Megkezdődött a devizahitelesek és az AXA Bank közötti polgári per

Az eljárás adatai szerint összesen több mint negyedmilliárd forintnyi kölcsönt vettek fel 2006-2009 között, mintegy 30 hitelügyben hozzávetőleg 5-15 millió forintos hitelről van szó.

Kép forrása: MTI

15-20 éves futamidőre vették fel a kölcsönt a felperesek,akik szerint az alperesi pénzintézet – az AXA Kereskedelmi Bank Zrt, illetve 2008 szeptembere előtti jogelődje az Ella Első Lakáshitel Kereskedelmi Bank Zrt – félretájékoztatta őket, és ha tisztában lettek volna a szerződés következményeivel, nem is írták volna alá.

A bíró felhívta a felperesek figyelmét arra, hogy ha keresetük eredményre vezet és a szerződések semmisek, akkor a hitelező pénzintézet akár egy összegben is követelheti a felvett kölcsönöket, mire a felperesek jelezték, jelen helyzetükben ez is jobb, mint ha még 10-20 évig tovább kell fizetniük a törlesztőrészleteket, melyek szerintük igazságtalan feltételek mellett, összességében aránytalanul több, mint amennyit valójában kaptak.

Az elsőrendű felperes meghallgatásán elmondta, hogy válás miatti ingatlanmegosztáshoz volt szüksége a hitelre, a reklámokból úgy értesült, hogy egy svájci frank alapú devizahitelről van szó, melynek a számszerű mutatói kedvezőek és a svájci jegybank alapkamatához igazodnak.

Elmondta azt is, hogy a szerződés megkötése előtt hiteltanácsadóval tárgyalt, aki javasolta neki ezt a konstrukciót, de előzetesen szerződéstervezetet, azaz mintát nem mutatott, mivel neki sem volt belőle.

A szerződés terjedelmes tartalmát akkor ismerte meg, mikor a közjegyző felolvasta neki. Ezen felül tájékoztatták a teljeshiteldíj-mutatóról, közjegyzői és közvetítői díjról, illetve banki jutalékról. A forinthitellel nem csupán a magasabb törlesztőrészletekkel van probléma,hanem azzal is, hogy a meglévőnél jóval kedvezőbb jövedelmi viszonyokkal kellett volna rendelkeznie, választása azonban nem volt, kénytelen volt a devizahitelért folyamodni.

Továbbá megtévesztő volt a felperes szerint az első hallásra kedvezőnek tűnő 1,9 százalékos kezelési költség, amelyről csak később tudta meg, hogy minden évben a teljes hátralékra vetítve meg kell fizetnie.
A devizaadós ezzel kapcsolatban szóvá tette, hogy számára érthetetlen, milyen kezelési költséget számított fel a bank, ha nem is kezelte a pénzét, továbbá elfogadhatatlannak tartotta azt is, hogy a bank nem engedte, hogy devizában törlesszen, viszont felszámolta a vételi és eladási árfolyam különbözetét.

A középkorú, egy éve munkanélküli férfi, aki fél éve nem tud törlesztőrészleteket fizetni, elmondta, hogy az utóbbi időben a szerződés felmondásával fenyegették, illetve kérdőre vonták, hogy miért nem vesz részt a devizahiteleseket megsegítő kormányzati programokban. A felperes azonban úgy véli, hogy valójában a hitelt forintban vette fel és csak forintban fizethette vissza, ezért a programok nem rá vonatkoznak.

Az elsőrendű felperes bíró kérdésre hangsúlyozta: az eljárással a jogrend helyreállítása a célja, mert úgy érzi, több ponton is becsapták és kárt okoztak neki. Benyomása szerint a bank szerződéskötés előtt igazából nem is a jövedelmi viszonyaira, hanem a fedezetül felajánlott ingatlan értékére volt kíváncsi.

Az MTI kérdéseire Bense László ügyvéd, a felperesek képviselője úgy vélekedett, hogy a banknak tisztában kellett lennie azzal, hogy devizahiteles ügyfelei valójában milyen nehézségekre számíthatnak majd a törlesztés során.

A bank ügyvédje megjegyezte, hogy a felperesek számára nyitva állt az a lehetőség is, hogy forinthitelt vegyenek fel, az árfolyamváltozások miatti felháborodásuk jelen helyzetben érthető, de ettől még egy szerződés nem lesz jó erkölcsbe vagy jogszabályba ütköző.