezésére jutott.
Rájött, hogy a kórokozót egy bizonyos fajta gomba pusztítja el. Az 1928-as felfedezés olyan betegségek gyógyítását tette lehetővé, mint a tüdőgyulladás vagy a szifilisz. Kevés penicillin már ellenállóvá teszi a baktériumokat. Viszont nem tudta izolálni a penicillin hatóanyagát. Ez csak a második világháború alatt Ernest Chain, Edward P. Abraham és Norman Florey kutatásai nyomán sikerült.
A penicillin felfedezése olyan átütő erejű volt mind a katonai, mind a civilek gyógyítása terén, hogy szinte minden betegséget ezzel próbáltak gyógyítani. Először 1941-ben próbálták ki embereken. 1944-ben Fleminget lovaggá ütötték, 1945-ben pedig Chainnel és Floreyval megosztva orvosi Nobel-díjjal jutalmazták felfedezését.
Fleming élete végéig szerény körülmények között élt. Kutatott a St. Mary Kórházban és Londonban professzori állása volt. A baktériumkutatáson kívül szakterületei közé tartozott az immunológia és a kemoterápia. Egyike volt az első orvosoknak, akik tífusz elleni védőoltást adott.
1955. március 11-én, Londonban hunyt el. Síremléke a Szent Pál-katedrálisban látható.
www.rubicon.hu
Hozzászólások