Menekülnek a lányok a locsolók elől
Kikopik hagyományaink közül a locsolkodás, mert a nők inkább elmennek otthonról, hogy elkerüljék a kölnivel, vízzel felfegyverkezett férfiakat.
Bezárt ajtók, leeresztett redőnyök fogadják ma már a locsolkodni induló férfiakat a lányos házaknál.
Néhány éve még nagy készülődés előzte meg a húsvét hétfőt. A nők tojásokat festettek, kikészítették a legszebb ruhájukat, és örömmel várták a férfiakat, akik csinos öltözékben, kölnivel, és verssel készültek a hagyományosan magyar ünnepre. Ez ma már azonban egyre kevesebb helyen szokás, a hölgyek hozzáállása miatt.
A férfiak alkalmazkodtak, hiszen hiába is készülnénk szép verssel, manapság a lányok kategorikusan kijelentik, hogy hozzájuk aztán ne menjenek. Azzal érvelnek, hogy a sok kölnitől büdösek lesznek.
Változó világunkban néhány helyen még életben tartják a népszokást, mint például a bakonyi faluban, Németbányán.
Régebben itt a gyerekek az olcsó szatócsboltban vásárolt kölnivel locsoltak. Nem pénzt kaptak a locsolásért, hanem piros tojást. Csoportosan jártak és a tojásokat egy kosárba gyűjtötték. A piros tojással játszottak a réten, a nyerseket eladták.
Néhány éve a gyermek-locsolók még pénzt kaptak, a mai fiatal apukák, akik locsolni magukkal viszik gyermeküket, nagy hangsúlyt fektetnek arra hogy ebben az elanyagiasult világban a gyerek ne pénzt várjon a locsolásért. Süteményt kapnak, üdítővel. Az apuka valami erősebbet.
A locsolkodás erede
tét arra vezetik vissza, hogy a Jézus feltámadását hirdető jeruzsálemi asszonyokat úgy akarták elhallgattatni, hogy leöntötték őket vízzel.
Régen a legények a kútból felhúzott vödör vízzel „támadtak”, de ennek sokszor rossz vége lett, mert tüdőgyulladást kaptak a lányok.
Hamarosan kialakult a kölnivel való locsolás. A huszadik században már délelőtt a gyerekek járták a házakat, majd délután az idősebbek. A házasságra érett legények az eladósorba került lányok házát keresték fel, ahol virágot kaptak, amit a kabátjukra tűztek. A hagyomány érdekessége, hogy anno a lányok is elmentek locsolni, méghozzá kedden. Ez mára teljesen eltűnt.
Bezárt ajtók, leeresztett redőnyök fogadják ma már a locsolkodni induló férfiakat a lányos házaknál.
Néhány éve még nagy készülődés előzte meg a húsvét hétfőt. A nők tojásokat festettek, kikészítették a legszebb ruhájukat, és örömmel várták a férfiakat, akik csinos öltözékben, kölnivel, és verssel készültek a hagyományosan magyar ünnepre. Ez ma már azonban egyre kevesebb helyen szokás, a hölgyek hozzáállása miatt.
A férfiak alkalmazkodtak, hiszen hiába is készülnénk szép verssel, manapság a lányok kategorikusan kijelentik, hogy hozzájuk aztán ne menjenek. Azzal érvelnek, hogy a sok kölnitől büdösek lesznek.
Változó világunkban néhány helyen még életben tartják a népszokást, mint például a bakonyi faluban, Németbányán.
Régebben itt a gyerekek az olcsó szatócsboltban vásárolt kölnivel locsoltak. Nem pénzt kaptak a locsolásért, hanem piros tojást. Csoportosan jártak és a tojásokat egy kosárba gyűjtötték. A piros tojással játszottak a réten, a nyerseket eladták.
Néhány éve a gyermek-locsolók még pénzt kaptak, a mai fiatal apukák, akik locsolni magukkal viszik gyermeküket, nagy hangsúlyt fektetnek arra hogy ebben az elanyagiasult világban a gyerek ne pénzt várjon a locsolásért. Süteményt kapnak, üdítővel. Az apuka valami erősebbet.
A locsolkodás erede
tét arra vezetik vissza, hogy a Jézus feltámadását hirdető jeruzsálemi asszonyokat úgy akarták elhallgattatni, hogy leöntötték őket vízzel.Régen a legények a kútból felhúzott vödör vízzel „támadtak”, de ennek sokszor rossz vége lett, mert tüdőgyulladást kaptak a lányok.
Hamarosan kialakult a kölnivel való locsolás. A huszadik században már délelőtt a gyerekek járták a házakat, majd délután az idősebbek. A házasságra érett legények az eladósorba került lányok házát keresték fel, ahol virágot kaptak, amit a kabátjukra tűztek. A hagyomány érdekessége, hogy anno a lányok is elmentek locsolni, méghozzá kedden. Ez mára teljesen eltűnt.
Hozzászólások