Hihetünk az álmainknak?
Az álmok eredete, jelentése és keletkezése már régóta foglalkoztatja az embereket. A kutatók véleménye merőben eltér egymástól, azonban egy dologban mind egyetértenek, hogy okkal álmodunk.
Az álmok kialakulását kutató szakemberek véleménye az okokat illetően meglehetősen különböző. Vannak állítások, miszerint az álomképek az agytörzs aktiválódása folytán létrejövő véletlenszerű elektromos kisülések eredményei, más vélemények szerint, úgy születnek a különféle képek, hogy az agy véletlenszerűen variálja a benne felhalmozódott információkat, amikor az agykérget elektromos impulzusok érik.
Egy másik tábor véleménye szerint pedig - melynek első hirdetője Freud volt -, az álmok egyáltalán nem véletlenül alakulnak ki. Álláspontjuk szerint a tudatalattink az álmokkal akar üzenni nekünk, melyek az emlékképeink és gondolataink segítségével jönnek létre. Számtalan élmény ér bennünket a mindennapokban, melyeknek többsége nem tudatosul (mert látszólag jelentéktelenek). Sok olyan benyomás van, ami érzelmileg foglalkoztat bennünket, azonban mégsem gondolkodunk rajta túl sokáig (ilyen lehet például egy tragédia látványa). Az álmok rendszerint az elmúlt három napban történt eseményeket dolgozzák fel, melyek az álmok „alapanyagát”adják. Sokak számára az is ismerős lehet, amikor a külső ingerek alakítják az álmainkat, erre jó példa mikor például azt álmodjuk hogy fázunk, azért mert éjszaka véletlenül kitakarózunk. Ha pedig éjszaka megszomjazunk, nem kizárt hogy álmainkban a sivatagban találjuk magunkat.
Kísérletekkel bizonyították, hogy akit rendszeresen megfosztottak az álmodástól (felébresztéssel) kialvatlannak érezte magát. Amikor tehát huzamosabb ideig nem álmodott valaki, kisebb memóriazavarok is jelentkeztek nála, majd érzelmileg is labilis lett. Az érzelmi labilitás ingerlékenységben és kimerültségben nyilvánult meg, de volt hogy súlyosabb testi és pszichológiai tüneteket is mutatott. Bebizonyították, hogy hosszútávon akár az őrülethez is vezethet, ha valaki nem álmodik. Emiatt, az álom-megvonást kínzási módszerként is alkalmazták az Ókori Kínában.
Látszik ha álmodunk…
Egy érdekes álomból ébredve sokszor úgy hisszük, hogy az álom egész éjszakán át tartott, pedig az álmok fázisai nagyon rövid. Az éjszaka jelentősebb részét mélyalvással töltjük, ilyenkor nem álmodunk… Bár a modernebb kutatások szerint ekkor is van álom tevékenység, csak ezek nem rögzülnek. Ebben a szakaszban főleg a napi élet eseményeit dolgozzuk fel, akárcsak egy asszisztens, aki lefűzi az aktákat, az agyunk így rendszerezi az élményeinket és a tanultakat. Azt a periódust, amikor általában álmodunk (és amire emlékezni is szoktunk) REM-fázisnak nevezik. Ilyenkor testünk ellazul és csak a szemgolyók mozognak, mert tekintetünkkel követjük a képeket. A zárt szemhéjak mögötti mozgó szemek árulkodnak arról, ha valaki álmodik. Létezik egyébként egy ennél is mélyebb "öntudatlan" alvásszakasz, amikor gyógyul a testünk.
A rossz álmok eredete
A tudósok arra a feltételezésre jutottak, hogy az álmok érzelmi töltete és az álmodó egészségi állapota között van összefüggés. Állítólag az álomban jelentkező negatív érzelmek a betegséggel, míg a pozitívak az egészséggel mutatnak némi összefüggést. A rossz álmok, illetve a visszatérő rémálmok éppen azért születnek meg, hogy felhívják a figyelmünket egyes testi vagy lelki betegségünkre. Céljuk tehát az lehet, hogy megvédjenek bennünket az ártó tényezőktől, mely veszélyeztetheti a fizikai, vagy lelki egészségünket.
Álmoskönyvek – hihetünk nekik?
Számos álmoskönyv létezik, tartalmukban sokan hisznek, mások viszont kitalációnak tartják azokat. Ettől függetlenül vannak mindenkinél jelentkező szimbólumok, melyek felvetik a kérdést, hogy milyen okból jelennek meg álmainkban. Ilyen tipikus példa, mikor kiabálni szeretnénk, de nem tudunk: ennek jelentése kimondatlan szó. Az is gyakran előfordul, hogy futni szeretnénk, de lábunk nem mozdul, ez állítólag azt jelenti hogy életünk valamely területén tehetetlennek érezzük magunkat. A zuhanás pedig a könyvek szerint egy elrontott dolgot jelképez, míg a veszélyes helyzetek a félelmeinket jelenítik meg. Persze ezek nem bizonyítottak, ráadásul józan paraszti ésszel bárki hasonló következtetésekre juthat.
Ennek ellenére, mindenképpen hasznos odafigyelni az álmainkra, hiszen valószínűsíthetően belső énünk akar üzenni valamit. Ezenkívül álmunkban sokszor lejátsszuk egyes döntéseink végkimenetelét, ami akár meg is védhet bennünket egy későbbi rossz döntéstől.
Az álmok kialakulását kutató szakemberek véleménye az okokat illetően meglehetősen különböző. Vannak állítások, miszerint az álomképek az agytörzs aktiválódása folytán létrejövő véletlenszerű elektromos kisülések eredményei, más vélemények szerint, úgy születnek a különféle képek, hogy az agy véletlenszerűen variálja a benne felhalmozódott információkat, amikor az agykérget elektromos impulzusok érik.
Egy másik tábor véleménye szerint pedig - melynek első hirdetője Freud volt -, az álmok egyáltalán nem véletlenül alakulnak ki. Álláspontjuk szerint a tudatalattink az álmokkal akar üzenni nekünk, melyek az emlékképeink és gondolataink segítségével jönnek létre. Számtalan élmény ér bennünket a mindennapokban, melyeknek többsége nem tudatosul (mert látszólag jelentéktelenek). Sok olyan benyomás van, ami érzelmileg foglalkoztat bennünket, azonban mégsem gondolkodunk rajta túl sokáig (ilyen lehet például egy tragédia látványa). Az álmok rendszerint az elmúlt három napban történt eseményeket dolgozzák fel, melyek az álmok „alapanyagát”adják. Sokak számára az is ismerős lehet, amikor a külső ingerek alakítják az álmainkat, erre jó példa mikor például azt álmodjuk hogy fázunk, azért mert éjszaka véletlenül kitakarózunk. Ha pedig éjszaka megszomjazunk, nem kizárt hogy álmainkban a sivatagban találjuk magunkat.
Élettanilag fontos álmodni?
Kísérletekkel bizonyították, hogy akit rendszeresen megfosztottak az álmodástól (felébresztéssel) kialvatlannak érezte magát. Amikor tehát huzamosabb ideig nem álmodott valaki, kisebb memóriazavarok is jelentkeztek nála, majd érzelmileg is labilis lett. Az érzelmi labilitás ingerlékenységben és kimerültségben nyilvánult meg, de volt hogy súlyosabb testi és pszichológiai tüneteket is mutatott. Bebizonyították, hogy hosszútávon akár az őrülethez is vezethet, ha valaki nem álmodik. Emiatt, az álom-megvonást kínzási módszerként is alkalmazták az Ókori Kínában.
Látszik ha álmodunk…
Egy érdekes álomból ébredve sokszor úgy hisszük, hogy az álom egész éjszakán át tartott, pedig az álmok fázisai nagyon rövid. Az éjszaka jelentősebb részét mélyalvással töltjük, ilyenkor nem álmodunk… Bár a modernebb kutatások szerint ekkor is van álom tevékenység, csak ezek nem rögzülnek. Ebben a szakaszban főleg a napi élet eseményeit dolgozzuk fel, akárcsak egy asszisztens, aki lefűzi az aktákat, az agyunk így rendszerezi az élményeinket és a tanultakat. Azt a periódust, amikor általában álmodunk (és amire emlékezni is szoktunk) REM-fázisnak nevezik. Ilyenkor testünk ellazul és csak a szemgolyók mozognak, mert tekintetünkkel követjük a képeket. A zárt szemhéjak mögötti mozgó szemek árulkodnak arról, ha valaki álmodik. Létezik egyébként egy ennél is mélyebb "öntudatlan" alvásszakasz, amikor gyógyul a testünk.
A rossz álmok eredete
A tudósok arra a feltételezésre jutottak, hogy az álmok érzelmi töltete és az álmodó egészségi állapota között van összefüggés. Állítólag az álomban jelentkező negatív érzelmek a betegséggel, míg a pozitívak az egészséggel mutatnak némi összefüggést. A rossz álmok, illetve a visszatérő rémálmok éppen azért születnek meg, hogy felhívják a figyelmünket egyes testi vagy lelki betegségünkre. Céljuk tehát az lehet, hogy megvédjenek bennünket az ártó tényezőktől, mely veszélyeztetheti a fizikai, vagy lelki egészségünket.
Álmoskönyvek – hihetünk nekik?
Számos álmoskönyv létezik, tartalmukban sokan hisznek, mások viszont kitalációnak tartják azokat. Ettől függetlenül vannak mindenkinél jelentkező szimbólumok, melyek felvetik a kérdést, hogy milyen okból jelennek meg álmainkban. Ilyen tipikus példa, mikor kiabálni szeretnénk, de nem tudunk: ennek jelentése kimondatlan szó. Az is gyakran előfordul, hogy futni szeretnénk, de lábunk nem mozdul, ez állítólag azt jelenti hogy életünk valamely területén tehetetlennek érezzük magunkat. A zuhanás pedig a könyvek szerint egy elrontott dolgot jelképez, míg a veszélyes helyzetek a félelmeinket jelenítik meg. Persze ezek nem bizonyítottak, ráadásul józan paraszti ésszel bárki hasonló következtetésekre juthat.
Ennek ellenére, mindenképpen hasznos odafigyelni az álmainkra, hiszen valószínűsíthetően belső énünk akar üzenni valamit. Ezenkívül álmunkban sokszor lejátsszuk egyes döntéseink végkimenetelét, ami akár meg is védhet bennünket egy későbbi rossz döntéstől.
Hozzászólások