Kásler Árpád ügyében döntött a nemzetközi bíróság! Átírhatják a bíróságok a devizahitel szerződéseket.

A Luxemburgi  Európai Unió Bíróságának a testülete kimondta, hogy a magyar Kúria vizsgálhatja a szerződések tisztességtelenségét. 

A FŐTANÁCSNOK A HATÁLYOS MAGYAR JOGSZABÁLYOK ALAPJÁN NEM DÖNTHET MÁSKÉPPEN, MINT HOGY JOGELLENESEN VOLT FELSZÁMOLVA AZ ÁRFOLYAMRÉS A DEVIZAALAPÚ SZERZŐDÉSEK ESETÉN.

Ennek az az oka, hogy nincs arra módja a Banknak, hogy az árrést felszámíthassa kölcsönnyújtás esetén, mert a kölcsönnyújtásról rendelkező jogszabályok kötelező jelleggel rendelkeznek arról, hogy a kölcsön jogcímen követelt pénzösszeget a Hitelező Bank az Adós rendelkezésére kell hogy bocsássa.
A devizában meghatározott pénzkölcsön összegét csak konverzióval lehet forintban rendelkezésre bocsátani,

ELLENBEN A KONVERZIÓ NEM RÉSZE A KÖLCSÖNNYÚJTÁSNAK,

s ezért a folyósításkori árfolyam nem tud árrést képezni a törlesztéskorival, hiszen a deviza maga átadottnak minősül, a konverzió már másik gazdasági esemény.

A Kásler-perben támadott árrés, ezért tökéletes bizonyítéka annak, hogy az árrés azért merül fel az ügyleten belül, mert az ügylet nem kölcsönnyújtás, hanem a devizával történő kereskedelem.
A deviza beszerzése a futamidő alatt történik magától az Adóstól.

A Bank a beszerzéskori vételi árfolyamtól eltérő árfolyamon számítja fel a deviza árát, amikor az Adós törleszt.
Miközben devizakereskedelemnek tekinthető a vételár folyósítása ellenében történő devizakövetelés, a Bankok hiteltartozásként könyvelték fel a követelt devizát, s erre alapozva kamatot is felszámítanak az át nem adott, nemlétező devizaösszegre.

A kereskedelmi árrésről ki kell mondja az Európai Bíróság Főtanácsnoka, hogy az nem más, mint a devizakereskedelem bizonyítéka, s ezért csak jogtalan lehet!



Itt van az eredeti sajtótájékoztató vágatlan anyaga.

SAJTÓTÁJÉKOZTATÓ
Az Európai Unió Bírósága
16/14. sz. SAJTÓKÖZLEMÉNY
Luxembourg, 2014. február 12.
A főtanácsnok indítványa a C-26/13. sz.,
Kásler Árpád és Káslerné Rábai Hajnalka kontra OTP Jelzálogbank Zrt.
ügybenN. Wahl főtanácsnok szerint azok a szerződési feltételek, amelyek a külföldi
pénznemben meghatározott kölcsön folyósítására a kölcsön törlesztésekor
alkalmazandó átváltási árfolyamtól eltérő átváltási árfolyam alkalmazását írják elő,
nem feltétlenül mentesülnek a tisztességtelen jellegükre vonatkozó értékelés alól
Noha az ilyen feltételek előzetesen a külföldi pénznemben meghatározott kölcsönszerződés
elsődleges tárgya alá tartozónak tekinthetők, a nemzeti bíróság feladata annak meghatározása,
hogy a fogyasztóknak módjukban állt-e megérteni, hogy a két árfolyam közötti különbözetből
eredően többletterhet viselhetnek
A tisztességtelen szerződési feltételekről szóló irányelv1
előírja, hogy az eladóval vagy
szolgáltatóval kötött szerződésekben szereplő tisztességtelen feltételek nem jelentenek
kötelezettséget a fogyasztókra nézve. A szerződés elsődleges tárgyának a meghatározására,
valamint az árnak vagy díjazásnak az ellenértékként szállított áruval vagy nyújtott szolgáltatással
való megfelelésére vonatkozó feltételt illetően az irányelv ugyanakkor előírja, hogy e feltételek
tisztességtelen jellege nem vizsgálható, amennyiben ezek világosak és érthetőek.
2008. május 29-én Kásler Á. és Káslerné Rábai H. devizában nyilvántartott jelzálogtípusú
kölcsönszerződést kötött egy magyar bankkal. A bank 14 400 000 magyar forint (HUF) (körülbelül
46 469 EUR) összegű kölcsönt nyújtott a kölcsönvevőknek, amelynek svájci frankban (CHF)
meghatározott összegét 94 240,84 CHF-ban rögzítették. A szerződés értelmében a Kásler
házaspár tudomásul vette, hogy a nyújtott kölcsönön kívül annak ügyleti kamata és kezelési
költsége, valamint a késedelmi kamat és az egyéb költségek is svájci frankban kerülnek
meghatározásra.
A szerződés azt is kikötötte, hogy a kölcsön összegének svájci frankban való megállapítása e
devizának a bank által alkalmazott, a kölcsönösszeg folyósítása napján érvényes vételi
árfolyamán történik. A szerződés értelmében ugyanakkor az egyes törlesztőrészletek HUF
összegét a hitelező a bank által alkalmazott, az esedékesség napját megelőző napon érvényes
svájci frank eladási árfolyamon kell meghatározni.
A Kásler házaspár a magyar bíróságok előtt megtámadta azon feltételt, amely feljogosítja a bankot
arra, hogy az esedékes törlesztőrészleteket az eladási svájci frankárfolyam alapján számolja. E
feltétel tisztességtelen jellegére hivatkoznak, mivel az a kölcsön törlesztésére az annak
folyósításakor alkalmazott átváltási árfolyamtól eltérő átváltási árfolyam alkalmazását írja elő.
A jogvitát felülvizsgálati eljárásban elbíráló Kúria (Magyarország) azt a kérdést teszi fel a
Bíróságnak, hogy a külföldi pénznemben meghatározott kölcsönszerződésre alkalmazandó
átváltási árfolyamot meghatározó feltétel a szerződés elsődleges tárgya vagy a szolgáltatás
minőség/ár aránya alá tartozik-e. Adott esetben azt szeretné tudni, hogy mikor tekinthető az ilyen
feltétel olyannyira világosnak és érthetőnek, hogy a tisztességtelen jellege az irányelv alapján nem
vizsgálható. A magyar bíróság azt is meg szeretné tudni, hogy abban az esetben, ha a szerződés
a tisztességtelen feltétel elhagyása esetén nem teljesíthető, a nemzeti bíróság jogosult-e azt
módosítani vagy kiegészíteni.


1
A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5-i 93/13/EGK
tanácsi irányelv (HL L 95., 29. o., magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 2. kötet, 288. o.).
www.curia.europa.eu
A mai napon ismertetett indítványában Wahl főtanácsnok először is tisztázza, hogy annak
megállapításához, hogy mi minősül a szerződés elsődleges tárgyának, azt kell minden egyes
esetben meghatározni, hogy mely alapvető szolgáltatás(oka)t kell a szerződés általános
rendszerében objektíve alapvetőnek úgy tekinteni. Azt kell tehát megvizsgálni, hogy a szóban
forgó feltételek önmagukban részét képezik-e a szerződést meghatározó szolgáltatásoknak oly
módon, hogy ezek hiányában a szerződés elveszíti valamely alapvető jellemzőjét, vagy akár a
fennmaradó szerződéses kikötések alapján már nem teljesíthető.
Wahl főtanácsnoknak ezzel kapcsolatban az az álláspontja, hogy a kifejezetten külföldi
pénznemben meghatározott szerződés esetén (mint amilyenről az alapügyben van szó), az
alkalmazandó árfolyamokat meghatározó feltételek – a tőkeösszeg rendelkezésre bocsátására
és a kamatfizetésre vonatkozó feltételekhez hasonlóan – a szerződés elsődleges tárgya alá
tartoznak. A külföldi pénznemben meghatározott kölcsön mechanizmusához tartozó egyik
alapvető elemnek minősülnek ugyanis, mivel hiányukban lehetetlenné válna a szerződés
teljesítése.
Másodsorban, ami azt a kérdést illeti, hogy e feltételek világosak és érthetőek-e, a főtanácsnok
úgy véli, hogy e kritérium vizsgálata nem korlátozódhat pusztán a feltételek megfogalmazására.
Valamely szerződési feltétel világosságának és érthetőségének ugyanis lehetővé kell tennie a
fogyasztó számára, hogy rendelkezzen azokkal az információkkal, amelyek segítségével
módjában áll az adott szerződés megkötésének előnyeit és hátrányait, valamint az ügyletből
számára fakadó kockázatokat megítélni. Így a fogyasztónak nem csak a kikötés tartalmát kell
megértenie, hanem az ahhoz kapcsolódó kötelezettségeket és jogokat is.
Ami a szóban forgó kölcsönszerződést illeti, Wahl főtanácsnok úgy véli, hogy a kölcsön
folyósítására, illetve törlesztésére alkalmazandó átváltási árfolyamokra vonatkozó szerződéses
kikötések világosan kifejezettnek tűnnek. Mindazonáltal úgy ítéli meg, hogy kétségek
merülhetnek fel arra vonatkozóan, hogy a fogyasztónak módjában állt-e megérteni, hogy a
külföldi pénznem eladási árfolyama és ugyanezen pénznem vételi árfolyama között fennálló
különbözetből eredően többletterhet viselhet. E tekintetben Wahl főtanácsnok úgy véli, hogy a
Kúriának kell erre a kérdésre válaszolnia a vitatott szerződés megkötésekor fennálló objektív
elemek alapján.
Végül a főtanácsnok úgy ítéli meg, hogy abban az esetben, ha a tisztességtelen feltétel elhagyása
a jelen esethez hasonlóan teljesíthetetlenné teszi a szerződést, az irányelvvel nem ellentétes az,
hogy a nemzeti bíróság a kifogásolt feltételt a nemzeti jog valamely kiegészítő
rendelkezésével helyettesítse, amennyiben ez a helyettesítés a nemzeti jog alapján lehetséges.
Ez a megközelítésmód ugyanis lehetővé teszi az irányelv céljának elérését, amely többek között a
felek közötti egyensúly helyreállítására irányul, a lehető legnagyobb mértékben fenntartva
ugyanakkor a szerződés egészének érvényességét.
Ha az ilyen helyettesítés nem lenne megengedett, és a bíróság köteles lenne megsemmisíteni a
szerződést, a semmisség szankciójának visszatartó ereje, valamint a fogyasztók védelmére
irányuló cél kerülne veszélybe. A jelen esetben az ilyen megsemmisítésnek ugyanis az lenne a
hatása, hogy a teljes hátralék esedékessé válik. Márpedig ez meghaladná a fogyasztó pénzügyi
képességeit, és ezért jobban büntetné őt, mint a hitelezőt, amely e következményre tekintettel
lehetséges, hogy nem lenne annak elkerülésére ösztönözve, hogy ilyen kikötéseket illesszen a
szerződéseibe.

EMLÉKEZTETŐ: A főtanácsnok indítványa nem köti a Bíróságot. A főtanácsnok feladata, hogy teljesen
pártatlanul és függetlenül eljárva a rábízott ügy jogi megoldására vonatkozó javaslatot terjesszen a Bíróság
elé. A Bíróság bírái most kezdik meg a tanácskozást a jelen ügyben. Az ítéletet későbbi időpontban hozzák
meg.
EMLÉKEZTETŐ: Az előzetes döntéshozatali eljárás lehetővé teszi a tagállami bíróságok számára, hogy az
előttük folyamatban lévő jogvita keretében az uniós jog értelmezésére vagy valamely uniós jogi aktus
érvényességére vonatkozó kérdést terjesszenek a Bíróság elé. A Bíróság nem dönti el a tagállami bíróság
előtti jogvitát. A nemzeti bíróság feladata, hogy az ügyet a Bíróság határozata alapján elbírálja. E határozat a
tartalmilag hasonló kérdésben eljáró más nemzeti bíróságokat is köti.

www.curia.europa.eu
A sajtó részére készített nem hivatalos kiadvány, amely nem köti a Bíróságot.
A kihirdetés napján az indítvány teljes szövege megtalálható a CURIA honlapon