Ködből fakasztanak ivóvizet Marokkóban
Ködből fakasztanak ivóvizet egy nagyszabású program keretében Marokkóban, ahol az ország délnyugati hegyvidékes térségében megalkották a világ legnagyobb "ködbegyűjtő és vízelosztó rendszerét" a falvak ivóvízellátásnak biztosítására.
Mintegy 600 négyzetméter összfelületű ködhálót húztak fel az Antiatlasz-hegységben 1225 méter magasan 2012 őszétől. A 40 finoman szőtt panel összegyűjti a térségben lecsapódó párát és a kiépített csővezetékrendszerbe továbbítja, amely a völgyben lévő falvakat látja el ivóvízzel.
A rendszerben nemcsak a ködből lecsapódó víz van, összekeverik azt a térségbeli fúrt kutakból származó vízzel.
Az öt berber közösség már élvezi a "ködaratás" eredményét, amelynek technikáját két évtizede fejlesztették ki Chilében, és azóta Perutól Namíbián át Dél-Afrikáig elterjedt.
Aissza Derhem, a térségbeli fejlesztési, oktatási és kulturális szervezet (DHS) elnöke 20 éve hallott először a Latin-Amerikában megvalósított, ködből ivóvizet programról, és felismerte azt, hogy a helyi klíma nagyon hasonló az Andok hegységéhez.
A DHS összefogott a Fog Quest nevű kanadai alapítvánnyal, amelynek önkéntesei számos fejlődő országban próbálják elterjeszteni a technológiát. Észak-Afrika első ilyen projektje Marokkóban a technológia mintegy tíz éven át tartó csiszolása nyomán valósult meg.
Marokkóban gyakran van köd három jelenség miatt: az Azori-szigetek felől érkező anticiklon, egy hideg légáramlás és a hegyvidék, amely útját állja a légáramlásnak - magyarázta Derhem.
Ez a ökológiai sajátosság teszi lehetővé, hogy gondoskodjunk a térség vízháztartásáról, amely kezd kiürülni - tette hozzá.
A projektet ki fogják terjeszteni más falvakra is, és abban reménykednek, hogy az ország más részében is meghonosodik.
Az újszerű vízellátás jelentősen megváltoztatta a berber családok életminőségét. Az asszonyok és gyermekek korábban napi négy órát, száraz nyáron még több időt töltöttek azzal, hogy kutakról hordják a vizet. Szárazság idején lajtoskocsikkal hoztak vizet a térségbe.
A ködből összegyűjtött ivóvíz harmadannyiba kerül a háztartásoknak, mint amennyit korábban fizettek érte. A vezetékes vízellátással a családoknak több idejük marad az argándió begyűjtésére, amelyből olajat készítenek.
"Asszonyaink és lányaink már nem hajtják agyon magukat. Iskolába járnak, és biztonságban vannak. Egy üveg argánolaj ára fedezi egészéves ivóvízellátásunkat" - mondta az egyik falu lakója, Lahen Hammu Ali.
http://phsy.org/353896215
MTI
Mintegy 600 négyzetméter összfelületű ködhálót húztak fel az Antiatlasz-hegységben 1225 méter magasan 2012 őszétől. A 40 finoman szőtt panel összegyűjti a térségben lecsapódó párát és a kiépített csővezetékrendszerbe továbbítja, amely a völgyben lévő falvakat látja el ivóvízzel.
A rendszerben nemcsak a ködből lecsapódó víz van, összekeverik azt a térségbeli fúrt kutakból származó vízzel.
Az öt berber közösség már élvezi a "ködaratás" eredményét, amelynek technikáját két évtizede fejlesztették ki Chilében, és azóta Perutól Namíbián át Dél-Afrikáig elterjedt.
A rendszert Marokkóban a víz világnapján, március 22-én nyitották meg, és azóta 92 háztartás, mintegy 400 ember élvezheti otthonában az ivóvízellátást.
Aissza Derhem, a térségbeli fejlesztési, oktatási és kulturális szervezet (DHS) elnöke 20 éve hallott először a Latin-Amerikában megvalósított, ködből ivóvizet programról, és felismerte azt, hogy a helyi klíma nagyon hasonló az Andok hegységéhez.
A DHS összefogott a Fog Quest nevű kanadai alapítvánnyal, amelynek önkéntesei számos fejlődő országban próbálják elterjeszteni a technológiát. Észak-Afrika első ilyen projektje Marokkóban a technológia mintegy tíz éven át tartó csiszolása nyomán valósult meg.
Marokkóban gyakran van köd három jelenség miatt: az Azori-szigetek felől érkező anticiklon, egy hideg légáramlás és a hegyvidék, amely útját állja a légáramlásnak - magyarázta Derhem.
Ez a ökológiai sajátosság teszi lehetővé, hogy gondoskodjunk a térség vízháztartásáról, amely kezd kiürülni - tette hozzá.
A projektet ki fogják terjeszteni más falvakra is, és abban reménykednek, hogy az ország más részében is meghonosodik.
Az újszerű vízellátás jelentősen megváltoztatta a berber családok életminőségét. Az asszonyok és gyermekek korábban napi négy órát, száraz nyáron még több időt töltöttek azzal, hogy kutakról hordják a vizet. Szárazság idején lajtoskocsikkal hoztak vizet a térségbe.
A ködből összegyűjtött ivóvíz harmadannyiba kerül a háztartásoknak, mint amennyit korábban fizettek érte. A vezetékes vízellátással a családoknak több idejük marad az argándió begyűjtésére, amelyből olajat készítenek.
"Asszonyaink és lányaink már nem hajtják agyon magukat. Iskolába járnak, és biztonságban vannak. Egy üveg argánolaj ára fedezi egészéves ivóvízellátásunkat" - mondta az egyik falu lakója, Lahen Hammu Ali.
http://phsy.org/353896215
MTI
Hozzászólások