A legkártékonyabb szavak, amiket ne vágj mások fejéhez!

Grant Hilary Brenner pszichiáter összegyűjtötte azokat a címkéket, amelyek a legtöbbet árthatnak az emberi kapcsolatoknak.Mindegy, hogy önmagaddal kapcsolatos, munkahelyi, családi, baráti vagy párkapcsolati vitáról van szó, mert az minden esetben igaz, hogy a felek annyira bele tudnak melegedni a veszekedésbe, hogy annak hevében olyan szavakat is egymás fejéhez vágnak, amivel rengeteget ártanak a kapcsolatnak.

Grant Hilary Brenner pszichiáter több évtizedes terápiás tapasztalat alapján arra mutatott rá, hogy az emberi viselkedés stabil belső tulajdonságként való címkézése sokszor leegyszerűsítéshez vezet, ami miatt elmarad a problémák megoldásához szükséges érzelmi munka.

Ezek a szavak azért nagyon kártékonyak, mert arra csábítják az embert, hogy rövidre zárjon egy összetett nehézséget, ráadásul gyakran morális elítéléssel, gyűlölettel, elutasítással, agresszióval töltekeznek.

Legyél tehát bármilyen dühös, mégse mondd ki az alábbi szavakat a viták hevében, de akkor se, ha csak saját magadra vagy mérges!

Buta: Ez a jelző általában akkor hangzik el, ha valaki hibázott. Ilyen esetben az ember nem tud kedves és megértő lenni saját magával vagy másokkal szemben. Ha magadra vagy másra azt mondod, hogy buta, akkor ebben nincs semmi produktív, hiszen semmit sem árul el a hibákról, amiknek gyakorlatilag semmi közük az intelligenciaszinthez.

Sokkal jobb, ha inkább az impulzív, figyelmetlen, tapasztalatlan kifejezéseket használod, mert ezek konkrétabb irányvonalakat adhatnak a jövőbeni fejlődéshez. Ha hibázol, akkor légy empatikus magaddal szemben, vond le a konstruktív tanulságokat. Az is nagy segítség, ha nevetsz, önmegerősítő humort használsz.

Álszent: Ez a jelző általában a nehezen csillapítható konfliktusokban hangzik el, és sokszor azon az előfeltevésen alapszik, hogy valakinek csak egy nézőpontja van egy dologról, nem tudja több szemszögből megvizsgálni a nehezen eldönthető, homályos jelenségeket.

Természetesen léteznek álszent emberek, de mégis jellemző, hogy többször használjuk ezt a szót, mint indokolt lenne. Ha azt mondod magadra vagy másra, hogy álszent, akkor elég csak fekete-fehér dologként kezelned a problémát, és nem kell annak az ellentmondásosságával komplexitásával foglalkoznod.

Ha az álszent kifejezést használod, akkor jobb lenne, ha lelassítanál és megvizsgálnád az ügy több oldalát. Próbáld a kontextusra fektetni a hangsúlyt, mert egy-egy jelenség megítélése változhat a mindenkori helyzet függvényében. A másik fél cselekedhet a saját értékeivel koherens módon akkor is, ha több oldaláról közelít meg konkrét kérdést.

Unalmas: Amikor unalmasnak nevezünk valamit vagy valakit, akkor általánosságban elmondható, hogy ez kapcsolatban áll azzal, hogy nem tudunk kapcsolódni a bennünk lévő érzésekhez, gyakran pedig azt a mélyre hatoló szorongást leplezzük, hogy nem tudunk mit kezdeni az időnkkel.

Ilyenkor nem merünk szembenézni az elakadásunk igazi okával, ezért inkább olyan egyszerű magyarázatot keresünk, mint az, hogy minden unalmas, a hiba a külvilágban keresendő. Ha tehát legközelebb azt mondod „unalmas”, akkor inkább térképezd fel, hogy valójában miért nem találsz ott és akkor olyan tevékenységet, amit élvezettel csinálhatnál, kíváncsivá tehetne.

Sokszor előfordul, hogy az unalom annyira bezárja az embert, hogy annak az elméje teljesen kiüresedik, ötlettelenné válik. Ha ezen kapod magad, akkor mindenképpen tenned kell azért, hogy megtörd ezt az önrontó kört!Elkényeztettet: Ez a leegyszerűsítő kifejezés általában akkor hangzik el, ha valakiről azt feltételezzük, hogy túl könnyen ér el mindent az életben, a jutalomért pedig nem kell nagy erőfeszítéseket tennie.

Valójában arról van szó, hogy a belső feszültségünket vetítjük ki a helyzetre. Sokkal egyszerűbb javíthatatlan egyéni hibaként kezelni az elkényeztetettséget, mint megvizsgálni azt az összetett kapcsolati dinamikát, amelyben létrejött.

Lusta: Az esetek többségében akkor használjuk ezt a kifejezést, ha mi vagy mások nem csináltak meg valamit, amit kellett volna. A „lusta” egy alapvető, megváltoztathatatlan deficitre, valamint arra utal, hogy az illető személyisége hibás, képtelen, vagy nem akar, keményen dolgozni.

Ha valakire ráfogod, hogy lusta, akkor valójában nem akarsz azzal foglalkozni, hogy vajon milyen háttértényezői vannak a problémának, hiszen millió oka lehet annak, ha valaki nem végzett el egy feladatot.

A jövőben úgy kerülheted el az ilyen helyzetet, ha hajlandó leszel feltárni az okokat, amiket a másik féllel közösen orvosoltok.

Önző: A veszekedések során gyakori, hogy akkor bélyegzünk valakit önzőnek, amikor az szóvá teszi a jogos szükségleteit. Emellett ennek a kifejezésnek erős erkölcsi-vallási felhangja van, ráadásul jellemző, hogy a szülők nevezik önzőnek a gyereküket, amiért az kifejezi az igényeit, amit a szülők nem tudnak, nem akarnak teljesíteni.

Ha egy vitában önzőnek neveznéd a másik felet, akkor inkább ismerd fel a vágyai, szükségletei jogosságát! Az emberi kapcsolatok igazi kihívását az adja, hogy egyensúlyt kell találni a felek igényeinek sokféleségében, amik gyakran ellentétesek egymással.

Attól nem vagy „önző”, ha néha szükséged van az egyedüllétre, öngondoskodásra, vagy akkor, ha valamilyen helyzetben igényled a támogatást. Az számít, hogy a másik féllel képesek legyetek összehangolni azt, hogy mit vártok a kapcsolatotoktól.

(Forrás: divany.hu)