Bűnevés
Ismerjük meg a történelem leghálátlanabb hivatását!
A magányos Richard Munslow 110 évvel ezelőtt halt meg Skóciában, s vele együtt a sírba szállt a világ legmagányosabb, legbizarrabb hivatása is, a bűnevés. Ennek szakmának a képviselői egyáltalán nem kerestek jól, a társadalom pedig rettegett tőlük, ezért üldözték a bűnevőket.
A bűnevők azért váltottak ki félelmet az emberekben, mert önként vállalták, hogy átveszik mások bűneit. Őket hívták, ha felmerült a gyanú, hogy valaki rontást tett egy házra, vagy a család arra gyanakodott, hogy isteni büntetés sújtja őket, amiért rossz az életük.
Ugyancsak a bűnevőket hívták, ha valaki meghalt, nem akarta meggyóni a bűneit, esetleg más miatt, például az egyház megítélés miatt, nem nyert bűnbocsánatot. A múltban ez azért volt fontos, mert a babonás emberek abban hittek, hogy azok, akik nem gyónják meg a bűneiket, nem nyernek bűnbocsánatot, vagy nem kapják meg az utolsó kenetet, azoknak a lelke nem talál nyugalmat a túlvilágon, tehát szellemként a faluban ragadnak, és rontást, betegségeket hoznak az élőkre.
A helyiek tehát minél távolabb akartak kerülni a kísértetektől. Ennek érdekében a sötét középkorban nem volt ritka, hogy egy egész családot kiközösítettek, ha azoknak bűnös volt a lelke.
Ha azonban valaki átvállalta a rontásokat, az elhunytak bűneit, akkor a családot nem közösítették ki. Így született meg az ősi, több ezer éves hagyományok, népi mágia és a keresztény hagyományok keveredéséből a bűnevők szakmája Skóciában.
A bűnevő egy olyan szörnyű sorsú ember volt, aki rituális étel falatozásával tényleg megette mások bűneit. A borzalmas szertartás úgy nézett ki, hogy a bűnevő fogott egy darab kenyeret, vagy halotti süteményt, amit rátett a halott, vagy haldokló ember mellkasára, mert a mítosz szerint a lélek emelkedésével, ott hagyja el az emberi testet minden bűn.
Miközben a lélek távozni készült, addig a bűnöket felfogta a kenyér. A bűnevő elfogyasztotta a kenyeret, vagy süteményt a hozzáadott borral vagy sörrel, majd így szólt: „Drága testvérem, megkönnyítem a lelkedet. Átveszem tőled bűneidet, terheljék azok az én lelkem, hogy a te lelked megszabadulhasson, békében nyugodjon. Ne gyere vissza földjeinkre és mezőinkre, hogy családod is békében élhessen!”
Amennyiben azért hívták a bűnevőt, mert rontás volt a házon, akkor a szakember megállt az ajtó előtt, ahol a ház ura várta. A bűnevő leült a lócára, majd megevett egy darabka kenyeret, hozzá sört ivott, közben elmondta, hogy átveszi az átkot, rontást és a háziak bűneit.
Úgy tűnhet, hogy a bűnevő kedves, jótett ember volt, akit megbecsültek a helyiek, amiért hajlandó volt átvenni mások bűneit, ám ez nem így történt. A babonás emberek annak ellenére, hogy a kiközösítéstől mentették meg őket a bűnevők, üldözték őket, mert abban hittek, hogy annál bűnösebb egy bűnevő, minél több ember bűnét átvette.
A bűnevők csak egy kijelölt helyen élhetek. Ha valaki meglátta őket, akkor kövekkel dobálták meg, és elűzték őket, mint a leprásokat. A rettegő falusiak biztosak voltak benne, hogy a bűnevők az ördöggel játszanak össze, képesek csak a látványukkal rontást tenni másokra, varázsolnak és szemmel vernek.
Annyiban igazuk volt az embereknek, hogy ez tényleg egy elátkozott élet volt, hiszen a bűnevők nem mehetek hívás nélkül a közösségbe, a templomot sem látogathatták, tehát az egyház is üldözte őket.
Az is gyakori volt, hogy amikor több állat elpusztult, vagy rossz volt a termés, akkor a bűnevőket tették felelőssé, de az sem volt ritka, hogy boszorkányságért végezték ki őket. Az emberek tehát, akik az akkori hit szerint a tiszta lelküket köszönhették a bűnevőknek, aki ezért cserébe csak jelképes hat pennyt kapott, igazi hálátlanságról tettek tanúbizonyságot.
A bűn megevésének szokása nagyon sok helyen felbukkant, hiszen ez a lélek megtisztulásának ősi hiedelme. Ennek a legtisztább alakja Jézus volt, de a bűn megevésének hagyománya az aztékoknál is létezett. A Balkánon még ma is él a szokás, csak ezt már halotti tornak hívják.
Néhányan úgy tartják, hogy bűnevés valójában az őskorból, a necro-kannibalizmusból ered, ám a visszataszító szokás az évezredek alatt megváltozott. A természeti népeknél még 100 éve is előfordult, hogy megettek egy elhunytat, pusztán tiszteletből.
A kereszténység elterjedésével azonban az emberek leszoktak a halott emberek elfogyasztásáról, és jöttek a bűnevők, akiknek az üldözésével az emberek egy sor bűnt elkövettek, ám ők erre valamiért nem jöttek rá.
(Forrás: noiportal.hu)
A magányos Richard Munslow 110 évvel ezelőtt halt meg Skóciában, s vele együtt a sírba szállt a világ legmagányosabb, legbizarrabb hivatása is, a bűnevés. Ennek szakmának a képviselői egyáltalán nem kerestek jól, a társadalom pedig rettegett tőlük, ezért üldözték a bűnevőket.A bűnevők azért váltottak ki félelmet az emberekben, mert önként vállalták, hogy átveszik mások bűneit. Őket hívták, ha felmerült a gyanú, hogy valaki rontást tett egy házra, vagy a család arra gyanakodott, hogy isteni büntetés sújtja őket, amiért rossz az életük.
Ugyancsak a bűnevőket hívták, ha valaki meghalt, nem akarta meggyóni a bűneit, esetleg más miatt, például az egyház megítélés miatt, nem nyert bűnbocsánatot. A múltban ez azért volt fontos, mert a babonás emberek abban hittek, hogy azok, akik nem gyónják meg a bűneiket, nem nyernek bűnbocsánatot, vagy nem kapják meg az utolsó kenetet, azoknak a lelke nem talál nyugalmat a túlvilágon, tehát szellemként a faluban ragadnak, és rontást, betegségeket hoznak az élőkre.
A helyiek tehát minél távolabb akartak kerülni a kísértetektől.
Ha azonban valaki átvállalta a rontásokat, az elhunytak bűneit, akkor a családot nem közösítették ki. Így született meg az ősi, több ezer éves hagyományok, népi mágia és a keresztény hagyományok keveredéséből a bűnevők szakmája Skóciában.
A bűnevő egy olyan szörnyű sorsú ember volt, aki rituális étel falatozásával tényleg megette mások bűneit. A borzalmas szertartás úgy nézett ki, hogy a bűnevő fogott egy darab kenyeret, vagy halotti süteményt, amit rátett a halott, vagy haldokló ember mellkasára, mert a mítosz szerint a lélek emelkedésével, ott hagyja el az emberi testet minden bűn.Miközben a lélek távozni készült, addig a bűnöket felfogta a kenyér. A bűnevő elfogyasztotta a kenyeret, vagy süteményt a hozzáadott borral vagy sörrel, majd így szólt: „Drága testvérem, megkönnyítem a lelkedet. Átveszem tőled bűneidet, terheljék azok az én lelkem, hogy a te lelked megszabadulhasson, békében nyugodjon. Ne gyere vissza földjeinkre és mezőinkre, hogy családod is békében élhessen!”
Amennyiben azért hívták a bűnevőt, mert rontás volt a házon, akkor a szakember megállt az ajtó előtt, ahol a ház ura várta. A bűnevő leült a lócára, majd megevett egy darabka kenyeret, hozzá sört ivott, közben elmondta, hogy átveszi az átkot, rontást és a háziak bűneit.
Úgy tűnhet, hogy a bűnevő kedves, jótett ember volt, akit megbecsültek a helyiek, amiért hajlandó volt átvenni mások bűneit, ám ez nem így történt. A babonás emberek annak ellenére, hogy a kiközösítéstől mentették meg őket a bűnevők, üldözték őket, mert abban hittek, hogy annál bűnösebb egy bűnevő, minél több ember bűnét átvette.
A bűnevők csak egy kijelölt helyen élhetek. Ha valaki meglátta őket, akkor kövekkel dobálták meg, és elűzték őket, mint a leprásokat. A rettegő falusiak biztosak voltak benne, hogy a bűnevők az ördöggel játszanak össze, képesek csak a látványukkal rontást tenni másokra, varázsolnak és szemmel vernek.
Annyiban igazuk volt az embereknek, hogy ez tényleg egy elátkozott élet volt, hiszen a bűnevők nem mehetek hívás nélkül a közösségbe, a templomot sem látogathatták, tehát az egyház is üldözte őket.Az is gyakori volt, hogy amikor több állat elpusztult, vagy rossz volt a termés, akkor a bűnevőket tették felelőssé, de az sem volt ritka, hogy boszorkányságért végezték ki őket. Az emberek tehát, akik az akkori hit szerint a tiszta lelküket köszönhették a bűnevőknek, aki ezért cserébe csak jelképes hat pennyt kapott, igazi hálátlanságról tettek tanúbizonyságot.
A bűn megevésének szokása nagyon sok helyen felbukkant, hiszen ez a lélek megtisztulásának ősi hiedelme. Ennek a legtisztább alakja Jézus volt, de a bűn megevésének hagyománya az aztékoknál is létezett. A Balkánon még ma is él a szokás, csak ezt már halotti tornak hívják.
Néhányan úgy tartják, hogy bűnevés valójában az őskorból, a necro-kannibalizmusból ered, ám a visszataszító szokás az évezredek alatt megváltozott. A természeti népeknél még 100 éve is előfordult, hogy megettek egy elhunytat, pusztán tiszteletből.
A kereszténység elterjedésével azonban az emberek leszoktak a halott emberek elfogyasztásáról, és jöttek a bűnevők, akiknek az üldözésével az emberek egy sor bűnt elkövettek, ám ők erre valamiért nem jöttek rá.
(Forrás: noiportal.hu)
Hozzászólások