Tények és tévhitek az ásításról
Az ásítás az egyik leggyakoribb, ugyanakkor a legrejtélyesebb jelensége is az embernek. Hiába a fejlett tudomány és technika, igazából még a mai napig nem jöttek rá, hogy mégis mi a pontos funkciója ennek a cselekedetnek, azonban vannak tények és vannak tévhitek is, amiket teljesen ki lehet zárni, mert messze állnak a valós okától.
Hosszú évezredek óta vizsgálják a jelenséget, mégsem tudtak még mindig rájönni, hogy egyáltalán milyen haszna van annak, hogy ásítunk.
A legelső tévhit, ami kering a köztudatban, hogy oxigén hiány esetén, így próbál plusz levegőhöz jutni a szervezet, különösen ha fáradtak vagyunk. Ez azonban nincs így. Több ízben vizsgálták már, hogy ásítás közben a test hirtelen veszi fel a levegőt, ami miatt kevesebb oxigén jut a szervezetbe, mint a normál légzésnél. A tévhitet továbbá még az is cáfolja, hogy a kismama hasában növekvő magzat is ásít, akinél főként érvénytelen ez a lehetséges funkció, tehát semmilyen valóság háttere nincsen.
Az ásítással kapcsolatos vizsgálatokat nem csak az embereken szokták végezni, hanem az állatokon is, hiszen szinte az összes gerincesnél is felfedezhető ez a fajta jelenség. Továbbá megfigyelték azt is, hogy az emberek a téli, hidegebb időszakokban sokkal többet ásítanak, mint például a nagy melegben, nyáron, mikor a külső hőmérséklet közelít a test alap hőmérsékletéhez. A legújabb felvetések szerint az ásítás azt szolgálja, hogy az agyat időként hűtse és óvja a túlmelegedéstől. Ez azonban szintén hagy maga után néhány kételyt, hiszen az előbb említett elmélet szerint az agy hűtése lenne a lényeg, amiről ésszerűen gondolhatnánk azt, hogy nyáron az esedékesebb. Az jelenség másolása, az az ásítás ragályossága szintén egy külön rejtélyt ölel magába, hiszen mindenki tudja, hogy létezik, de fogalmunk sincsen arról, hogy miért. Akárhogy is nézzük, világunk bármennyire fejlett, mindig maradnak elvarratlan szálak, ebben az esetben az ásítás is annak számít.
Hozzászólások