A nagypapa halála előtt írt életbölcsességei, nemcsak unokáinak
James K. Flanagan a lánya unszolására írt levelet, amely később nyilvánosságra került.
A 72 éves James K. Flanagan már régóta hallgatta, hogy a lánya arra kéri, vesse papírra az életében összegyűjtött bölcsességeket, tapasztalatokat, és tanácsokat, hogy azokat később az öt unokája útmutatóként használhassa az életében.
Az idős nagypapa 2012. április 8-án, a 72. születésnapján, végre beadta a derekát, és teljesítette a lánya kívánságát.
Flanagan lánya később úgy döntött, hogy önzőség lenne csak az öt unoka számára megtartani a levelet, mert az abban megfogalmazott bölcsességekből mások is sokat tanulhatnak, ezért nyilvánosságra hozta az édesapja tanácsait.
Az alábbiakban a levélből közölt részletek olvashatóak:
„Kedves Ryan, Conor, Brendan, Charlie és Mary Catherine,
bölcs és gondos lányom, Rachel régóta noszogat, hogy írjak nektek néhány sort azokról a dolgokról, amelyeket életem során megtanultam. Ennek most, 2012. április 8-án, a 72. születésnapom estéjén jött el az ideje.
Senkitől és semmitől se féljetek! Mindig legyenek céljaitok, álmaitok még akkor is, ha ezeket a többiek „elérhetetlennek” és „furcsának” találják. Ha ezek a „többiek” nem hoznak nektek meleg levest a betegágyatokhoz, és nem állnak mellétek, ha bajban vagytok, akkor nem számít, hogy mit mondanak. Kerüljétek el messzire a megkeseredett pesszimista embereket.
Ha van egy álmotok, akkor lássatok neki a megvalósításnak! Ne keressetek kifogásokat, hiszen nincs annál rosszabb, mint az életetek végén azokat a dolgokat számba venni, amikért nem volt bátorságotok harcolni. Vállaljatok kockázatot, és hibázzatok, ha ez kell ahhoz, hogy elérjétek a célotokat.
Ezen a világon mindenki átlagember. Előfordulhat, hogy díszes kalapba járnak, és az is lehet, hogy komoly rangjuk és ideiglenesen hatalmuk van, valamint úgy viselkednek, mintha a többiek felett állnának, de ti ne higgyetek nekik, hiszen nekik is ugyanolyan kétségeik, félelmeik és vágyaik vannak, mint bármelyikőtöknek. Ők is esznek, isznak, alszanak, sőt még szellentenek is, mint bárki más. [...]
Írjatok bakancslistát azokról a dolgokról, amiket meg akartok valósítani az életetekben: utazás, nyelvtanulás, egy találkozás. És minden egyes nap tegyetek lépéseket a megvalósításukért. Ne halogassatok semmit, mert az a legbiztosabb módja annak, hogy valamit ne csináljatok meg!
Mindenkihez legyetek kedveske, mert nem tudhatjátok, hogy ki, milyen fájdalmat cipel magában, és hogy szüksége van-e a támogatásra. [...]
Olvassatok el annyi könyvet, amennyit csak tudtok. Nem kell hozzá se aksi, se töltő, és bárhová magatokkal vihetitek. [...]
Öleljétek meg azokat, akiket szerettek. Mondjátok el, mennyit jelentenek nektek: ne várjatok addig, míg túl késő lesz...”
(Forrás: hir24.hu)
A 72 éves James K. Flanagan már régóta hallgatta, hogy a lánya arra kéri, vesse papírra az életében összegyűjtött bölcsességeket, tapasztalatokat, és tanácsokat, hogy azokat később az öt unokája útmutatóként használhassa az életében.
Az idős nagypapa 2012. április 8-án, a 72. születésnapján, végre beadta a derekát, és teljesítette a lánya kívánságát.
Flanagan azonban nem sejtette, hogy a bölcsességek egyúttal a búcsúlevele lesz, hiszen nem sokkal később a nagypapa hirtelen szívrohamot kapott és meghalt.
Flanagan lánya később úgy döntött, hogy önzőség lenne csak az öt unoka számára megtartani a levelet, mert az abban megfogalmazott bölcsességekből mások is sokat tanulhatnak, ezért nyilvánosságra hozta az édesapja tanácsait.
Az alábbiakban a levélből közölt részletek olvashatóak:
„Kedves Ryan, Conor, Brendan, Charlie és Mary Catherine,
bölcs és gondos lányom, Rachel régóta noszogat, hogy írjak nektek néhány sort azokról a dolgokról, amelyeket életem során megtanultam. Ennek most, 2012. április 8-án, a 72. születésnapom estéjén jött el az ideje.
Senkitől és semmitől se féljetek! Mindig legyenek céljaitok, álmaitok még akkor is, ha ezeket a többiek „elérhetetlennek” és „furcsának” találják. Ha ezek a „többiek” nem hoznak nektek meleg levest a betegágyatokhoz, és nem állnak mellétek, ha bajban vagytok, akkor nem számít, hogy mit mondanak. Kerüljétek el messzire a megkeseredett pesszimista embereket.
Ha van egy álmotok, akkor lássatok neki a megvalósításnak! Ne keressetek kifogásokat, hiszen nincs annál rosszabb, mint az életetek végén azokat a dolgokat számba venni, amikért nem volt bátorságotok harcolni. Vállaljatok kockázatot, és hibázzatok, ha ez kell ahhoz, hogy elérjétek a célotokat.
Ezen a világon mindenki átlagember. Előfordulhat, hogy díszes kalapba járnak, és az is lehet, hogy komoly rangjuk és ideiglenesen hatalmuk van, valamint úgy viselkednek, mintha a többiek felett állnának, de ti ne higgyetek nekik, hiszen nekik is ugyanolyan kétségeik, félelmeik és vágyaik vannak, mint bármelyikőtöknek. Ők is esznek, isznak, alszanak, sőt még szellentenek is, mint bárki más. [...]Írjatok bakancslistát azokról a dolgokról, amiket meg akartok valósítani az életetekben: utazás, nyelvtanulás, egy találkozás. És minden egyes nap tegyetek lépéseket a megvalósításukért. Ne halogassatok semmit, mert az a legbiztosabb módja annak, hogy valamit ne csináljatok meg!
Mindenkihez legyetek kedveske, mert nem tudhatjátok, hogy ki, milyen fájdalmat cipel magában, és hogy szüksége van-e a támogatásra. [...]
Olvassatok el annyi könyvet, amennyit csak tudtok. Nem kell hozzá se aksi, se töltő, és bárhová magatokkal vihetitek. [...]
Öleljétek meg azokat, akiket szerettek. Mondjátok el, mennyit jelentenek nektek: ne várjatok addig, míg túl késő lesz...”
(Forrás: hir24.hu)
Hozzászólások