A társfüggőség kezelhető

A szingli szó napjaink egyik divatkifejezésének számít, e mellett egyre többször hallani a kapcsolat- és társfüggőség fogalmakat.

Ez utóbbiakat szívesen sütjük rá olyan emberekre, akik képtelenek meglenni egyedül, és állandóan hajszolják a párkapcsolatot. Bár az ember társas lény, és mindannyian jobban érezzük magunkat, ha van egy biztos kapcsolatunk, ennek ellenére mégis tudnunk kell létezni egyedül is, ha a szükség úgy kívánja.



Fontos, hogy külön válasszuk a társfüggőséget a kapcsolatfüggőségtől, mert a két jelenség, bár hasonló, mégsem ugyanaz. Az előbbi, mentális betegségtől szenvedők a férfi-nő viszonyrendszerben élnek, míg az utóbbi „zavar” felmerülhet szülő-gyermek, vagy akár főnök-beosztott viszonyban is. Az is óriási különbség a két mentális betegségben szenvedő csoport között, hogy a kapcsolatfüggők semmilyen szexuális együttlétre nem vágynak a másik féllel kapcsolatban.

Egy normális kapcsolat az egyenjogúság és a kölcsönösség alapjaira épül, és mindkét fél ugyanannyit ad és ugyanannyit kap. Érdekes tény, miszerint a női egyenjogúság, a nők munkavállalása eredményezhette azt is, hogy a legtöbb társfüggő a szebbik nem tagjai közül kerül ki. Egy nő nem attól lesz társfüggő, hogy otthon tölti idejét a gyerekeivel, vagy épp otthonról dolgozik. A társfüggőség azt jelenti, hogy a párod árnyékában élsz, mögüle kilépve védtelennek és sebezhetőnek érzed magad. ( Ez abban az esetben is igaz, ha egyébként stabil egzisztenciával és munkahellyel rendelkezel.) A társfüggő a társa kénye-kedve szerint éli az életét, kerüli a konfliktusokat.

A társfüggő nők nagy része problémás férfit választ, akinek alkohol vagy hűség problémái vannak, esetleg még bántalmazza is a nőt. Ha pedig valaki észre veszi, mi történik a kapcsolatban, a nő akkor is képtelen a férfit hibáztatni. A társfüggőségben szenvedők azt gondolják magukról, hogy ők nem érdemelnek többet, jobbat. Míg egy másik elmélet szerint, azért maradnak bántalmazójukkal, mert küldetésüknek érzik, hogy vigyázzanak a férfira, és jó útra térítsék őt. Erre azonban igen kicsi az esély.

A társfüggőség kialakulása mögött elsősorban gyermekkori lelki sérülések állhatnak, amik adódhatnak szeretethiányból vagy túlszeretésből is. Ez utóbbi esetén ugyanis nem alakult ki az önállóság és a feladatmegoldó készség. Ezért keres egy társat, akitől függhet.
A társfüggő személy, ha esetleg képes is kilépni a kapcsolatból, vagy társa hagyja el, következő alkalommal ugyanabba a hibába esik és azonos séma alapján választ, szinte az előzőnek megfelelő személyiségjegyekkel rendelkező partnert.

A társ- és a kapcsolatfüggőség sajnos korántsem divatjelenségek, sokkal inkább szenvedélybetegségek, mint az alkohol vagy a szerencsejáték. Erre van megoldás, melyhez első lépésként az vezet, hogy felismerjék a betegséget. A család és a barátok támogatásán túl, a társfüggőnek szüksége lesz egy szakértő pszichológus vagy pszichiáter segítségére is, aki végigvezeti őt a gyógyuláshoz vezető úton.

Forrás: Harmoniqusno.hu