Anna vagy Anasztázia? Avagy az álhercegnő története
II. Miklós orosz cár 1918 tavaszán a jekatyerinburgi birtokán élt családjával, miután a Lenin-kormány odaköltöztette őket. Nem sokáig élvezhették a gyönyörű birtokot, július 16-án géppuskatűz általi kivégzés áldozatai lettek a pincében. A holttesteket saját lepedőjükbe csavarva temették el egy közeli erdőben, ám két test hiányzott: Alekszej cárevics és egyik nővére teste nem került elföldelésre, ennek nyomán megindultak a pletykák és találgatások, hogy ők talán túlélhették a mészárlást. Igazi, legendás alakokká váltak, szinte mindenki hitt benne, hogy sikerült elmenekülniük s ennek nyomán a későbbiekben rengeteg csaló adta ki magát a Romanov család tagjainak.
Az egyik ilyen, talán leghíresebb csaló Anna Anderson volt, aki nem másnak, mint Anasztázia nagyhercegnőnek képzelte magát több, mint hatvan esztendőn át.
Anna kálváriája 1920-ban kezdődött, amikor egy februári napon elmegyógyintézetbe szállították, Berlinben. Öngyilkosságot akart elkövetni, roppant zavart volt és egyáltalán nem tudta megmondani, ki ő, így, mint azonosítatlan, ismeretlen pácienst kezdték el kezelni. Állítólag Anna ugyan nem tervezte, hogy csalónak állítsa be magát, de nem is tiltakozott, amikor ráfogták, mennyire hasonlít Tatjána nagyhercegnőre. Az orosz emigránsok ezt csak megerősítették, s a fiatal nő aki az Anna Anderson nevet vette fel, ezután már csak sodródott az árral, amibe belekerült.
A napok, hetek múlva megjelenő cári család rokonai, barátai s a bolsevik uralom elől menekülő orosz arisztokrácia tagjai mind meglátogatták a lányt s bizton állították, hogy ő nem más, mint Tatjána nagyhercegnő.
Miután Annát avagy Anasztáziát gyógyultnak nyilvánították, beköltözött egy volt hivatalnok cári otthonába. A bonyodalmak nem értek véget, mert a beköltözés után Anasztáziát bemutatták Irén hercegnőnek, aki Alekszandra cárné nővére volt. Irén gyanakodva fogadta Anasztáziát s kijelentette, nem ismeri fel benne állítólagos unokahúgát, sőt, bizonyosan nem ő Anasztázia.
Anna 1925-ben ismét kórházba került, súlyos fertőzéssel kezelték, s amikor a ronokok újra meglátogatták, már váltig állították, hogy biztosan nem Anasztázia a lány.
Habár Annát közönséges csalóként elítélhették volna, az orosz emigránsok egy emberként álltak ki mellette; sokkal inkább saját maguk, semmint a lány miatt. Azt gondolták, ha kitartanak amellett, hogy a fiatal nő Anasztázia, visszakaphatják korábbi életüket is, vagy legalább egy részét annak. A helyzet pikantériája, hogy Anna gyógyszeres kezelését mégsem ők, hanem a dán királyi család fedezte, akikkel Anasztázia édesanyja, Alekszandra rokonságban állt.
Miután Anna felgyógyult, újabb helyre került: Alekszandra testvérbátyja vette magához, bár a férfinek voltak kétségei a személyazonosságát illetően. Mivel nem hagyta nyugodni a gondolat, nyomozásba kezdett, melynek érdekes, meglepő eredménye született. Kiderült, hogy akit sokan Anasztáziának gondoltak, valójában egy Franziska Schanzkowska nevű parasztlány, aki egy hadianyag-gyárban dolgozott az első világháború ideje alatt. Üzemi baleset érte 1916-ban, melynek nyomán elmebeteggé nyilvánították, sérülései ugyanis olyan súlyosak voltak, hogy elmezavarokat okoztak nála. A fiatal nő igazi családjából csak a bátyját találták meg, aki azonban letagadta a szembesítés során, hogy Franziska a húga lenne. Később aztán bevallotta, valóban a testvére a leány, csupán az ő érdekében hazudott, mert hitt benne, hogy Anasztáziaként sokkal jobb élete lehetne.
Anna, azaz Franziska 1984-ig élt, egészen haláláig Anasztázia nagyhercegnő szerepében tetszelgett, és alaposan megosztotta a közvéleményt is: akadt nagyon sok támogatója, híve, de legalább ennyien tartották közönséges szélhámosnak. A másik világháború után egy német falucskában élt, s ott fogadta előkelő látogatóit.
Ahogy telt az idő, Anna egyre furcsább, bogarasabb lett, rengeteg állatot fogadott be a házába. 1968-ban azonban súlyosan megbetegedett, s amíg kórházban volt, befogadott állatait a hatóság elaltatta. Anna ettől mély depresszióba esett, s ha nem jön a váratlan szerelem, biztosan végzett volna magával. Az Egyesült Államokban tett látogatása során ismerkedett meg John Manahan történészprofesszorral, s össze is házasodtak. Anna letepeledett Amerikában és 1984-ben bekövetkezett haláláig ott is élt, akkor már visszavonult, civil életet.
Anna igazi kilétét csak a 21. században sikerült perdöntően bizonyítani, a DNS segítségével. Kiderült, hogy semmi köze nem volt a Romanovokhoz, s valóban Franziska Schanzkowska volt az igazi neve.
Hogy mi lett Anasztáziával? Erre 2007-ben derült fény, amikor megtalálták a többi családtag testétől nem messze őt s Alekszej testét is. Állítólag direkt hantolták külön a család tagjait egykor, hogy ily módon tévesszék meg a cári család támogatóit s elhitessék velük, nem II. Miklós s népes családja nyugszik az erdő fái alatt.
forrás: donna. hu
Hozzászólások