Értelmes felnőtt nem küld lánclevelet a Facebookon
Tizenhárom dolog, amit ne kövessünk el a közösségi oldalon, ha szeretnénk, hogy felnőttként, és ne dedósként kezeljenek!
Napjaink egyik legérdekesebb jelensége a Facebook, hiszen az oldal képes kihozni a felnőttekből az óvodást, míg a kamaszok sokszor úgy viselkednek, mintha legalább 30 év élettapasztalat állna mögöttük, sőt, nem egyszer úgy is néznek ki.
Ez egyáltalán nem normális jelenség, éppen ezért fontos, hogy betartsunk néhány szabályt a közösségi oldalon, ha szeretnénk, hogy mások értelmes felnőttként kezeljenek.
Többszörös meghívás koncertekre, kiállításokra: Attól, hogy tehetségesek vagyunk, még nem kell minden ismerősnek ötször elküldeni a meghívónkat, főleg akkor nem, ha az illetőről azt sem tudjuk, hogy miért lett az ismerősünk. Egyszer bőven elég elküldeni a meghívást.
Alaposan dokumentált eljegyzés, esküvő, gyerekvállalás: Igaz, a Facebook arra van, hogy informáljuk az ismerősöket, hogy mi van velünk, de nem kell napjában hat posztban emlékeztetni őket, hogy milyen esemény zajlik az életünkben.
Ha például az esküvőnkre készülünk, akkor kerüljük a sorozatos „Ilyen lesz a torta”, „Ez lesz a ruhám”, „Íme a dekoráció” posztokat. Ugyanez vonatkozik a terhességre is. Senkit sem érdekel a „pocaklakó nyolcszázadik napja” kép.
Mekkora partiarcok vagyunk: Az iskolapad elhagyása után is előfordul, hogy bulizunk, de felnőttként már szánalmas, ha a kamaszokat meghazudtoló módon reklámozzuk, hogy milyen jót buliztunk. Egyetemistaként még vicces a pálinkázó kép, de felnőttként, egy üzleti tárgyalás előtt inkább kínos.
Önlájkolás: Ha Facebookon a saját posztunkat lájkoljuk, akkor az olyan, mintha folyamatosan ajnároznánk magunkat. A beképzeltség nem vonzó tulajdonság.
Ne beszélgessünk azokkal, akikhez semmi közünk: Ha egy középiskolai tanárunk bejelöl, akkor úgy érezhetjük, hogy vissza kell igazolnunk, annak ellenére, hogy 25 éve egy szót sem beszéltünk vele, majd azt vesszük észre, hogy minden posztunk alatt kommentál, és az összes barátunkkal összevész, akkor gondolkodjunk el, hogy tényleg barátok vagyunk-e.
A másnapi bocsánatkérés: Kevés kínosabb dolog van annál, mint az, ha kitesszük a bulis képeket, majd másnap nyilvános levélben kérünk bocsánatot. Ebben az esetben inkább töröljük a posztokat, és privát üzenetben kérjünk bocsánatot az érintettektől!
A siránkozásba burkolt dicsekvés: Kerüljük a „jaj nem kértem el a tegnapi buliban x (híresség neve) elérhetőségét!” vagy az „ezzel a BMW-vel mindig megállítanak a rendőrök, inkább vettem volna Opelt” kiírásokat.
Ne jelöljünk be ismerősnek olyat, akit nem ismerünk: Sokan társkeresőnek nézik a Facebookot, ezért képesek teljesen idegent ismerősnek jelölni csak azért, mert megtetszett a profilképe.
A közösségi oldal nem erre való, hanem arra, hogy tartani tudjuk a kapcsolatot azokkal, akiket tényleg ismerünk. A boltban sem mutogatjuk a családi fotóalbumot minden idegennek.
Túl lelkes, amatőr szurkolók: Néha még a profi kommentátorok is halálra idegesítik az embert, úgyhogy kíméljük meg az ismerőseinket az üzenőfalon való közvetítéstől. Akit érdekel a verseny, mérkőzés, az úgyis nézi, mást pedig csak idegesíteni fog, hogy másról sem tudunk órák óta, percenként posztolni. Egy összefoglalást kitehetünk, de ennél többet ne!
Lánclevelek, hoaxok megosztása az üzenőfalon: Gyerekként még lehet, hogy elhittük, hogy balszerencse ér, ha nem küldjük tovább a bugyuta láncleveleket, de felnőttként már tudjuk, hogy ezek butaságok, hiszen senki sem fog meghalni, vagy meggazdagodni, ha nem foglalkozik ezekkel.
Ne küldjünk játék meghívást: Attól, hogy az igazi kert helyett online termesztünk zöldséget, még más nem akar, főleg a szomszéd Juliska néni, aki most is a kertben ülteti az igazi növényeket.
A Facebook-profil nem blog: Nem véletlenül van Facebook és blog. Nem kell percenként kiírni, hogy éppen mit csinálunk, mert ezzel csak azt érjük el, hogy elveszítjük a méltóságunkat. Nyissunk egy blogot, amit lehet, hogy nem fognak annyian olvasni, mint ahány ismerősünk a Facebookon van, de legalább szánalmasnak sem fognak tartani.
Ne dicsekedjünk állandóan: Minden ismerősünk tudja, hogy a valóságban sokkal kellemetlenebb az életünk, úgyhogy felesleges napjában több posztban azt reklámozni, hogy milyen csodálatos az életünk.
(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)
Napjaink egyik legérdekesebb jelensége a Facebook, hiszen az oldal képes kihozni a felnőttekből az óvodást, míg a kamaszok sokszor úgy viselkednek, mintha legalább 30 év élettapasztalat állna mögöttük, sőt, nem egyszer úgy is néznek ki.Ez egyáltalán nem normális jelenség, éppen ezért fontos, hogy betartsunk néhány szabályt a közösségi oldalon, ha szeretnénk, hogy mások értelmes felnőttként kezeljenek.
Többszörös meghívás koncertekre, kiállításokra: Attól, hogy tehetségesek vagyunk, még nem kell minden ismerősnek ötször elküldeni a meghívónkat, főleg akkor nem, ha az illetőről azt sem tudjuk, hogy miért lett az ismerősünk. Egyszer bőven elég elküldeni a meghívást.
Alaposan dokumentált eljegyzés, esküvő, gyerekvállalás: Igaz, a Facebook arra van, hogy informáljuk az ismerősöket, hogy mi van velünk, de nem kell napjában hat posztban emlékeztetni őket, hogy milyen esemény zajlik az életünkben.
Ha például az esküvőnkre készülünk, akkor kerüljük a sorozatos „Ilyen lesz a torta”, „Ez lesz a ruhám”, „Íme a dekoráció” posztokat.
Mekkora partiarcok vagyunk: Az iskolapad elhagyása után is előfordul, hogy bulizunk, de felnőttként már szánalmas, ha a kamaszokat meghazudtoló módon reklámozzuk, hogy milyen jót buliztunk. Egyetemistaként még vicces a pálinkázó kép, de felnőttként, egy üzleti tárgyalás előtt inkább kínos.
Önlájkolás: Ha Facebookon a saját posztunkat lájkoljuk, akkor az olyan, mintha folyamatosan ajnároznánk magunkat. A beképzeltség nem vonzó tulajdonság.Ne beszélgessünk azokkal, akikhez semmi közünk: Ha egy középiskolai tanárunk bejelöl, akkor úgy érezhetjük, hogy vissza kell igazolnunk, annak ellenére, hogy 25 éve egy szót sem beszéltünk vele, majd azt vesszük észre, hogy minden posztunk alatt kommentál, és az összes barátunkkal összevész, akkor gondolkodjunk el, hogy tényleg barátok vagyunk-e.
A másnapi bocsánatkérés: Kevés kínosabb dolog van annál, mint az, ha kitesszük a bulis képeket, majd másnap nyilvános levélben kérünk bocsánatot. Ebben az esetben inkább töröljük a posztokat, és privát üzenetben kérjünk bocsánatot az érintettektől!
A siránkozásba burkolt dicsekvés: Kerüljük a „jaj nem kértem el a tegnapi buliban x (híresség neve) elérhetőségét!” vagy az „ezzel a BMW-vel mindig megállítanak a rendőrök, inkább vettem volna Opelt” kiírásokat.
Ne jelöljünk be ismerősnek olyat, akit nem ismerünk: Sokan társkeresőnek nézik a Facebookot, ezért képesek teljesen idegent ismerősnek jelölni csak azért, mert megtetszett a profilképe.
A közösségi oldal nem erre való, hanem arra, hogy tartani tudjuk a kapcsolatot azokkal, akiket tényleg ismerünk. A boltban sem mutogatjuk a családi fotóalbumot minden idegennek.
Túl lelkes, amatőr szurkolók: Néha még a profi kommentátorok is halálra idegesítik az embert, úgyhogy kíméljük meg az ismerőseinket az üzenőfalon való közvetítéstől. Akit érdekel a verseny, mérkőzés, az úgyis nézi, mást pedig csak idegesíteni fog, hogy másról sem tudunk órák óta, percenként posztolni. Egy összefoglalást kitehetünk, de ennél többet ne!Lánclevelek, hoaxok megosztása az üzenőfalon: Gyerekként még lehet, hogy elhittük, hogy balszerencse ér, ha nem küldjük tovább a bugyuta láncleveleket, de felnőttként már tudjuk, hogy ezek butaságok, hiszen senki sem fog meghalni, vagy meggazdagodni, ha nem foglalkozik ezekkel.
Ne küldjünk játék meghívást: Attól, hogy az igazi kert helyett online termesztünk zöldséget, még más nem akar, főleg a szomszéd Juliska néni, aki most is a kertben ülteti az igazi növényeket.
A Facebook-profil nem blog: Nem véletlenül van Facebook és blog. Nem kell percenként kiírni, hogy éppen mit csinálunk, mert ezzel csak azt érjük el, hogy elveszítjük a méltóságunkat. Nyissunk egy blogot, amit lehet, hogy nem fognak annyian olvasni, mint ahány ismerősünk a Facebookon van, de legalább szánalmasnak sem fognak tartani.
Ne dicsekedjünk állandóan: Minden ismerősünk tudja, hogy a valóságban sokkal kellemetlenebb az életünk, úgyhogy felesleges napjában több posztban azt reklámozni, hogy milyen csodálatos az életünk.
(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)
Hozzászólások