Mentsd meg magad a kiégéstől!

A világban egyre inkább áthelyeződik a hangsúly az emberről az optimalizálásra, nagyobb mennyiség, alacsonyabb költség, gyorsabb ütem, ezek mind messze fontosabbak már a dolgozónál. Sőt, ember sincs már, csak humán erőforrás, ami könnyen eldobható, és gazdaságosabban cserélhető, mint a tárgyi erőforrások.

Ez a lélektelen gépezet könnyedén kifacsarhat bármelyikünket, bármennyire is küzdünk a napi rutin, a beszürkülés, és az úgynevezett ’zombivá válás’ ellen. A lelki kiégés életre szóló következményekkel járhat, végső esetben mély depresszióhoz, vagy akár öngyilkossághoz is vezethet.



Ez a betegség, bár napjainkban széles tömegeket érint, nem újkeletű dolog. Szinte egyidős a civilizációval, de mégis csak 1974-ben diagnosztizálták először. Herbert J. Freudenberger pszichoanalitikus így határozta meg, mint betegséget: „Krónikus emocionális megterhelések, stresszek nyomán fellépő fizikai, emocionális, mentális kimerülés, mely a reménytelenség és inkompetencia érzésével, célok és ideálok elvesztésével jár, s melyet a saját személyre, munkára, illetve másokra vonatkozó negatív attitűdök jellemeznek”.
1981-ben Ditsa Kafry, a kaliforniai Berkeley Egyetem munkapszichológia professzora újraalkotta a fogalmat: „A kiégés tartós vagy ismételt emocionális terhelés eredménye más emberekért való hosszú távú, intenzív erőfeszítéssel összefüggésben”

Ez a lélektani betegség elsősorban az embereket segítő foglalkozásoknál jelenik meg, mint az orvosok és a szociális munkások, de mivel a ’fogyasztóközpontú’ gondolkodás egyre inkább rányomja bélyegét az élet minden területére, ezért napjainkban egyáltalán nem ritka más jellegű, emberekkel kapcsolatos foglalkozásoknál sem, mint a pedagógus, a jogász, vagy a kereskedő.



A burnout szindróma legfőbb kiváltó okai lehetnek a visszajelzés, és megerősítés hiánya, az alacsony jövedelemből származó problémák, a nagy igénybevétel melletti nagy felelősség, és a gyakori krízisállapot.

Ez a betegség egy hosszú, akár évekig, évtizedekig tartó folyamat eredménye, a végső állapot kialakulásáig öt jellemző szakaszon megy végig a beteg:

Az idealizmus szakaszában még minden rendben, nagyreményű célok lebegnek az illető szeme előtt. A realizmus szakaszában, tisztában van már a képességeivel, a céljai reálisak, és képes is őket véghezvinni, lehetne ez akár a profizmus szakasza is. A stagnálás szakaszában nincs már mit tanulni, a célok eléréséért nem kell különösebben küzdeni, minden szinte megy magától, kialakul a ’rutin’, megfakul a motiváció. A frusztráció szakaszában az erősen csökkent motiváció miatt a teljesítmény csökken, ami az elején izgalmas kihívás volt, az most túlzott, terhes elvárásként jelenik meg. A magánélete is beszűkül, sekélyessé válik. A végső stádium az apátia, a munkahelyét elveszíti, vagy elhagyja, a magánélete teljesen leépült, nincs örömforrása az életében.

Nagyon fontos, hogy ez a betegség visszafordítható, ha időben észreveszi magán a jeleket valaki, akkor mindenképpen forduljon szakértőhöz. Amennyiben ez nem történik meg, a munkahely elvesztése szinte biztos, és különböző szenvedélybetegségek is kialakulhatnak, például drogfüggőség.

A kiégés kialakulása önállóan is megelőzhető, legalábbis ha hajlandóak vagyunk tudomásul venni, hogy ez a betegség rajtunk is elhatalmasodhat, amennyiben hosszabb távon végezzük ugyanazt a munkát, bármi is legyen az. Nagyon fontos a stressz elkerülése, vagy rendszeres levezetése, és a szabadidőnk munkától független, lehetőleg társas eltöltése olyan tevékenységgel, ami aktivitást igényel, és leköt, szeretjük csinálni. Lehet ez zenélés, tánc, sport, kirándulás, vagy akár könnyed irodalom olvasása is, bármi, ami csak jólesik, de mindenképpen olyannak kell lennie, ami nem unalmas számunkra hosszabb távon sem.

Forrás: Onlinepszichológia.hu