Önző-e az öngyilkos?
Robin Williams tragikus és váratlan halála irányította a figyelmet az öngyilkosság és a depresszió közötti összefüggésekre.
A színész-komikusnak nemcsak alkohol- és kábítószer problémái voltak ismertek, hanem nyíltan felvállalta depresszióját is.
Széles körben elterjedt vélekedés, hogy ha egy depresszióval küzdő ember öngyilkos lesz, az önzésből fakad. Ennek elfogadása azonban a mentális problémák figyelembe nem vételével egyenlő.
Ha Robin Williamsre gondol valaki, sok jelző eszébe juthat, de az önző biztosan nem. Tehetséges volt, kedvelt, ikonikus, hatalmas szellemi örökséget hagyott hátra. Még akkor is, ha most a szeretet és elismerés számos jele irányul Robin Williams felé, mégis akadnak, akik kihasználják az alkalmat a kritizálásra. Ez nem ritka, ha egy ismert személyiség öngyilkosságot követ el. Az egyik leggyakoribb vád az, hogy az elhunyt önző módon cselekedett, amikor eldobta magától az életet. Ezzel a vélekedéssel hosszú távon nagy kárt tehetnek az ilyen emberek embertársaikban.
A depresszió betegség, bármilyen néven is szerepel. A depresszív szó egyaránt használjuk olyan emberre, aki épp egy élete nehéz korszakát éli, és rossz hangulatban van, és olyanra is, aki orvosilag megállapítható hangulati problémákkal küzd. Így az emberek könnyen ítélkezhetnek, és már egy kisebb probléma esetén is megkaphatják a depressziós jelzőt. Bizonyos értelemben mindenki átmegy depressziós szakaszokon időnként.
Különbséget kell tenni aközött, ha valakinek lelki nehézségei támadnak és a depresszió, mint betegség között. A depresszió, mint betegség nem kap kellő figyelmet, s nem is fogadják el sokszor betegségként. Aki maga még nem élte meg, az nehezen tudja megítélni.
A depresszió nem tesz különbségeket. Nem kímél senkit sem korra, sem nemre, sem ismertségre, sem anyagi jólétre nincs tekintettel. A lelki betegségek nem veszik figyelembe a személyes tényezőket. Bárkit utolérhetnek, akár királyokat is. III. György angol király az egyik példa.
A depresszió nélkülöz minden logikát. Az optimista ember úgy képzelheti, hogy az öngyilkos jelöltek készítenek egy listát az öngyilkosság mellett és az ellene szóló érvekről, s az előbbiek lesznek többségben. A valóságban ez nem így történik. A mentális betegséggel pont az az egyik legnagyobb probléma, hogy nem tud a beteg "normálisan" gondolkodni. A depressziós ember nem úgy gondolkodik, mint az, aki mentes ettől a betegségtől. Ők úgy gondolkodnak, hogy ők keveset érnek, kilátásaik alig vannak, családjuk, szeretteik pedig boldogabbak lennének nélkülük. Az ő felfogásukban az öngyilkosság egy nagylelkű cselekedet.
Az önzés feltételezése magában foglalja azt is, hogy lenne másik út, de az öngyilkos a "könnyebb utat" választotta. A sok ezer éves tapasztalat azt mutatja, hogy a túlélési ösztön a legerősebb ösztön, így a könnyű megoldás nem feltétlenül helyes meghatározás. Logikát azonban nem szabd feltételezni a mentális betegségek esetében.
Másik gyakran hangoztatott vélemény az, hogy a depresszió divatos, gyakrabban lehet hallani manapság róla, mint régen. A statisztikák adatai szerint minden negyedik ember érintett valamilyen mentális problémában. Ha egy mély depressziós ember azt hallja, hogy az öngyilkosság önzés, akkor még kevésbé érzi értékesnek magát, és úgy gondolja, hogy az emberek még halálukban is utálni fogják őket.
Az is elterjedt vélekedés, hogy sokan csak azért kísérlik meg az öngyilkosságot, mert így akarnak figyelmet kapni. Ez azt a kérdést veti fel, hogy ekkor megérdemlik-e szimpátiát?
Egy öngyilkosság mindig tragikus esemény. Vádaskodással bizonyosan nem előzünk meg hasonló tragédiákat.
www.theguardian.com
A színész-komikusnak nemcsak alkohol- és kábítószer problémái voltak ismertek, hanem nyíltan felvállalta depresszióját is.Széles körben elterjedt vélekedés, hogy ha egy depresszióval küzdő ember öngyilkos lesz, az önzésből fakad. Ennek elfogadása azonban a mentális problémák figyelembe nem vételével egyenlő.
Ha Robin Williamsre gondol valaki, sok jelző eszébe juthat, de az önző biztosan nem. Tehetséges volt, kedvelt, ikonikus, hatalmas szellemi örökséget hagyott hátra. Még akkor is, ha most a szeretet és elismerés számos jele irányul Robin Williams felé, mégis akadnak, akik kihasználják az alkalmat a kritizálásra. Ez nem ritka, ha egy ismert személyiség öngyilkosságot követ el. Az egyik leggyakoribb vád az, hogy az elhunyt önző módon cselekedett, amikor eldobta magától az életet.
A depresszió betegség, bármilyen néven is szerepel. A depresszív szó egyaránt használjuk olyan emberre, aki épp egy élete nehéz korszakát éli, és rossz hangulatban van, és olyanra is, aki orvosilag megállapítható hangulati problémákkal küzd. Így az emberek könnyen ítélkezhetnek, és már egy kisebb probléma esetén is megkaphatják a depressziós jelzőt. Bizonyos értelemben mindenki átmegy depressziós szakaszokon időnként.
Különbséget kell tenni aközött, ha valakinek lelki nehézségei támadnak és a depresszió, mint betegség között. A depresszió, mint betegség nem kap kellő figyelmet, s nem is fogadják el sokszor betegségként. Aki maga még nem élte meg, az nehezen tudja megítélni.
A depresszió nem tesz különbségeket. Nem kímél senkit sem korra, sem nemre, sem ismertségre, sem anyagi jólétre nincs tekintettel. A lelki betegségek nem veszik figyelembe a személyes tényezőket. Bárkit utolérhetnek, akár királyokat is. III. György angol király az egyik példa.
A depresszió nélkülöz minden logikát. Az optimista ember úgy képzelheti, hogy az öngyilkos jelöltek készítenek egy listát az öngyilkosság mellett és az ellene szóló érvekről, s az előbbiek lesznek többségben. A valóságban ez nem így történik. A mentális betegséggel pont az az egyik legnagyobb probléma, hogy nem tud a beteg "normálisan" gondolkodni. A depressziós ember nem úgy gondolkodik, mint az, aki mentes ettől a betegségtől. Ők úgy gondolkodnak, hogy ők keveset érnek, kilátásaik alig vannak, családjuk, szeretteik pedig boldogabbak lennének nélkülük. Az ő felfogásukban az öngyilkosság egy nagylelkű cselekedet.
Az önzés feltételezése magában foglalja azt is, hogy lenne másik út, de az öngyilkos a "könnyebb utat" választotta. A sok ezer éves tapasztalat azt mutatja, hogy a túlélési ösztön a legerősebb ösztön, így a könnyű megoldás nem feltétlenül helyes meghatározás. Logikát azonban nem szabd feltételezni a mentális betegségek esetében.
Másik gyakran hangoztatott vélemény az, hogy a depresszió divatos, gyakrabban lehet hallani manapság róla, mint régen. A statisztikák adatai szerint minden negyedik ember érintett valamilyen mentális problémában. Ha egy mély depressziós ember azt hallja, hogy az öngyilkosság önzés, akkor még kevésbé érzi értékesnek magát, és úgy gondolja, hogy az emberek még halálukban is utálni fogják őket.
Az is elterjedt vélekedés, hogy sokan csak azért kísérlik meg az öngyilkosságot, mert így akarnak figyelmet kapni. Ez azt a kérdést veti fel, hogy ekkor megérdemlik-e szimpátiát?
Egy öngyilkosság mindig tragikus esemény. Vádaskodással bizonyosan nem előzünk meg hasonló tragédiákat.
www.theguardian.com
Hozzászólások