A középső mindig a rövidebbet húzza
Egy közelmúltban közzétett tanulmány szerint a társadalmi ranglétra középtáján elhelyezkedő egyének lényegesen több stresszt élnek meg, mint más státuszú társaik. Nemcsak az emberi, hanem majomtársadalom is kasztok szerint működik, így az egyedek soha nem egyenrangú felekként képviseltetik magukat, hanem különböző státusszal rendelkeznek a csoporton belül.
Nehéz az élet a középső majomnak. Egy angliai kutatás során természetes élőhelyükön figyeltek meg nőstény makákó majmokat, s úgy találták, hogy az állatok különböző helyzetekben változatos viselkedésmintákat tanúsítanak. Az agresszív megnyilvánulások közé tartozott például a pofozkodás és egymás üldözése, ugyanakkor az összetartozás jeleként kurkászták és ölelgették is egymást. A viselkedésminták analizálását követően a kutatók minden egyed csoporton belüli státuszát képesek voltak meghatározni. Ezen kívül a tudósok székletmintákat is begyűjtöttek annak érdekében, hogy megmérjék az egyedeknél a stresszhormon szintjét.
A közép-státusz nehézsége abból adódik, hogy ezeket a majmokat mindkét oldalról támadás éri: mind a felülről, mind pedig az alulról jövő konfliktusokba belekeverednek. A közép-státuszú egyedekre jellemző, hogy provokálják az agresszív alfa-egyedeket, vagy épp, hogy őket provokálják a rangsorban felettük állók. A hierarchia alján állókra ugyanakkor az jellemző, hogy a legtöbb éles összetűzésből kimaradnak.
A kutatók azt állítják, hogy a megfigyelések alapján arra lehet következtetni, hogy mindez az emberek esetében is fennáll. A középvezetők általában arra törekednek, hogy bekerüljenek a felsővezetői körökbe, s így kénytelenek megküzdeni az ilyen ambíciókkal járó kihívásokkal. Mindeközben azonban arra is figyelniük kell, hogy a saját csapatukban is fenntartsák hatalmi pozíciójukat. Hogy ez az elgondolás bizonyosságot nyerjen, nincs is más hátra, mint hogy egy ambiciózus tudós aspiráns begyűjtsön néhány vállalati székletmintát.
Forrás: www.scientificamerican.com
Nehéz az élet a középső majomnak. Egy angliai kutatás során természetes élőhelyükön figyeltek meg nőstény makákó majmokat, s úgy találták, hogy az állatok különböző helyzetekben változatos viselkedésmintákat tanúsítanak. Az agresszív megnyilvánulások közé tartozott például a pofozkodás és egymás üldözése, ugyanakkor az összetartozás jeleként kurkászták és ölelgették is egymást. A viselkedésminták analizálását követően a kutatók minden egyed csoporton belüli státuszát képesek voltak meghatározni. Ezen kívül a tudósok székletmintákat is begyűjtöttek annak érdekében, hogy megmérjék az egyedeknél a stresszhormon szintjét.
A közép-státusz nehézsége abból adódik, hogy ezeket a majmokat mindkét oldalról támadás éri: mind a felülről, mind pedig az alulról jövő konfliktusokba belekeverednek. A közép-státuszú egyedekre jellemző, hogy provokálják az agresszív alfa-egyedeket, vagy épp, hogy őket provokálják a rangsorban felettük állók. A hierarchia alján állókra ugyanakkor az jellemző, hogy a legtöbb éles összetűzésből kimaradnak.
A kutatók azt állítják, hogy a megfigyelések alapján arra lehet következtetni, hogy mindez az emberek esetében is fennáll. A középvezetők általában arra törekednek, hogy bekerüljenek a felsővezetői körökbe, s így kénytelenek megküzdeni az ilyen ambíciókkal járó kihívásokkal. Mindeközben azonban arra is figyelniük kell, hogy a saját csapatukban is fenntartsák hatalmi pozíciójukat. Hogy ez az elgondolás bizonyosságot nyerjen, nincs is más hátra, mint hogy egy ambiciózus tudós aspiráns begyűjtsön néhány vállalati székletmintát.
Forrás: www.scientificamerican.com
Hozzászólások