Kapcsolat a túlvilággal - A fekete tükör
A XX. században is kísérleteztek az ókori görög technikával, amellyel el lehetett érni az elhunyt embereket.
Szeretjük élesen elhatárolni egymástól az ezotériát és a tudományt, ám akadnak olyan történetek, amelyben ez a két terület összemosódik, mert például egy tudós lépett kapcsolatba a túlvilággal.
A híres angol matematikus, csillagász, asztrológus, és I. Erzsébet hivatalos jósa John Dee egy azték tükör segítségével érte el a halottakat még a XVI. században. Dee emellett komolyan foglalkozott az alkímiával, a jóslással, a tudománnyal, valamint kielégítette a kíváncsiságát a mágiával és a rejtélyes tükörrel.
Dee fekete tükre egy tökéletesen polírozott obszidiánból készült. Európába 1527 és 1530 között került, amikor Cortes elhozta Mexikóból, ahol Tezcatlipocaval, a háború sötét istenével azonosították. Tezcatlipoca neve magyarul „füstölgő tükröt” jelent.
A tükröket arra használták az azték papok, hogy ezekkel jósoljanak, és látomásokat idézzenek elő. Dee minden kétséget kizáróan ismerte a görög pszichomanteumát, azaz tükörbámulást, ám igazán az azték tükör iránt rajongott.
Az ókori görögök idejében nagyon népszerű volt a tükörnézés, mert az akkor élt emberek ezzel a módszerrel teremtettek kapcsolatot az ősökkel, akiktől elsősorban útmutatást vártak. A görögök sokszor vonultak félre olyan elkülönített helyiségekben, ahol tükör vagy tükröződő felület volt.
A legismertebb ilyen hely a Delphoi Jósda, ahova azért mentek el a görögök, hogy megtudják, hogy mit jósolnak a papnők.
A komplex földalatti járatokkal és elkülönített kamrákkal büszkélkedő Halotti Jósdát időszámításunk előtt a III. században építették. Az ókori Görögországban ez az épület volt az elsőrangú pszichomanteum, amit Ephyra Necromanteionjaként is ismeretek.
A kamrákban elszállásolt zarándokok böjtöltek, érzékszervi tisztuláson, kimerítésen és figyelmük elterelésén mentek keresztül. Erre azért volt szükség, mert így akartak olyan körülményeket teremtetni, hogy a látomásuk legyen. Ugyanezt segítették elő a sötét átjárók, és kőlabirintusok, amiken keresztül kellett haladniuk a zarándokoknak.
Napokkal, vagy hetekkel azután, hogy a zarándokok megérkeztek, felkészültek arra, hogy találkozzanak a holtak lelkével. Ekkor lementek a Szent Csarnokba, egy földalatti barlangba, ahol hallucinogén leveleket, vagy magokat kaptak. Ezután belenézhettek a nagy vízzel telt réz üstbe, aminek a tükröződő felületén megláthatták az elhunytakat.
Állítólag ebben az állapotban azt látták a zarándokok, hogy a halott barátaik és rokonaik kiemelkedtek a tükröződő üstből és úgy néztek ki, mintha fizikailag lennének jelen, ahogy az élő emberek.
A görög pszichomanteumokról eleinte nagyon keveset tudtunk, de ez 1958-ban megváltozott, mert akkor a régész Sotirios Dakaris és csapata rálelt egy sor apró földalatti teremre, amiket átjáróval kötöttek össze. Ezek a járatok vezettek a fő kamrába, ahol a régészek megtalálták a hatalmas rézüst maradványait, amit korláttal vettek körül. Így fedezték fel a Halotti Jósdát, amit Homérosz és Hérodotosz is megemlített.
Raymond Moody Pszichomanteuma
A XX. században, évekkel azután, hogy a pszichiáter Raymond Moody megírta az „Élet az Élet után” című művét, ami a halál utáni élményekről szól, létrehozott egy pszichomanteumot, mert meg akarta találni a módját annak, hogy kapcsolatot létesítsen a túlvilággal anélkül, hogy meghalna és újraélesztenék.
Moody nagyon komolyan vette a tervét, aminek a megvalósításának érdekében, beleásta magát az ókori görögök jóstechnikáiba. A kitartó kutatás meghozta az eredményét, mert megtalálta a megoldást, amikor elolvasta azokat a görög papirusztekercseket, amelyeken Egyiptomban talált mágikus receptek álltak, görög nyelven.
A pszichiáter követte az instrukciókat, és megalkotta a modern pszichomanteumot, a régi görögök stílusában, aminek a „John Dee Színháza” nevet adta. Moody ezt követően olyan embereket keresett, akik hajlandóak voltak kipróbálni a jóstechnikát.
A férfi célja az volt, hogy választ kapjon a kérdésére, azaz vajon az elhunytak egészséges ember képében jelennek-e meg az ellenőrzött területen, vagy az egész csak egy jelenés, semmi több?
Az előkészületek közben, Moody több órát töltött együtt a pácienseivel, akik nagyon sokat meséltek arról a halottról, akivel szerettek volna beszélni. Ezután az adott személyt bevezették a tükörnéző fülkébe, ahol annyi fény volt, amennyit egyetlen egy darab gyertya képes biztosítani. Moody megkérte a vizsgálat alanyát, hogy relaxáljon, bámuljon mélyen a tükörbe és gondoljon arra, akivel találkozni szeretne.
Időkorlát nem volt, tehát mindenki addig maradt a fülkében, ameddig akart. Amikor távoztak, akkor Moody mindenkit alaposan kifaggatott, majd meglepődött, amikor 10 alanyból 5 azt állította, hogy látták és kommunikáltak azzal az elhunyttal, akit meg akartak idézni.
Az első alany egy 44 éves ápolónő volt. Ő a férjével akart találkozni, aki két évvel korábban meghalt. Az ápolónő elmondta, hogy kapcsolatba lépett a túlvilággal, de nem úgy, ahogy azt Moody elképzelte.
A nő ugyanis órákig beszélt a férjéről, ám ennek ellenére, nem ő jelent meg a fülkében, hanem az ápolónő apja. Az élmény hatására teljesen ledöbbent az ápolónő, hiszen a saját szemével látta, ahogy az édesapja kilép a tükörből, és beszélgetni kezd vele.
Moody összesen 300 embert vezetett be a pszichomanteumba, és az élményeikről könyvet írt, ami a „Kedves kísértetek” címen jelent meg.
(Forrás: noiportal.hu)
Szeretjük élesen elhatárolni egymástól az ezotériát és a tudományt, ám akadnak olyan történetek, amelyben ez a két terület összemosódik, mert például egy tudós lépett kapcsolatba a túlvilággal.A híres angol matematikus, csillagász, asztrológus, és I. Erzsébet hivatalos jósa John Dee egy azték tükör segítségével érte el a halottakat még a XVI. században. Dee emellett komolyan foglalkozott az alkímiával, a jóslással, a tudománnyal, valamint kielégítette a kíváncsiságát a mágiával és a rejtélyes tükörrel.
Dee fekete tükre egy tökéletesen polírozott obszidiánból készült. Európába 1527 és 1530 között került, amikor Cortes elhozta Mexikóból, ahol Tezcatlipocaval, a háború sötét istenével azonosították. Tezcatlipoca neve magyarul „füstölgő tükröt” jelent.
A tükröket arra használták az azték papok, hogy ezekkel jósoljanak, és látomásokat idézzenek elő. Dee minden kétséget kizáróan ismerte a görög pszichomanteumát, azaz tükörbámulást, ám igazán az azték tükör iránt rajongott.
Az ókori görögök idejében nagyon népszerű volt a tükörnézés, mert az akkor élt emberek ezzel a módszerrel teremtettek kapcsolatot az ősökkel, akiktől elsősorban útmutatást vártak. A görögök sokszor vonultak félre olyan elkülönített helyiségekben, ahol tükör vagy tükröződő felület volt.
A legismertebb ilyen hely a Delphoi Jósda, ahova azért mentek el a görögök, hogy megtudják, hogy mit jósolnak a papnők. Azt viszont kevesen tudják, hogy Északnyugat-Görögországban található a Halotti Jósda, ahova azért vándoroltak el a zarándokok, hogy kapcsolatba lépjenek a halottakkal és megismerjék a jövőt.
A komplex földalatti járatokkal és elkülönített kamrákkal büszkélkedő Halotti Jósdát időszámításunk előtt a III. században építették. Az ókori Görögországban ez az épület volt az elsőrangú pszichomanteum, amit Ephyra Necromanteionjaként is ismeretek.
A kamrákban elszállásolt zarándokok böjtöltek, érzékszervi tisztuláson, kimerítésen és figyelmük elterelésén mentek keresztül. Erre azért volt szükség, mert így akartak olyan körülményeket teremtetni, hogy a látomásuk legyen. Ugyanezt segítették elő a sötét átjárók, és kőlabirintusok, amiken keresztül kellett haladniuk a zarándokoknak.
Napokkal, vagy hetekkel azután, hogy a zarándokok megérkeztek, felkészültek arra, hogy találkozzanak a holtak lelkével. Ekkor lementek a Szent Csarnokba, egy földalatti barlangba, ahol hallucinogén leveleket, vagy magokat kaptak. Ezután belenézhettek a nagy vízzel telt réz üstbe, aminek a tükröződő felületén megláthatták az elhunytakat.
Állítólag ebben az állapotban azt látták a zarándokok, hogy a halott barátaik és rokonaik kiemelkedtek a tükröződő üstből és úgy néztek ki, mintha fizikailag lennének jelen, ahogy az élő emberek.
A görög pszichomanteumokról eleinte nagyon keveset tudtunk, de ez 1958-ban megváltozott, mert akkor a régész Sotirios Dakaris és csapata rálelt egy sor apró földalatti teremre, amiket átjáróval kötöttek össze. Ezek a járatok vezettek a fő kamrába, ahol a régészek megtalálták a hatalmas rézüst maradványait, amit korláttal vettek körül. Így fedezték fel a Halotti Jósdát, amit Homérosz és Hérodotosz is megemlített.
Raymond Moody PszichomanteumaA XX. században, évekkel azután, hogy a pszichiáter Raymond Moody megírta az „Élet az Élet után” című művét, ami a halál utáni élményekről szól, létrehozott egy pszichomanteumot, mert meg akarta találni a módját annak, hogy kapcsolatot létesítsen a túlvilággal anélkül, hogy meghalna és újraélesztenék.
Moody nagyon komolyan vette a tervét, aminek a megvalósításának érdekében, beleásta magát az ókori görögök jóstechnikáiba. A kitartó kutatás meghozta az eredményét, mert megtalálta a megoldást, amikor elolvasta azokat a görög papirusztekercseket, amelyeken Egyiptomban talált mágikus receptek álltak, görög nyelven.
A pszichiáter követte az instrukciókat, és megalkotta a modern pszichomanteumot, a régi görögök stílusában, aminek a „John Dee Színháza” nevet adta. Moody ezt követően olyan embereket keresett, akik hajlandóak voltak kipróbálni a jóstechnikát.
A férfi célja az volt, hogy választ kapjon a kérdésére, azaz vajon az elhunytak egészséges ember képében jelennek-e meg az ellenőrzött területen, vagy az egész csak egy jelenés, semmi több?
Az előkészületek közben, Moody több órát töltött együtt a pácienseivel, akik nagyon sokat meséltek arról a halottról, akivel szerettek volna beszélni. Ezután az adott személyt bevezették a tükörnéző fülkébe, ahol annyi fény volt, amennyit egyetlen egy darab gyertya képes biztosítani. Moody megkérte a vizsgálat alanyát, hogy relaxáljon, bámuljon mélyen a tükörbe és gondoljon arra, akivel találkozni szeretne.Időkorlát nem volt, tehát mindenki addig maradt a fülkében, ameddig akart. Amikor távoztak, akkor Moody mindenkit alaposan kifaggatott, majd meglepődött, amikor 10 alanyból 5 azt állította, hogy látták és kommunikáltak azzal az elhunyttal, akit meg akartak idézni.
Az első alany egy 44 éves ápolónő volt. Ő a férjével akart találkozni, aki két évvel korábban meghalt. Az ápolónő elmondta, hogy kapcsolatba lépett a túlvilággal, de nem úgy, ahogy azt Moody elképzelte.
A nő ugyanis órákig beszélt a férjéről, ám ennek ellenére, nem ő jelent meg a fülkében, hanem az ápolónő apja. Az élmény hatására teljesen ledöbbent az ápolónő, hiszen a saját szemével látta, ahogy az édesapja kilép a tükörből, és beszélgetni kezd vele.
Moody összesen 300 embert vezetett be a pszichomanteumba, és az élményeikről könyvet írt, ami a „Kedves kísértetek” címen jelent meg.
(Forrás: noiportal.hu)
Hozzászólások