A fiatalok és az alkohol
Mi az oka annak, hogy a fiatalok "egyre többet isznak"? Mi ez a jelenség, és mikortól a szülő felelőssége?
Valamikor kialakult az a képzet, hogy divatos 14-15 évesen szinte minden hétvégén a városban lévő parkokban letelepedni, és akár a hideg ellenére is kint maradni órákig, elfogyasztva az aznapra vásárolt alkoholt. Gyakran „alapozásnak” nevezik ezt a rituálét, és ez után jön az igazi szórakozás, például egy szórakozóhely meglátogatása, vagy amennyiben nem engedik be őket, mert fiatalok, vagy ittasak (vagy mindkettő), akkor marad az utcán való randalírozás. Ezen belül a fiatalokat kétfelé lehet bontani: azokra, akiknek van anyagi keretük a jobb minőségű szeszek megvásárlására, és azokra, akiknek nincs, ezért beérik a rosszabb minőségű alkohollal is, hiszen „inni kell”, mert most az a sikkes. Az utóbbi csoportnál megfigyelhető a kannás, vagy másik néven a tablettás bor fogyasztása, amelyből gyakori a „húzózás”, tehát az a verseny, hogy ki mennyit tud belőle meginni egy levegővétellel. Ezt ugyanúgy megteszik a töményebb, szintén nem minőségi „kommersz” alkoholok esetében. Ezután persze mindig van valaki, akit kicsit támogatni kell, mert nem olyan jól bírja a versenyt, mint a többiek. Amikor megkérdeztük őket, ennek mi értelme van, maguk sem tudták megmondani. A legtöbb válasz az volt, hogy ők így „engedik le a gőzt”, „mert bátrabb leszek tőle”, vagy egyszerűen „mert jó”. Érdekes azt hallani, ilyen korúak szájából, hogy ők túlterheltek, és kell nekik valami kikapcsolódás. Amikor visszakérdeztünk, hogy akkor ezek szerint a szüleiknek is inniuk kellene, hogy kevésbé stresszesebbek legyenek, az a válasz jött, hogy „nem, mert ők már ezt kinőtték”. Tehát a fiatal korosztály úgy gondolja, ez nekik a korukhoz köthető viselkedés, és gyakorlatilag azzal, hogy ők ennyi idősek, meg lehet magyarázni, hogy miért divatos ez a magatartás.
Azonban afelett nem szabad elsiklani, hogy ez nem csak a mostani 15 éves generációnál divatos, hanem körülbelül 8-10 év alatt lett egyre elfogadottabb, és egyre kevésbé emelik fel a szavukat a társadalom tagjai ez ellen. Ha csak abba belegondolunk, hogy ezeket a fiatalokat elengedik a szüleik, pedig nyilván tudják, mi a találkozó fő célja, akkor bátran kimondhatjuk, hogy megengedőbb lett a társadalom a fiatalok ivásai szokásával kapcsolatban. Természetesen vannak ez ellen is kampányok, és megjelenik a médiában is, ám konkrétan semmit nem tesznek ellene. Az, hogy 18 év felett lehet alkoholt vásárolni, igazából semmit sem jelent. A kisboltok legtöbbjében kiadják nekik a megvásárolni kívánt szeszt, de gyakori az is, hogy a szülővel, vagy idősebb ismerőssel vetetik meg. (Az, hogy a szülőt mennyire lehet hibáztatni ezért, egy másik kérdés már. )
A legnépszerűbb közösségi oldalon gyakran látható, hogy az alkoholizálás bekerül a mindennapokba, és nem szégyenként élik meg az alkoholfogyasztást, hanem nyíltan felvállalják, és humorosnak gondolják. Millió olyan videó kering az interneten, amelyekben részeg fiatalok csinálnak veszélyes vagy ostoba dolgokat, és nem egy megszerkesztett kép tanúskodik amellett, hogy most ez a követendő divat a fiatalok szemében.
A leghíresebbek például:
Persze fel lehet ezeket fogni a vicces oldaláról is, hiszen nem tagadható, hogy a kreativitás határtalan ezeknél a posztereknél. (A kulcsszavakat beütve a keresőbe meg lehet erről győződni pár perc alatt. ) A másik oldalról viszont kissé elkeserítő, hogy a fiatalok úgy gondolják, ezzel adhatják ki magukból a feszültséget, vagy épp úgy látják, ez az egyetlen megoldás arra, ha fel akarnak szedni valakit az ellenkező nemből. (Ha leitatom könnyebb, ha leiszom magam, pedig könnyebbnek tűnik a manőver.) Az, hogy mennyire káros ez számukra, nyilván attól is függ, megunják-e ezt a szórakozási formát, és hogy ez mikor következik be. Addig azonban bátran kijelenthető, hogy nem egészséges, amit művelnek, és ez elmondható az elfogyasztott alkohol minőségéről és mennyiségéről is. Továbbá azért is mondható, hogy káros ez az időtöltés, mert ha csak azt nézzük, hogy a másnap igen kellemetlen tud lenni (Főként a rossz minőség és a különböző alkoholfajták keverése miatt.), és gátolja őket például a tanulásban vagy bármilyen más tevékenységben, az egyértelműen nem pozitív hatásként értékelhető. Amikor erre rávilágítottunk és megkérdeztük, hogy megéri-e levezetni a feszültséget olyan áron, hogy másnap hányingerrel és fejfájással ébrednek, egyöntetűen azt válaszolták, hogy nem, de olyankor ez nem is jut eszükbe, mert buliznak, nem a következményeken töprengnek.
Látható tehát, hogy a fiatalok esetében szinte már normaként elfogadott az alkoholfogyasztás. A saját példánkból kiindulva egyik részről ismerjük a fiatalok hozzáállását, azonban nagyon sok mindenben nem tudunk velük egyetérteni. Nyilván mi is fogyasztottunk már alkoholt, és éreztük már magunkat részegnek, de ha minket kérdeztek volna meg ennyi idősen, teljesen más válaszokat adtunk volna. Elsőként ezt a korosztályt még nagyon fiatalnak tartjuk az ivászathoz. Pár évvel ezelőtt nem volt ez még ennyire elfogadott. A 16-18 éves fiatalok persze ittak és cigiztek már, akkor is ez volt a ”sikk”, de nem 13-15 évesekkel volt tele az utca péntek esténként. Az emberek még ránk is felfigyeltek, ám ma már nem olyan feltűnő ez. Mintha az emberek egyszerűen elmennének amellett a tény mellett, hogy este 10-kor rövid szoknyás kislányok szaladgálnak Koccintós márkanevű flakonnal a kezükben. Lassan ez már megszokott, ez a „belefér” kategória. Ugyancsak eltérés, hogy a mi szüleink jót nevettek rajta, ha másnaposak voltunk, és a fejünket fogtuk, de ha jobban éreztük magunkat, jött a szankció is: nincs számítógép, vagy nem mehettél sehova. Ma már a megkérdezett fiatalok főként arról számolnak be, hogy ilyen már nincs, mert a szülők úgy gondolják, nem tehetnek semmit, mert most ez az „elterjedt” a gyerekeik körében, és nem tiltják, mert talán az még nagyobb bajt okozna. Úgy gondolják, majd kinövik, hiszen az előző generáció is kinőtte. A harmadik dolog, ami nagyon eltérő, az az ivás indoka. Nekünk jó volt, ha picit felszabadultabbak voltunk, vagy hangosabbak mertünk lenni, és persze tilos is volt, szóval még izgalmasabbnak tűnt az egész, de a megkérdezettek nem ezeket hozzák fel indoknak. Azt mondják, így tudják elengedni a mindennapi problémáikat. Akármennyire is próbálunk visszaemlékezni, a kamaszkori pattanásosságon túl nem igazán tudunk felhozni problémát abból a korszakból. Amikor rákérdeztünk náluk, milyen problémára gondolnak, nem tudtak konkrét dolgot mondani, úgy tűnt, mintha ezzel a szóval csak dobálóznának. Kissé úgy tűnt, mintha csak okot kerestek volna, amire ráfoghatják, mert nem merték kimondani, amit valóban gondoltak. Természetesen nagyon kevés fiatallal beszélgettünk, tehát nem mondhatjuk azt, hogy ez megbízható vélemény, azonban mégis úgy gondoljuk, még mindig szimplán annyi az oka a kamaszok alkoholizálásának, mint 6-7 évvel ezelőtt: Kicsit a tilosba menni, kicsit lázadni, másnak lenni, felhívni magunkra a figyelmet. De mivel ma már senki nem döbben meg azon, hogy a fiatalok isznak néha egy keveset, így ők már „nagyban” űzik az ipart. Nem elég, ha csak jobb a kedvük tőle, mert arra nem figyelnek fel az emberek . A felnőtteket megbotránkoztatni immáron már csak azzal lehet, ha teljesen beszámíthatatlan állapotba kerülve jelennek meg az utcákon, és figyelemfelkeltő módon viselkednek...
Valamikor kialakult az a képzet, hogy divatos 14-15 évesen szinte minden hétvégén a városban lévő parkokban letelepedni, és akár a hideg ellenére is kint maradni órákig, elfogyasztva az aznapra vásárolt alkoholt. Gyakran „alapozásnak” nevezik ezt a rituálét, és ez után jön az igazi szórakozás, például egy szórakozóhely meglátogatása, vagy amennyiben nem engedik be őket, mert fiatalok, vagy ittasak (vagy mindkettő), akkor marad az utcán való randalírozás. Ezen belül a fiatalokat kétfelé lehet bontani: azokra, akiknek van anyagi keretük a jobb minőségű szeszek megvásárlására, és azokra, akiknek nincs, ezért beérik a rosszabb minőségű alkohollal is, hiszen „inni kell”, mert most az a sikkes. Az utóbbi csoportnál megfigyelhető a kannás, vagy másik néven a tablettás bor fogyasztása, amelyből gyakori a „húzózás”, tehát az a verseny, hogy ki mennyit tud belőle meginni egy levegővétellel. Ezt ugyanúgy megteszik a töményebb, szintén nem minőségi „kommersz” alkoholok esetében. Ezután persze mindig van valaki, akit kicsit támogatni kell, mert nem olyan jól bírja a versenyt, mint a többiek. Amikor megkérdeztük őket, ennek mi értelme van, maguk sem tudták megmondani. A legtöbb válasz az volt, hogy ők így „engedik le a gőzt”, „mert bátrabb leszek tőle”, vagy egyszerűen „mert jó”. Érdekes azt hallani, ilyen korúak szájából, hogy ők túlterheltek, és kell nekik valami kikapcsolódás. Amikor visszakérdeztünk, hogy akkor ezek szerint a szüleiknek is inniuk kellene, hogy kevésbé stresszesebbek legyenek, az a válasz jött, hogy „nem, mert ők már ezt kinőtték”. Tehát a fiatal korosztály úgy gondolja, ez nekik a korukhoz köthető viselkedés, és gyakorlatilag azzal, hogy ők ennyi idősek, meg lehet magyarázni, hogy miért divatos ez a magatartás.
Azonban afelett nem szabad elsiklani, hogy ez nem csak a mostani 15 éves generációnál divatos, hanem körülbelül 8-10 év alatt lett egyre elfogadottabb, és egyre kevésbé emelik fel a szavukat a társadalom tagjai ez ellen. Ha csak abba belegondolunk, hogy ezeket a fiatalokat elengedik a szüleik, pedig nyilván tudják, mi a találkozó fő célja, akkor bátran kimondhatjuk, hogy megengedőbb lett a társadalom a fiatalok ivásai szokásával kapcsolatban. Természetesen vannak ez ellen is kampányok, és megjelenik a médiában is, ám konkrétan semmit nem tesznek ellene. Az, hogy 18 év felett lehet alkoholt vásárolni, igazából semmit sem jelent. A kisboltok legtöbbjében kiadják nekik a megvásárolni kívánt szeszt, de gyakori az is, hogy a szülővel, vagy idősebb ismerőssel vetetik meg. (Az, hogy a szülőt mennyire lehet hibáztatni ezért, egy másik kérdés már. )
A legnépszerűbb közösségi oldalon gyakran látható, hogy az alkoholizálás bekerül a mindennapokba, és nem szégyenként élik meg az alkoholfogyasztást, hanem nyíltan felvállalják, és humorosnak gondolják. Millió olyan videó kering az interneten, amelyekben részeg fiatalok csinálnak veszélyes vagy ostoba dolgokat, és nem egy megszerkesztett kép tanúskodik amellett, hogy most ez a követendő divat a fiatalok szemében.
A leghíresebbek például:
Persze fel lehet ezeket fogni a vicces oldaláról is, hiszen nem tagadható, hogy a kreativitás határtalan ezeknél a posztereknél. (A kulcsszavakat beütve a keresőbe meg lehet erről győződni pár perc alatt. ) A másik oldalról viszont kissé elkeserítő, hogy a fiatalok úgy gondolják, ezzel adhatják ki magukból a feszültséget, vagy épp úgy látják, ez az egyetlen megoldás arra, ha fel akarnak szedni valakit az ellenkező nemből. (Ha leitatom könnyebb, ha leiszom magam, pedig könnyebbnek tűnik a manőver.) Az, hogy mennyire káros ez számukra, nyilván attól is függ, megunják-e ezt a szórakozási formát, és hogy ez mikor következik be. Addig azonban bátran kijelenthető, hogy nem egészséges, amit művelnek, és ez elmondható az elfogyasztott alkohol minőségéről és mennyiségéről is. Továbbá azért is mondható, hogy káros ez az időtöltés, mert ha csak azt nézzük, hogy a másnap igen kellemetlen tud lenni (Főként a rossz minőség és a különböző alkoholfajták keverése miatt.), és gátolja őket például a tanulásban vagy bármilyen más tevékenységben, az egyértelműen nem pozitív hatásként értékelhető. Amikor erre rávilágítottunk és megkérdeztük, hogy megéri-e levezetni a feszültséget olyan áron, hogy másnap hányingerrel és fejfájással ébrednek, egyöntetűen azt válaszolták, hogy nem, de olyankor ez nem is jut eszükbe, mert buliznak, nem a következményeken töprengnek.
Látható tehát, hogy a fiatalok esetében szinte már normaként elfogadott az alkoholfogyasztás. A saját példánkból kiindulva egyik részről ismerjük a fiatalok hozzáállását, azonban nagyon sok mindenben nem tudunk velük egyetérteni. Nyilván mi is fogyasztottunk már alkoholt, és éreztük már magunkat részegnek, de ha minket kérdeztek volna meg ennyi idősen, teljesen más válaszokat adtunk volna. Elsőként ezt a korosztályt még nagyon fiatalnak tartjuk az ivászathoz. Pár évvel ezelőtt nem volt ez még ennyire elfogadott. A 16-18 éves fiatalok persze ittak és cigiztek már, akkor is ez volt a ”sikk”, de nem 13-15 évesekkel volt tele az utca péntek esténként. Az emberek még ránk is felfigyeltek, ám ma már nem olyan feltűnő ez. Mintha az emberek egyszerűen elmennének amellett a tény mellett, hogy este 10-kor rövid szoknyás kislányok szaladgálnak Koccintós márkanevű flakonnal a kezükben. Lassan ez már megszokott, ez a „belefér” kategória. Ugyancsak eltérés, hogy a mi szüleink jót nevettek rajta, ha másnaposak voltunk, és a fejünket fogtuk, de ha jobban éreztük magunkat, jött a szankció is: nincs számítógép, vagy nem mehettél sehova. Ma már a megkérdezett fiatalok főként arról számolnak be, hogy ilyen már nincs, mert a szülők úgy gondolják, nem tehetnek semmit, mert most ez az „elterjedt” a gyerekeik körében, és nem tiltják, mert talán az még nagyobb bajt okozna. Úgy gondolják, majd kinövik, hiszen az előző generáció is kinőtte. A harmadik dolog, ami nagyon eltérő, az az ivás indoka. Nekünk jó volt, ha picit felszabadultabbak voltunk, vagy hangosabbak mertünk lenni, és persze tilos is volt, szóval még izgalmasabbnak tűnt az egész, de a megkérdezettek nem ezeket hozzák fel indoknak. Azt mondják, így tudják elengedni a mindennapi problémáikat. Akármennyire is próbálunk visszaemlékezni, a kamaszkori pattanásosságon túl nem igazán tudunk felhozni problémát abból a korszakból. Amikor rákérdeztünk náluk, milyen problémára gondolnak, nem tudtak konkrét dolgot mondani, úgy tűnt, mintha ezzel a szóval csak dobálóznának. Kissé úgy tűnt, mintha csak okot kerestek volna, amire ráfoghatják, mert nem merték kimondani, amit valóban gondoltak. Természetesen nagyon kevés fiatallal beszélgettünk, tehát nem mondhatjuk azt, hogy ez megbízható vélemény, azonban mégis úgy gondoljuk, még mindig szimplán annyi az oka a kamaszok alkoholizálásának, mint 6-7 évvel ezelőtt: Kicsit a tilosba menni, kicsit lázadni, másnak lenni, felhívni magunkra a figyelmet. De mivel ma már senki nem döbben meg azon, hogy a fiatalok isznak néha egy keveset, így ők már „nagyban” űzik az ipart. Nem elég, ha csak jobb a kedvük tőle, mert arra nem figyelnek fel az emberek . A felnőtteket megbotránkoztatni immáron már csak azzal lehet, ha teljesen beszámíthatatlan állapotba kerülve jelennek meg az utcákon, és figyelemfelkeltő módon viselkednek...
Hozzászólások