Újra aktivizálódhat az a vulkán, amely egykor egy ősi japán kultúra pusztulásához vezetett
Japán kutatók szerint a Kikai-kaldera alatt található magmakamra fokozatosan újratöltődik.
A holocén időszak egyik legnagyobb ismert vulkánkitörésének helyszíne alatt ismét friss magma halmozódik fel. A legújabb vizsgálatok alapján a Japán partjai közelében fekvő Kikai-kaldera alatt egy kiterjedt magmatározó található, amely lassan, de folyamatosan töltődik.
A kutatók hajókról végzett mérésekkel, légágyúk által keltett szeizmikus hullámokkal és óceánfenéki érzékelők segítségével térképezték fel a tenger alatti rétegeket.
Seama Nobukazu, a Kobe Egyetem geofizikusa úgy véli, hogy ez a magmatározó ugyanaz a rendszer, amely a több ezer évvel ezelőtti óriási kitörést is táplálta. A benne lévő magma azonban nem maradvány, ugyanis a kémiai összetétele eltér a korábbi kitörés anyagától, ami arra utal, hogy folyamatos utánpótlás érkezik a mélyből.
A szakemberek szerint ez a jelenség más hatalmas kalderák (például a Yellowstone vagy a Toba) esetében is magyarázatot adhat a sekély mélységben található nagy magmatömegek jelenlétére.
A felfedezés nem jelenti azt, hogy közvetlenül katasztrófa fenyeget, inkább a vulkánok hosszú távú működésének egy fontos szakaszát tárja fel. A kutatók célja, hogy jobban megértsék, miként képes ilyen nagy mennyiségű magma felhalmozódni, és ez hogyan vezethet rendkívül nagy kitörésekhez.
A víz alatt elhelyezkedő Kikai-kaldera különösen értékes kutatási terület, mivel a mélyben jól megőrződtek a korábbi kitörések nyomai. A tudósok reményei szerint a jelenlegi módszerek továbbfejlesztésével a jövőben pontosabban azonosíthatók lesznek azok a jelek, amelyek egy esetleges nagy kitörést előznek meg.
A vulkán Japán Kjúsú szigete mellett található, és ma is aktív. Az elmúlt évtizedekben több kisebb kitörést is produkált, miközben a kaldera közepén egy új lávadóm is folyamatosan növekszik.
A mintegy 7300 évvel ezelőtti Akahoya-kitörés során körülbelül 160 köbkilométernyi anyag került a felszínre. Ez a mennyiség jóval meghaladja például az 1912-es Novarupta vagy az 1991-es Pinatubo kitörésének volumenét. A forró piroklaszt-árak akár 150 kilométerre is eljutottak, a hamu pedig Japán és a Koreai-félsziget jelentős részét beborította.
A kutatók szerint ez az esemény súlyos következményekkel járt a térség ősi lakóira, és nagy valószínűséggel hozzájárult a Dzsómon-kultúra eltűnéséhez.
(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)
Hozzászólások