Miért éri meg átlépni a komfortzónáinkat?
A megszokott, a kényelmes, hiába rossz, vagy fojtogató, mégis biztonságosabbnak tűnik, mint kilépni valahová, ahol nem tudjuk mi vár ránk, mégis megéri megtenni, hisz a vágyaink és a csodák, melyekre eddig vártunk, csak ott találhatóak meg.
A komfortzóna az a bizonyos biztonsági buborék, melyből az emberek többsége nagyon ritkán, egy része pedig egyáltalán nem hajlandó kidugni az orrát, hogy megpróbálja másként, kipróbáljon valami újat, inkább ragaszkodnak a megszokotthoz, még akkor is, ha az már rég nem vezet sehová sem. A félelem hiteti el velünk, hogy jobb ha maradunk, hiszen nem tudhatjuk mi vár ránk, azonban mégis megéri elindulni, hiszen idővel belátjuk, hogy más lehetőségünk nincsen, ha igazán változtatni szeretnénk, vagy elérni valamit, melyet már oly rég óta kergetünk.
Saját kis ketrecünk elhagyása nem is olyan rémisztő, vagy nehéz, a félelmetes az a képzelet, melyet a fejünkben alkottunk meg róla. Ha van egy célunk, akkor érdemes azon az elven elindulni, hogy osszuk fel kisebb lépésekre, így sokkal könnyebb és sikeresebb lesz, hiszen folyton sikerélményekben részesülünk. Érdemes apróbb dolgokkal kipróbálni, például egy másik úton menni a munkába, egy másik boltban vásárolni, új ételeket megkóstolni, beiratkozni egy sport órára, vagy valami olyat csinálni, amit már rég kiakartunk próbálni, de eddig még nem mertük megtenni. Minden egyes sikerélménnyel tágítjuk a komfortzónát és rövidesen már olyan dolgokat fogunk véghez vinni, melyekről ezelőtt csak álmodoztunk.
A komfortzóna az a bizonyos biztonsági buborék, melyből az emberek többsége nagyon ritkán, egy része pedig egyáltalán nem hajlandó kidugni az orrát, hogy megpróbálja másként, kipróbáljon valami újat, inkább ragaszkodnak a megszokotthoz, még akkor is, ha az már rég nem vezet sehová sem. A félelem hiteti el velünk, hogy jobb ha maradunk, hiszen nem tudhatjuk mi vár ránk, azonban mégis megéri elindulni, hiszen idővel belátjuk, hogy más lehetőségünk nincsen, ha igazán változtatni szeretnénk, vagy elérni valamit, melyet már oly rég óta kergetünk.
Saját kis ketrecünk elhagyása nem is olyan rémisztő, vagy nehéz, a félelmetes az a képzelet, melyet a fejünkben alkottunk meg róla. Ha van egy célunk, akkor érdemes azon az elven elindulni, hogy osszuk fel kisebb lépésekre, így sokkal könnyebb és sikeresebb lesz, hiszen folyton sikerélményekben részesülünk. Érdemes apróbb dolgokkal kipróbálni, például egy másik úton menni a munkába, egy másik boltban vásárolni, új ételeket megkóstolni, beiratkozni egy sport órára, vagy valami olyat csinálni, amit már rég kiakartunk próbálni, de eddig még nem mertük megtenni. Minden egyes sikerélménnyel tágítjuk a komfortzónát és rövidesen már olyan dolgokat fogunk véghez vinni, melyekről ezelőtt csak álmodoztunk.
Hozzászólások