Forinthitelek – Másodfokon is pert vesztettek a Raiffeisen-pénzintézetek
A másodfokon eljáró Fővárosi Ítélőtábla helyben hagyta a Raiffeisen Bank Zrt. és a Raiffeisen Lízing Zrt. ellen hozott elsőfokú ítéletet, így a szerdán kihirdetett ítélet szerint tisztességtelenek a pénzintézetek forintalapú hiteleinek általános szerződési feltételei.
Az ítélőtábla mindkét esetben úgy vélte, hogy a Fővárosi Törvényszék a tényállást helyesen állapította meg, döntése érdemben helytálló, és az indoklással is egyetértett.
A másodfokú bíróság egyenként nettó 500 ezer forint másodfokú perköltség megfizetésére kötelezte a pénzügyi szolgáltatókat.
A Raiffeisen Bank ítéletének szóbeli indoklása során a tanácselnök többször hangsúlyozta, hogy a pénzintézet köteles az egyoldalú költség-, kamat és díjmódosításait lehetővé általános szerződési feltételeket (ászf) úgy megfogalmazni, hogy a laikus fogyasztó számára egyértelműen kiderüljön milyen arányban visel kockázatot.
Kiemelte: a fogyasztótól nem várható el, hogy minden egyes kamat-, díj- és költségváltozáskor ő forduljon a bankhoz, kérjen igazolást és nézzen utána, hogy valójában helytálló-e a bank eljárása; ezért a felperes hivatkozásával nem értett egyet a bíróság.
Az ítélőtábla szerint az, hogy a felperes az általa üzleti titoknak minősített árazási elvekben megfogalmazta a kötelezettségváltozás mechanizmusát és mértéket, mutatja, hogy a bank képes megjelölni, milyen eljárást követ változás esetén, csak azt nem óhajtja a fogyasztó tudomására hozni.
A másodfokú bíróság korábban elutasította a felperes pénzintézetek kérelmét arra, hogy a bíróság az Európai Unió bíróságánál előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezzen, valamint forduljon az Alkotmánybírósághoz (Ab) a 2014. évi 38-as törvény alkotmányellenessége miatt.
Döntésének indoklása során az eljáró bíró hangsúlyozta, hogy az ítélőtáblának – a felperes állításával ellentétben - nem kötelező az uniós bírósághoz fordulnia, továbbá az ítélőtábla úgy gondolja, előzetes döntéshozatali eljárásra nem is volt szükség a döntés meghozatalához.
A másodfokú bíróság szerint a törvény nem implementálja újra az irányelveket, nem alkot új jogszabályokat, nem módosította a tisztességtelenség, mint érvénytelenség jogfogalmát, hanem annak a tartalmát fejtette ki.
A Raiffeisen Lízing Zrt. ügyében az ítélet kihirdetésekor a tanácselnök rámutatott, hogy az ügy jellegéből adódóan már az elsőfokú ítélet is rendkívül hasonló elveken, tényeken és indokláson alapul, mint a Raiffeisen Bank perben, így másodfokon is sok tekintetben azonos ítélet és indoklás született, tehát a felperes pénzintézet forintalapú fogyasztói kölcsönszerződései tisztességtelenek és érvénytelenek.
MTI
Az ítélőtábla mindkét esetben úgy vélte, hogy a Fővárosi Törvényszék a tényállást helyesen állapította meg, döntése érdemben helytálló, és az indoklással is egyetértett.A másodfokú bíróság egyenként nettó 500 ezer forint másodfokú perköltség megfizetésére kötelezte a pénzügyi szolgáltatókat.
A Raiffeisen Bank ítéletének szóbeli indoklása során a tanácselnök többször hangsúlyozta, hogy a pénzintézet köteles az egyoldalú költség-, kamat és díjmódosításait lehetővé általános szerződési feltételeket (ászf) úgy megfogalmazni, hogy a laikus fogyasztó számára egyértelműen kiderüljön milyen arányban visel kockázatot.
Kiemelte: a fogyasztótól nem várható el, hogy minden egyes kamat-, díj- és költségváltozáskor ő forduljon a bankhoz, kérjen igazolást és nézzen utána, hogy valójában helytálló-e a bank eljárása; ezért a felperes hivatkozásával nem értett egyet a bíróság.
Az ítélőtábla szerint az, hogy a felperes az általa üzleti titoknak minősített árazási elvekben megfogalmazta a kötelezettségváltozás mechanizmusát és mértéket, mutatja, hogy a bank képes megjelölni, milyen eljárást követ változás esetén, csak azt nem óhajtja a fogyasztó tudomására hozni.
A másodfokú bíróság korábban elutasította a felperes pénzintézetek kérelmét arra, hogy a bíróság az Európai Unió bíróságánál előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezzen, valamint forduljon az Alkotmánybírósághoz (Ab) a 2014. évi 38-as törvény alkotmányellenessége miatt.
Döntésének indoklása során az eljáró bíró hangsúlyozta, hogy az ítélőtáblának – a felperes állításával ellentétben - nem kötelező az uniós bírósághoz fordulnia, továbbá az ítélőtábla úgy gondolja, előzetes döntéshozatali eljárásra nem is volt szükség a döntés meghozatalához.
A másodfokú bíróság szerint a törvény nem implementálja újra az irányelveket, nem alkot új jogszabályokat, nem módosította a tisztességtelenség, mint érvénytelenség jogfogalmát, hanem annak a tartalmát fejtette ki.
A Raiffeisen Lízing Zrt. ügyében az ítélet kihirdetésekor a tanácselnök rámutatott, hogy az ügy jellegéből adódóan már az elsőfokú ítélet is rendkívül hasonló elveken, tényeken és indokláson alapul, mint a Raiffeisen Bank perben, így másodfokon is sok tekintetben azonos ítélet és indoklás született, tehát a felperes pénzintézet forintalapú fogyasztói kölcsönszerződései tisztességtelenek és érvénytelenek.
MTI
Hozzászólások