A vörös doktor

Dr. Ferenczi Sándor a hatvanas évek elején fedezte fel, hogy a cékla vörös festékanyaga hatékonyan lép fel a rosszindulatú daganatsejtekkel szemben. A cékla  festékanyaga - a betain - tumorellenes hatású. A humánkísérletekben, a kemoterápián átesett páciensek vérképe (amely a kezelések hatására romlik) jelentős javulást mutatott néhány hetes céklalé kúra után. Segít a vörösvérsejtek regenerálásában és szaporodásában.

Kiegészítő gyógymódként ajánlják vérszegénység, leukémia és malária esetében. Az ajánlott dózis naponta 1 liter frissen préselt vagy centrifugált lé, három hónapon keresztül, megszakítás nélkül.  Magas ásványi anyag és vitamintartalma miatt nagyon egészséges. Tartalmaz kalciumot, foszfort, vasat, jódot, rezet, mangánt, nátriumot, káliumot, ként, A, B, és C vitaminokat.

Értéke a sötét színű levében van, amely nagy mennyiségben tartalmaz egy antioxidáns hatású vegyületet, a betanint. A népi orvoslás a nyers cékla levét vértisztítónak tartja. Régebben vérszegény gyermekeknek adták mézzel ízesített, préselt levét, mert nagyon jól hasznosul a benne levő vas. A céklát főleg gyökeréért termesztik, de táplálkozásra és gyógyítás céljából felhasználható akár az egész növény is.

Magyarországon a XVII. században vált ismertté a cékla. A növény legrégebbi lelete egy újkőkorszakból  származik. Az i.e. második évezredben már a babilóniaiak és a föníciaiak nagy mennyiségben termesztették. Használták a görögök és a rómaiak is, lázas megbetegedés esetén. Azt tartották róla, hogy a vért hűsíti.

Európa északi területeire a rómaiak juttatták el. Évszázadokkal később Nagy Károly rendelte el a cékla termesztését.
Angliában a középkorban roboráló szerként használták, betegeket és időseket tápláltak könnyen emészthető levével, valamint a fejfájás és fogfájás enyhítésére ajánlották. Májbetegségek, székrekedés és egyes bélbetegségek kezelésére használták, sőt  mitesszerek, pattanások és korpásodás ellen is javasolták és javasolják ma is.