1944. március 19., Magyarország
Egy évforduló nem mindig az örömteli ünnep napja, de az emlékezésé mindig. 1944. március 19-én kezdődött Magyarországon a német megszállás.
Szomorú vasárnapra virradt Magyarország az 1944-es év József-napján. Egy alaposan előkészített forgatókönyv érkezett új fejezetéhez: a Margarethe I terv kivitelezéséhez. A Magyarország elfoglalására kidolgozott haditerv már 1943 szeptemberében megszületett. A náci vezetés mindenképpen meg akarta akadályozni, hogy a szövetségesek felé történő magyar tapogatózásnak kézzel fogható eredménye legyen. Hitler 1944. február 28-án adta ki a parancsot a terv véglegesítésére. A módosított terv szerint a felvonulási terep már a magyar határokon belülre esett. A határ menti csapatösszevonásokat a magyar hatóságok észlelték, de nem tettek semmilyen intézkedést. Hitler nem akart semmit a véletlenre bízni. Horthy Miklós kormányzót magához kérette, aki 18-án érkezett meg küldöttségével a Salzburg közeli kastélyba. A kormányzó a megváltoztathatatlannak tűnő tervek hallatán haza akart indulni, azonban a németek ezt minden békésnek látszó eszközzel megakadályozták: hol légi riadóra hivatkoztak, hazafelé pedig a vonatot állították meg többször. Így a kormányzó és kísérete nem tartózkodott Magyarországon a megszállás idején.
A három irányú német támadás gyakorlatilag nem ütközött igazi, nagy méretű katonai ellenállásba. A megszállást teljes káosz követte mind katonai, mind gazdasági téren. Kezdetét vette az ország nyílt kifosztása. Hadikölcsön címét gyakorlatilag bármit korlátlanul elvittek, fel- és elhasználtak. Korábban is volt már példa az egyoldalú gazdasági kapcsolatokra, például a külkereskedelemben: a németek az exportért már régóta nem fizettek, ám minden szállítmányt német precizitással feljegyeztek. A gazdaságban a haditermelésnek és fegyverkezésnek rendeltek alá mindent. Megerősödött a Nyilas Párt és a németellenes személyek, szervezetek üldözése. A politikai vezetésben csak németbarát politikusok kaphattak helyet. A németeket támogató illetve kiszolgáló emberekben pedig nem volt hiány. Ellehetetlenítették a hazai értelmiség tevékenységét, bevezették a cenzúrát. Miután szigorították a zsidókra vonatkozó törvényeket, megkezdődött a vidéki zsidóság szisztematikus deportálása, a teljes zsidóság felszámolása tervének kivitelezése német mintára. "... mikor először láttam – a budapesti Vörösmarty téren – amint egy embert két Gestapo-katona vitt a tehergépkocsi felé, megértettem a valóságot." - írta Márai Sándor naplójában.
A sikertelen kiugrási kísérlet után nem maradt már, mint fegyveres harc. Magyarország Hitler utolsó csatlósa harcolt saját szövetségese és a szövetséges nagyhatalmak ellen történelmének egyik legnagyobb áldozatát követelő hónapokban.
Szomorú vasárnapra virradt Magyarország az 1944-es év József-napján. Egy alaposan előkészített forgatókönyv érkezett új fejezetéhez: a Margarethe I terv kivitelezéséhez. A Magyarország elfoglalására kidolgozott haditerv már 1943 szeptemberében megszületett. A náci vezetés mindenképpen meg akarta akadályozni, hogy a szövetségesek felé történő magyar tapogatózásnak kézzel fogható eredménye legyen. Hitler 1944. február 28-án adta ki a parancsot a terv véglegesítésére. A módosított terv szerint a felvonulási terep már a magyar határokon belülre esett. A határ menti csapatösszevonásokat a magyar hatóságok észlelték, de nem tettek semmilyen intézkedést. Hitler nem akart semmit a véletlenre bízni. Horthy Miklós kormányzót magához kérette, aki 18-án érkezett meg küldöttségével a Salzburg közeli kastélyba. A kormányzó a megváltoztathatatlannak tűnő tervek hallatán haza akart indulni, azonban a németek ezt minden békésnek látszó eszközzel megakadályozták: hol légi riadóra hivatkoztak, hazafelé pedig a vonatot állították meg többször. Így a kormányzó és kísérete nem tartózkodott Magyarországon a megszállás idején.A három irányú német támadás gyakorlatilag nem ütközött igazi, nagy méretű katonai ellenállásba. A megszállást teljes káosz követte mind katonai, mind gazdasági téren. Kezdetét vette az ország nyílt kifosztása. Hadikölcsön címét gyakorlatilag bármit korlátlanul elvittek, fel- és elhasználtak. Korábban is volt már példa az egyoldalú gazdasági kapcsolatokra, például a külkereskedelemben: a németek az exportért már régóta nem fizettek, ám minden szállítmányt német precizitással feljegyeztek. A gazdaságban a haditermelésnek és fegyverkezésnek rendeltek alá mindent. Megerősödött a Nyilas Párt és a németellenes személyek, szervezetek üldözése. A politikai vezetésben csak németbarát politikusok kaphattak helyet. A németeket támogató illetve kiszolgáló emberekben pedig nem volt hiány. Ellehetetlenítették a hazai értelmiség tevékenységét, bevezették a cenzúrát. Miután szigorították a zsidókra vonatkozó törvényeket, megkezdődött a vidéki zsidóság szisztematikus deportálása, a teljes zsidóság felszámolása tervének kivitelezése német mintára. "... mikor először láttam – a budapesti Vörösmarty téren – amint egy embert két Gestapo-katona vitt a tehergépkocsi felé, megértettem a valóságot." - írta Márai Sándor naplójában.
A sikertelen kiugrási kísérlet után nem maradt már, mint fegyveres harc. Magyarország Hitler utolsó csatlósa harcolt saját szövetségese és a szövetséges nagyhatalmak ellen történelmének egyik legnagyobb áldozatát követelő hónapokban.
Hozzászólások