Az ember a legenda mögött: Freddie Mercury

November 1-jétől a magyar mozikban is megtekinthető a Bohém rapszódia.A popkultúra egyik megkerülhetetlen alakja Freddie Mercury, a Queen frontembere, aki a négy oktávos hangterjedelmével, elképesztő színpadi jelenlétével, hedonista életmódjával, valamint az énekes-dalszerző kvalitásaival írta be magát a történelembe.

A slágerei mellett Freddie Mercury arról is közismert, hogy elsők között merte váltogatni a stílusokat, valamint bátran szembement a rockzenét addig jellemző hipermaszkulinitással. A Queen frontemberét olyan hírességek nevezték példaképüknek, mint Rob Halford, a Judas Priest frontembere, a Nirvanából ismert Kurt Cobain és Dave Grohl, de az ő személye nélkül talán Muse, Lady Gaga és Foxy Shazam se lenne.

A popkultúra legendás alakjával november 1-jétől a magyar mozikban is találkozhatunk, ugyanis holnap mutatják be a Bohém rapszódiát, amiben Rami Malek kelti életre Freddie Mercury alakját, akiről most megtudhatsz néhány hasznos információt.

Farrokh Bulsarából Freddie Mercury: Habár a brit zenetörténet legendás szereplőjeként ismerjük, mégis Freddie Mercury egy másik szigetországban, Zanzibárban, párszi indiai szülők gyermekeként látta meg a napvilágot.

A Farrokh Bulsara néven anyakönyvezett Mercury, 8 évesen egy fiúknak szóló, mumbaii bentlakásos iskolába járt, ahol hamarosan megalapította az első zenekarát, a The Hectics-et. Mercury akkoriban elsősorban Cliff Richard- és Little Richard-feldolgozásokat játszott a bandájával. Az egyik zenésztársa úgy emlékezett vissza ezekre az időkre, hogy Mercury már ekkor nagyon tehetséges volt abban, hogy azonnal elzongorázza a rádióban hallottakat.

1954-ben ázsiai rocksztárokat és zenészeket alig lehetett találni, igazi népszerűséget pedig csak az Island Records által befuttatott angliai-indiai Quintessence ért el, aminek oka leginkább a rasszizmus volt, éppen ezért a hiperérzékeny Mercury rájött, hogy abban az esetben, ha sikert szeretne elérni, akkor a másságát és a származását is titokban kell tartania.

A későbbi sztár 1964-ben, 17 éves korában járt először Angliában, amikor a szüleivel kénytelen volt Felthamba menekülni a zanzibári forradalom elől. Habár az ismerősei szerint Mercury mindig énekesként képzelte el a jövőjét, mégis a zenekarai (Wreckage, Sour Milk Sea) sikertelensége mellett volt ideje arra, hogy művészetet és grafikát tanuljon, valamint diplomát szerezzen. Később ő maga tervezte a Queen logóját.

1970-ben végre eljött Mercury ideje. Erről Brian May így mesélt:

„Ha jól emlékszem, akkor az akkori zenekarom, a SMILE. egyik korai koncertjén találkoztunk először Freddie-vel. Azt mondta, hogy tetszik neki, ahogy játszunk, és lenne néhány ötlete, ráadásul nagyszerűen énekel. Talán nem vettük túlságosan komolyan, mégis valahogy olyan érzést keltett az emberben, hogy tudja miről beszél.”

Egy esztendővel később a banda basszusgitárosa kilépett, ám a helye nem maradt sokáig üresen, mert jött Mercury, akinek kérésére a zenekar nevét Queenre változtatták. Most már minden készen állt arra, hogy világsikert arassanak.Bohém rapszódia: Annak idején Mercury így indokolta a névválasztását: „Tudom, hogy nagy fejedelmi és pompásan hangzó név, ami erős, univerzális és közvetlen. Tisztában voltam a melegkultúrával kapcsolatos konnotációkkal, de ez csak részben befolyásolta a döntésemet.”

1973-ban megjelent a Queen cím nélküli debütálóalbuma, amit a híres Trident Studiosban vettek fel, hála annak, hogy Barry és Norman Sheffield meglátta a zenekarban rejlő lehetőséget. Még ugyanebben az évben a Mott The Hopple előzenekaraként turnézhattak.

A legendás roadie, Peter Hince, ebben az időben látta először a Queent:

„Abban az időben már dolgoztam David Bowie-val, ám még neki sem volt olyan aurája, mint Freddie-nek. Talán csak Mick Jaggernek volt hasonló. Volt bennük valami különleges, amit egyszerűen csak megéreztél. Nemcsak a hangjuk, hanem az, ahogy uralták a színpadot.

Igaz, hogy nagyon szerettem a The Who-t és a Led Zeppelint is, és a mai napig úgy gondolom, hogy Plant és Daltrey is remek frontemberek voltak, de mégis...

Freddie színpadi jelenléte és showmansége egy teljesen más szintet képviselt. Neki minden a közönséggel való kapcsolattartásról szólt. Mindent beleadott, és az érdekelte, hogy hogyan reagálnak rá, hogyan állíthatja őket a saját oldalára.”

Mercury és társai már ekkor sem titkolták, hogy az a céljuk, hogy ők legyenek „a világ legnagyobb együttese”, ám hiába kaptak jó kritikát, valahogy mégsem sikerült kitörniük az előzenekari státuszból. A frontember ezzel kapcsolatban nem titkolta, hogy élete legtraumatikusabb élménye volt minden este másoknak nyitni.

Az áttörést az 1975-ös magnum opusuk, az A Night At The Opera hozta meg, ugyanis az ebben az időben a világ legköltségesebb lemezének számító album egyfelől világsztárt csinált a bandából, másfelől közös nevezőre hozta a hard rockot, a komolyzenét, a humort, az elektronikát és még ki tudja, hogy mi mindent.

Erre a sikerre így emlékezett vissza May:

„Abban az időben egyáltalán nem volt pénzünk, a lemezről pedig tudtuk, hogy abban az esetben, ha nem lesz siker, akkor mi is megyünk a süllyesztőbe. Úgy álltunk hozzá, hogy ez egy élet-halál kérdés. Mind dalszerzők, producerek és zenészek akartunk lenni, hogy megmutassuk a bennünk rejlő potenciált.”

Ennek a komoly nekifeszülésnek az eredménye több, mint hatmillió eladott példány, két Grammy-jelölés lett, a Bohemian Rhapsody pedig a Queen himnuszává vált.A shownak mennie kell tovább: A visszaemlékezést Hince így folytatta:

„A világsztárrá válással egy időben sokan azt kezdték rebesgetni, hogy Freddie egója túlságosan megnőtt, de ez valójában nem igaz, mert nem volt az olyan nagy, mint azt az emberek képzelték, ugyanis csak felvette ezt a fajta személyiséget.

A többiekkel ellentétben ő képes volt saját magán nevetni. Ha pedig tudtad, hogy hol a határ, akkor nagyon jól el lehetett vele szórakozni. Egyáltalán nem volt akkora primadonna, mint amekkorának megpróbálták beállítani.”

Mercury édesanyja egy interjúban arról beszélt, hogy a fia mindvégig arra vágyott, hogy otthon normális életet élhessen, hogy hazaérve kizárhassa a „munkát”. Részben ez volt az oka annak, hogy az újságírókkal híresen udvarias és előzékeny Mercury lassan kezdett elzárkózni a sajtó és a zenésztársai elől.

Ezt bizonyítja az is, hogy saját bevallásuk szerint, Brian May-ék sem tudtak arról, hogy Mercury a nők mellett a férfiakhoz is vonzódik. Erről a banda a gitáros így vallott egy interjúban:

„Olyan ember vagyok, aki az első turnék során egy szobában aludt Freddie-vel, ezért elég jól ismertem őt és néhány barátnőjét. Akkoriban még nem randizott férfiakkal, ebben teljesen biztos vagyok.

Természetesen akkor már gyanakodtunk, amikor az öltözőjébe nem lányok, hanem fiúk mentek, de azt soha nem gondoltam, hogy homoszexuális lenne.”

Ami biztos, hogy a hetvenes évek végén, a nyolcvanas évek elején súlyos árat követelt az, hogy amikor a Queen a szexuálisan teljesen nyitott Münchenben dolgozott a következő albumán, akkor Mercury belevetette magát az ottani éjszakai életbe, ugyanis 1985-ben még nem, de 1987-ben már pozitív lett az AIDS-tesztje.

Ennek ellenére az énekes-dalszerzőhöz közel állók mindvégig tagadták a Mercury nemi orientációjáról és betegségéről szóló pletykákat, még akkor is, amikor a banda szüneteltette a turnézást, azt pedig mindenki láthatta, hogy a frontember egyre rosszabbul néz ki.

Az egyik alapítótag azonban elárulta, hogy Mercury a betegsége ellenére sem akart leállni, mert nem akarta, hogy az AIDS bármit is megváltoztasson. Továbbra is azt kérte, hogy vigyék neki a dalvázlatokat, majd legfeljebb a halála után a többiek befejezik azokat.

Habár ebben az időben Mercury már házasságban élt Jim Huttonnal, mégis egészen az 1991-ben bekövetkezett haláláig, nem vallotta be nyíltan a másságát, ám még így is sokat tett a melegek ügyéért. Mivel ő volt az AIDS egyik első híres áldozata, ezért a világ figyelme a betegségre irányult.Innuendo: A búcsúlevelében Kurt Cobain azt írta, hogy mindig irigyelte Mercury-t amiatt, mert imádta és láthatóan élvezte a tömegből felé áradó szeretetet és rajongást. A közhiedelemmel ellentétben azonban Mercury nem kizárólag a színpadon élt igazán, hanem tényleg megpróbálta kiélvezni minden pillanatot, ami megadatott neki.

A Queen frontembere egyszer azt nyilatkozta, hogy nem ő lesz az új Eva Perón, mert nem szeretne úgy meghalni, hogy közben azon gondolkodik, hogy a halála után mindenki rá fog-e jönni arra, hogy elért valamit, volt valaki. Ő jól szórakozott az életében.

Talán ez az őszinte életöröm és Mercury egyedülálló tehetsége az oka annak, hogy azóta se volt példa hasonló zenekarra vagy frontemberre. Lehetséges, hogy Mercury azzal a bátorsággal, amivel szembement a normákkal, volt az, amivel kitaposta az utat, az utána következők pedig csak az ő nyomdokaiban lépkedhetnek.

Ami biztos, hogy Freddie Mercury egy különleges énekes-dalszerző és ember volt, aki olyan örökséget hagyott hátra, ami még közel három évtizeddel a halála után, 2018-ban is felejthetetlen. Azt, hogy a Bohém rapszódia mennyit ad vissza Mercury varázsából, november 1-jétől a mozikban mindenki megnézheti.

(Forrás: hu.ign.com)